Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 11. fejezet 1598. nap
Ha a reformáció, e kezdeti sikerekkel megelégedve,
megalkuvással próbált volna a világ kegyeibe férkőzni, ez hűtlenség lett volna
Istennel és önmagával szemben. E hűtlenséggel saját sírját ásta volna meg. E
nemes lelkű reformátorok élete tanulságokkal szolgál minden korszakban. Sátán
munkamódszere, amellyel Isten és Igéje ellen dolgozik, nem változott. Ma is
éppoly ellensége a Szentírásnak, az élet útmutatójának, mint amilyen a XVI.
században volt. A Szentírás tanításaitól és elveitől ma is sokan messze elkanyarodnak.
Vissza kell térni a nagy protestáns alapelvhez: a Biblia, és csakis a Biblia a
hit és a kötelesség szabálya. Sátán ma is minden hatalmában álló eszközzel
igyekszik a lelkiismereti szabadságot megsemmisíteni. A speieri protestálók
által elutasított antikrisztusi hatalom ma újult erővel törekszik arra, hogy
elvesztett felsőbbségét visszaszerezze. Az a rendíthetetlen hűség, amely a
reformáció e válságos helyzetében Isten Igéje iránt mutatkozott, ma is a reform
egyedüli lehetősége.
A jelek azt mutatták, hogy a protestánsokat veszély
fenyegeti. Más jelekből viszont azt lehetett látni, hogy Isten kinyújtotta
kezét, hogy híveit megvédje. Ez idő tájt történt, hogy "Melanchton sietve
vezette barátját, Simon Grynaeust Speier utcáin a Rajna felé, és unszolta, hogy
keljen át a folyón. Grynaeust megdöbbentette ez a sietség. ,Egy komoly és
ünnepélyes fellépésű idős ember, akit nem ismerek - szólt Melanchton -, jelent
meg előttem, és azt mondta, hogy Ferdinánd perceken belül rendőröket fog küldeni,
hogy Grynaeust letartóztassa.'"
E nap folyamán Faber, a római egyház teológusa
megrágalmazta prédikációjában Grynaeust. Grynaeus viszont felpanaszolta, hogy
Faber "gyűlöletes tévedések"-et védelmez. "Faber leplezte
haragját, de azután mindjárt a királyhoz fordult, akitől elfogatási parancsot
szerzett az okvetetlenkedő heidelbergi professzor ellen. Melanchton előtt nem
volt kétséges, hogy barátját Isten mentette meg, aki szent angyalát küldte el
ezzel a figyelmeztetéssel.
Melanchton mozdulatlanul várt, míg a folyó vize megmentette
Grynaeust üldözőitől. , Végre - kiáltott Melanchton, amikor a barátját a
túloldalon látta -, végre megszabadult az ártatlan a vérre szomjazók kegyetlen
szorításából.' Hazaérve Melanchton megtudta, hogy a rendőrök a padlástól a pincéig
tűvé tették Grynaeusért a házat.
A reformációt nagyobb erővel kellett hangsúlyozni a föld
nagyjai előtt. Ferdinánd király nem volt hajlandó a lutheránus fejedelmeket
meghallgatni, de a fejedelmek alkalmat kaptak arra, hogy ügyüket a császár,
valamint az összehívott egyházi és állami méltóságok elé terjesszék. A
birodalmat felkavaró viszály lecsendesítésére a speieri protestálást követő
évben a császár, V. Károly országgyűlést hívott össze Augsburgban, amelynek
elnökévé önmagát jelölte. Erre az országgyűlésre beidézték a protestáns
vezetőket is.
Nagy veszélyek fenyegették a reformációt, de hívei most is
Istenre bízták ügyüket, és megfogadták, hogy kitartanak az evangélium mellett.
A szász választófejedelmet tanácsadói le akarták beszélni arról, hogy
megjelenjék az országgyűlésen. A császár - mondták - azért igényli a fejedelmek
részvételét, hogy tőrbe csalja őket. "Nem kockáztat-e mindent az, aki
hatalmas ellenség társaságában záratja magát egy város falai közé?" Mások
pedig ezt a tiszteletreméltó kijelentést tették: "Csak viseljék magukat a
fejedelmek bátran, és Isten ügye mentve van!" "Isten hű, nem hagy el
bennünket" - hangoztatta Luther. A választófejedelem elindult kíséretével
Augsburgba. Mindnyájan tudták, milyen veszélyek leselkednek rájuk, és sokan
szomorú arccal és nyugtalan szívvel mentek. De Luther, aki elkísérte őket
egészen Coburig, "Erős vár a mi Istenünk" című énekével - amelyet az
úton írt - új életre keltette lankadó hitüket. A lelkesítő ének hangjaira számos
nyugtalanító sejtelem eloszlott, és sok nehéz szív megkönnyebbült.
