Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 10. fejezet 1593. nap
Az evangélium követői és a római babonák vallói közötti
kirívó különbség nem kevésbé volt nyilvánvaló a tudósok soraiban, mint a köznép
között. "Ellentétben a hierarchia régi védelmezőivel, akik elhanyagolták a
nyelvek tanulását és az irodalom művelését,... voltak nemes lelkű fiatalok,
akik tanulásra szentelve életüket, kutatták a Szentírást, és megismerkedtek az
ókor mesterműveivel. Ezek az éles elméjű, tiszta lelkületű, bátor szívű ifjak
hamarosan annyi ismeretet szereztek, hogy jó ideig senki sem volt képes
felvenni velük a versenyt... Így azután, amikor a reformációnak ezek az ifjú
védelmezői valamilyen gyűlésen találkoztak a római doktorokkal, oly könnyedén
és higgadtan vitáztak velük, hogy ezek a tudatlan emberek elbizonytalanodtak,
zavarba jöttek, és szégyenben maradtak, amit mindenki szerint meg is
érdemeltek. "
Amikor a katolikus papság látta, hogy hívei elfogynak, a
magisztrátusokhoz fordult segítségért, és minden hatalmában álló eszközzel
igyekezett visszaszerezni hallgatóit. De az emberek lelki szükségleteit
kielégítették az új tanítások, és elfordultak azoktól, akik oly régóta
táplálták őket a babonás rítusok és emberi hagyományok semmit érő polyvájával.
Az igazság tanítói, amikor az üldözés fellángolt ellenük,
megfogadták Krisztus szavait: "Mikor pedig abban a városban üldöznek titeket,
szaladjatok a másikba" (Mt 10:23). A világosság eljutott mindenhova. A
menekülők találtak egy hívogató kitárt ajtót, és azon a helyen maradva,
Krisztust prédikálták - néha a templomban, vagy ha az bezárult előttük,
magánházakban vagy a szabad ég alatt. Templommá szentelődött az a hely, ahol
meghallgatták őket. A lendülettel és bizonyossággal prédikált igazság
feltartóztathatatlanul terjedt.
Hiába kérte a papság az egyházi és a polgári hatóságok
segítségét az eretnekség szétmorzsolásához. Hiába folyamodtak bebörtönzéshez,
kínzáshoz, tűzhöz és kardhoz. A hivők ezrei pecsételték meg vérükkel hitüket,
és a munka ment tovább. Az üldözés is az igazság terjedését szolgálta. A
fanatizmus pedig, amelyet Sátán az üldözéssel igyekezett párosítani, még
nyilvánvalóbbá tette az Isten munkája és a Sátán munkája közti különbséget.
Mai Bibliai szakasz: Ezsdrás
4
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Amikor Isten megújulást
kezdeményez népe között, az ellenség mindig szembeszáll Isten munkájával. Így
történik egyéni életünkben és Isten lelki mozgalmában is. Amint Zorobábel és
Isten emberei elmentek, hogy részt vegyenek Isten templomának újjáépítésében,
Rehum, a perzsák helytartója és Simsai a perzsa írnok azonnal a nép ellen
kezdtek dolgozni azzal, hogy levelet írtak Artaxerxes királynak a zsidókat
feljelentve.
Isten azonban megígérte
jelenlétét, valahányszor a jót cselekedve ellenállással találjuk szembe
magunkat. „Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt
28:20 – új prot. ford.).
Időnként úgy tűnhet,
hogy az ellenállás győzedelmeskedik, és úgy látszik, hogy leigázza az Isten
oldalán állókat. Még ha látszatra Isten népe veszít is, Isten az, aki az utolsó
fejezetet írja, és az a fejezet Isten szolgáinak és az Ő ügyének győzelméről
szól.
Isten győzelmet adott a
három héber ifjúnak és Dánielnek is, ahogy Dániel könyvének 3. és 6.
fejezetében olvashatjuk. Semmit sem kell aggódnunk a jövő felől, kivéve akkor,
ha elfelejtjük, hogyan vezetett minket Isten a múltban.
Mennyei Atyánk, kérünk,
segíts bíznunk abban, hogy ha Te a mi oldalunkon állsz, le
fogjuk győzni az ellenséget!
Pardon Mwansa
224. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
10. fejezetéhez
(november 17-23.).
Míg a reformáció folyamatosan terjeszkedett,
néhányan azt állították, hogy mennyei felhatalmazással rendelkeznek a
reformáció ügyének előbbre vitelére. A hitben mindenre elegendő szabályként
Isten Igéje helyébe azonban helyettesítőket léptettek: saját érzéseik és
benyomásaik bizonytalan mércéjét. Ezzel megnyitották az utat Sátán számára.
„Amikor az ellenség azt látja, hogy Isten áldást áraszt népére, és felkészíti
őket a sátáni hitetések felismerésére, mesteri hatalommal dolgozik azon, hogy
egyeseket vakbuzgóságba, másokat rideg formaiasságba vigyen, hogy ily módon
tudhassa magáénak a lelkeket.” (RH,
1893. január 24.).
Amikor megfigyeljük a Luther idején jelenlévő
hideg formaiasságot, amely régóta az emberi hagyományokhoz tapadt, valamint a
vakbuzgóság romboló erejét, ugyanezt a lelkületet fedezhetjük fel ma is.
Mindkét szélsőségesség elviszi az embereket az Élet Szavától.
A kérdés, amit ma is fel kell tennünk magunknak:
„A Kősziklára építkezem-e?” „A vihar közeleg, az a vihar, amely próbára teszi
minden ember hitét. A hívőknek most kell szilárdan meggyökerezniük Krisztusban,
mert ellenkező esetben valamilyen tévedés félrevezeti őket. Erősítsd meg
hitedet Isten Igéjével! Ragadd meg erősen az igazság élő bizonyságtételét!
Legyen hited Krisztusban mint személyes Üdvözítődben! Ő van, volt és lesz,
örökkön-örökké: a Kőszikla.” (RH, 1905. augusztus 31.).
Sarah Keston
Berlin Wilmersdorf Adventista Gyülekezet,
Németország
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen 🛐✝️🙏
VálaszTörlés