Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 10. fejezet 1592. nap
Luther írásait éppoly örömmel fogadták a nagyvárosban, mint
a kis faluban. "Amit Luther és barátai megfogalmaztak, mások
terjesztették. Szerzetesek, akik meggyőződtek a kolostori kötelezettségek
törvénytelenségéről, és a hosszú, rest élet helyett erejüket megfeszítve
dolgozni akartak, de akik túlságosan tudatlanok voltak ahhoz, hogy Isten szavát
hirdessék, beutazták a tartományokat, felkeresték a falucskákat és a kunyhókat,
hogy Luthernek és barátainak a könyveit árusítsák. Németországot csakhamar
elárasztották ezek a bátor könyvterjesztők. "
Ezeket az írásokat nagy érdeklődéssel tanulmányozta gazdag
és szegény, tanult és tanulatlan. A falusi iskolák tanítói esténként
felolvastak belőlük a kandalló köré gyűlt kis csoportoknak. Minden egyes
alkalommal egy-egy ember meggyőződött az igazságról, és örömmel fogadva az
igét, tolmácsolta a jó hírt másoknak is.
Valósággá váltak ezek az ihletett szavak: "A Te
beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket"
(Zsolt 119:130). A Szentírás tanulmányozása hatalmas változást hozott létre az
emberek gondolkozásában és érzéseiben. A papi uralom vasigát helyezett
alattvalóira, amely tudatlanságban és megalázottságban tartotta őket. A
formaságokat és a babonás szertartásokat aprólékosan betartották. De
istentiszteleteikhez az értelemnek és a szívnek nem sok köze volt. Luther
feltárta Isten szavának egyszerű igazságait. A köznép kezébe adott Ige pedig
felébresztette szunnyadó képességeiket. Nem csupán lelküket tisztította és
nemesítette meg, hanem új erőt és elevenséget adott értelmüknek is.
Minden rendű és rangú embert lehetett látni Bibliával a
kézben, amint védték a reformáció tanításait. A pápa hívei, akik a Szentírás
kutatását a papokra és szerzetesekre hagyták, most felszólították őket, hogy
lépjenek elő, és cáfolják meg az új tanításokat. De a papok és szerzetesek,
akik híveikhez hasonlóan nem ismerték a Szentírást és Isten hatalmát, teljes
kudarcot vallottak azokkal szemben, akiket tanulatlannak és eretneknek
bélyegeztek. " Sajnos - mondta egy katolikus író - Luther rábírta
követőit, hogy a Szentíráson kívül semmi más kinyilatkoztatásban ne higgyenek.
" Tömegek gyűltek össze, hogy hallgassák azt az igazságot, amit egyszerű
emberek hirdettek, sőt megvitattak művelt és ékes beszédű teológusokkal. E nagy
emberek szégyenletes tudatlansága lelepleződött, amikor az egyszerű emberek
Isten Igéjének világos tanításaival cáfolták meg érveiket. Munkások, katonák,
nők, sőt még gyermekek is jobban ismerték a Biblia tanításait, mint a papok és
tudós doktorok.
Mai Bibliai szakasz: Ezsdrás
3
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az első dolog, amit a
Jeruzsálembe visszaérkezők tettek mielőtt nekifogtak újjáépíteni Isten házát, egy
oltár építése volt, amin égőáldozatokat mutathattak be Istennek. Miután kész
lett az oltár, reggel és este áldoztak Istennek (3. vers). Az első dolog, ami
kiemelkedően fontos Isten gyermekei számára, bárhol is legyenek, hogy
rendszeres imaéletet alakítsanak ki. Az ima az az eszköz, amin keresztül Isten
gyermekei kapcsolatban maradnak Vele.
Amikor az alapokat
lerakták, és az emberek összegyűltek, hogy hálát adjanak ezért Istennek,
vegyesek voltak a reakcióik. Akik látták Salamon templomát, sírtak, míg akik
nem voltak ott korábban, kiáltoztak az alapok lerakása felett érzett örömükben.
Különböző generációk talán másképp látják a dolgokat különböző tapasztalataik
és hátterük miatt. Isten ott találkozik velünk, ahol vagyunk. Láttam, hogy
más-más korosztályok milyen eltérően reagálnak ugyanazokra a dolgokra ma is.
Jó megállni, és hálát
adni, dicsőíteni Istent mindenért, amit az Ő segítségével érünk el. Az alapozás
befejeztével dicsőítették Istent. Nem kell megvárnunk, hogy minden kész legyen,
ahhoz, hogy dicsőíthessük Őt.
Mennyei Atyánk, segíts hogy találkozhassunk Veled az ima
oltáránál minden reggel, minden este, és minden időben!
Pardon
Mwansa
224. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
10. fejezetéhez
(november 17-23.).
Míg a reformáció folyamatosan terjeszkedett,
néhányan azt állították, hogy mennyei felhatalmazással rendelkeznek a
reformáció ügyének előbbre vitelére. A hitben mindenre elegendő szabályként
Isten Igéje helyébe azonban helyettesítőket léptettek: saját érzéseik és
benyomásaik bizonytalan mércéjét. Ezzel megnyitották az utat Sátán számára.
„Amikor az ellenség azt látja, hogy Isten áldást áraszt népére, és felkészíti
őket a sátáni hitetések felismerésére, mesteri hatalommal dolgozik azon, hogy
egyeseket vakbuzgóságba, másokat rideg formaiasságba vigyen, hogy ily módon
tudhassa magáénak a lelkeket.” (RH,
1893. január 24.).
Amikor megfigyeljük a Luther idején jelenlévő
hideg formaiasságot, amely régóta az emberi hagyományokhoz tapadt, valamint a
vakbuzgóság romboló erejét, ugyanezt a lelkületet fedezhetjük fel ma is.
Mindkét szélsőségesség elviszi az embereket az Élet Szavától.
A kérdés, amit ma is fel kell tennünk magunknak:
„A Kősziklára építkezem-e?” „A vihar közeleg, az a vihar, amely próbára teszi
minden ember hitét. A hívőknek most kell szilárdan meggyökerezniük Krisztusban,
mert ellenkező esetben valamilyen tévedés félrevezeti őket. Erősítsd meg
hitedet Isten Igéjével! Ragadd meg erősen az igazság élő bizonyságtételét!
Legyen hited Krisztusban mint személyes Üdvözítődben! Ő van, volt és lesz,
örökkön-örökké: a Kőszikla.” (RH, 1905. augusztus 31.).
Sarah Keston
Berlin Wilmersdorf Adventista Gyülekezet,
Németország
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏
VálaszTörlés