Mai Bibliai szakasz: Ezsdrás
9
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az
Isten akaratához való hűség sokkal fontosabb, mint az áldozatok és templomok.
Miközben az emberek összegyűltek, és az esti áldozatra már felkészültek, előtte
egy reformációnak kellett bekövetkeznie, ami arra volt hivatott, hogy
bizonyítsa Isten gyermekeinek elhatározását, hogy készek engedelmeskedni és
hűségesen kitartani az Úr mellett.
Isten utasította népét, hogy ne adják a gyermekeiket más népből valókhoz, ne házasodjanak velük, viszont „Izráel népe és a papok és a Léviták nem különíték el magokat e tartományok népeitől, a miképpen pedig azoknak, a Kananeusoknak, Hitteusoknak, Perizeusoknak, Jebuzeusoknak, Ammonitáknak, Moábitáknak, Égyiptomiaknak és Emoreusoknak útálatos vétke szerint el kellett volna" (1. vers). Ráadásul, a fejedelmek és főemberek jártak elől a hűtlenségben, mert feleségül vették maguknak, és fiaiknak más népek leányait (2. vers).
A megújulás azt jelenti, hogy megváltoztatjuk, vagy kijavítjuk gondolati vagy magatartásbeli mintáinkat, és összhangba hozzuk azokat Isten akaratával. Ahhoz azonban, hogy reformáció kezdődjék, a lelki vezetőknek és az embereknek ima és böjt által meg kell alázniuk magukat.
Amikor Ezsdrás meghallotta, hogy mi történik, megszaggatta ruháit, böjtölni kezdett, és folyamatosan imádkozott az Úrhoz, megbocsátást és a szívek változtatását kérve Isten népe számára (5-6 vers). Hacsak nem látjuk meg, hogy a bűn mennyire rossz, és nem kérjük a megbocsátást és szívünk átalakulását, nem fogunk megújulást tapasztalni.
Szerető Istenünk, segíts megalázkodni, és keresni Téged teljes szívünkből, és segíts, hogy hűségesek lehessünk Hozzád mindenben!
Pardon Mwansa
225. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
11. fejezetéhez
(november 24-30.).
Amikor azt látom, hogy valakik kockáztatják az
életüket is azért, hogy másoknak halvány esélyt biztosítsanak, a szemeim
könnyekkel telnek meg. És ezért van, hogy „A fejedelmek tiltakozásától” mindig
elszorul a torkom.
Ez a fejezet gazdag, fiatal uralkodók története,
ami boldog végkifejlettel zárul. A fejedelmek fiatalok voltak. Gazdagok voltak.
Uralkodásuk biztos volt, befolyásuk jelentős. És Jézus arra kérte, hogy
mindezeket igazán kockára tegyék, sőt, még az életüket is. És (van nálad
zsebkendő?) ők bátran előálltak a jó ügyért a hatalmas nyomással és veszéllyel
szemben.
Nem minden bátor cselekedet egyenlő. Sokan
bátran kiállnának olyan ügyért, ami egyértelműen helyes. Ebben az esetben a
történelem és a megfigyelők bizonyára igazolják ezt a döntést. De kinek van
bátorsága kiállni, ha a kicsúfolást kockáztatja? (Péter apostolnak sem volt.)
És a protestantizmus első tiltakozása esetében a vitatott dolgok elég kényesnek
bizonyultak ahhoz, hogy egy olyan személy, aki nem áll szilárd erkölcsi alapon,
könnyedén megalkudjon velük, bűntudat érzése nélkül. Az uralkodó nagylelkűen
felajánlotta például, hogy mindenki imádhatja Istent, ahogy csak szeretné! És
abban is megegyeztek, hogy a reformált egyházak használhatják a saját nyelvű
Bibliájukat! Mi volt hát, amiért protestálni kellett volna? Ezért: az uralkodó
megtagadta, hogy új embereket evangelizálni lehessen. Más szavakkal, az
uralkodó ragaszkodott hozzá, hogy az egyházak ugyanolyanok legyenek, mint ma is
sok egyház: halottak, akik nem fognak feltámadni.
És hogy ez ellen tiltakozzanak, a fejedelmek
felszólaltak, és mindent kockáztattak. Ámen. Ámen. Ámen. Te is protestáns vagy?
Eugene Prewitt
a Kelet-Ázsiai Oktatási Intézet igazgatója
Malajzia
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése