Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 9. fejezet 1583. nap
Zwingli némán hallgatta ezt az eligazítást, és válaszként,
miután kifejezte háláját e megtisztelő és fontos tisztségért, terveiről kezdett
beszélni. "Krisztus élete - mondta - nagyon régóta rejtve van az emberek
előtt. A teljes Máté evangéliumot fogom prédikálni... kizárólag a Szentírást
használva forrásként. Megszólaltatom mélységeit, egyik részt összevetem a
másikkal, állandó és komoly imával kérve bölcsességet. Szolgálatomat Isten
dicsőségére, egyetlen Fia dicséretére, a lelkek igazi üdvösségére és az igaz
hitben való épülésükre szentelem. " Bár egyes egyházi személyek
kifogásolták szándékát, és megpróbálták lebeszélni róla, Zwingli szilárdan
kitartott. Kijelentette, hogy nem új módszert akar bevezetni, hanem a régit,
amelyet korábbi és tisztább korszakában alkalmazott az egyház.
A Zwingli által tanított igazságok iránt már korábban
érdeklődés támadt, és az emberek tömegesen jöttek prédikációira. Sok olyan
hallgatója volt, aki hosszú ideig nem járt istentiszteletre. A reformátor
igeszolgálatát azzal kezdte, hogy fellapozta az evangéliumot, majd felolvasta
és magyarázta hallgatóinak Krisztus életének, tanításainak és halálának
ihletett történetét. Itt is, éppúgy mint Einsiedelnben, Isten Igéjét az
egyetlen csalhatatlan tekintélyként mutatta be, Krisztus halálát pedig az
egyetlen tökéletes áldozatnak nevezte. "Krisztus az - mondta -, akihez
vezetni szeretnélek titeket; Krisztushoz, az üdvösség igazi forrásához. "g
E prédikátor körül ott tolongott minden rendű és rangú ember, államférfiaktól
és tudósoktól kezdve a kézművesekig és a földművesekig. Mélységes érdeklődéssel
hallgatták szavait. Zwingli nemcsak az ingyen felkínált üdvösségről beszélt,
hanem bátran megrótta korának bűneit és romlottságát is. Sokan Istent dicsőítve
tértek haza a székesegyházból. "Ez az ember - mondogatták - az igazság
prédikátora. Ő lesz a mi Mózesünk, aki ebből az egyiptomi sötétségből kivezet
minket. "
Jóllehet Zwingli munkája először nagy lelkesedést keltett,
egy idő után azonban támadások érték. A szerzetesek, kifogásolva tanításait,
zavarták munkáját. Sokan csúfolták, és gúnyos megjegyzéseket tettek rá. Mások
sértegették és fenyegették. De Zwingli mindent türelmesen elviselt. Ezt mondta:
"Ha meg akarjuk nyerni Jézus Krisztusnak a gonoszokat, akkor sok dolog
előtt be kell csukni szemünket. "
Ez idő tájt új segítség érkezett a reform munkájának
előmozdítására. A reformált vallás egyik híve egy Lucián nevű embert küldött
Bázelből Zürichbe Luther néhány írásával, aki szerint e könyvek árusításával
hathatósan lehet a világosságot terjeszteni. "Győződj meg arról - írta
Zwinglinek -, hogy vajon ez az ember elég megfontolt és ügyes-e! Ha igen, vigye
városról városra, faluról falura, sőt házról házra a svájciak között Luther
munkáit, különösen pedig a Miatyánkról készített magyarázatát, amelyet
egyháztagoknak írt. Minél jobban megismerik őket, annál több vevőre találnak.
"" Így terjedt a világosság.
Amikor Isten széttöri a tudatlanság és a babona béklyóit,
Sátán mindent megtesz, hogy az embereket sötétségbe borítsa, és még szorosabbra
fogja bilincseiket. Amikor különböző országokban hirdetni kezdték, hogy
Krisztus vére által az ember bűnbocsánatban részesül és megigazul, Róma még
hangosabban kínálta pénzért a bűnbocsánatot az egész keresztény világnak.
Minden bűnnek megvolt a "tarifája", és ha az
emberek az egyház kincstárát megtöltötték, nyugodtan vétkezhettek. Így
dolgozott e két mozgalom. Az egyik pénzért kínált bűnbocsánatot, a másik
Krisztus vére által. Róma engedélyt adott a vétkezésre, és hasznot húzott
belőle. A reformátorok pedig elítélték a bűnt, és hirdették Krisztust, az
engesztelő áldozatot és szabadítót.
Mai Bibliai szakasz: 2
Krónikák 30
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Van
egy régi angol ének (magyarul is ismert), amit Charlotte Elliot írt a 19.
században, és ez emlékeztet engem a mai fejezetre. Így szól az ének:
„Amint vagyok, sok bűn alatt,
De mert hallom hívó szavad,
S mert értem áldoztad magad,
Bárány Jézus, jövök.”
A 2Krónikák 30-ban található történet dicsőségtől ragyogó. Talán azért érzem ezt, mert én személy szerint szeretem a nagy összejöveteleket, szeretem feleleveníteni a régi hagyományokat, vagy csupán amiatt a tény miatt, hogy az emberek két hétig boldogan ünnepeltek; mindenesetre ez az egyik kedvenc történetem az Ószövetségben. Ezékiás király – megkockáztatva az esetleges zavargásokat a tömegben – összehívta az egész népet Júdából és Izraelből, hogy együtt ünnepeljék meg a páska ünnepét, azt az ünnepet, amit már évek óta nem tartottak meg. Merészen összehívja a királyság alattvalóit, hogy hűek legyenek – és sikerrel jár. Az emberek „megalázák magukat, és eljövének Jeruzsálembe" (11. vers). Közben elpusztították a bálványokat az országban, ami szégyenteljes a papokra és lévitákra nézve (akiknek nyilvánvalóan már régóta meg kellett volna ezt tenniük). Ne csak azt nézzük, hogy az emberek élvezték az közösségi eseményt, de az is csodálatos, hogy mindnyájan egyetértettek abban, hogy együtt maradnak további hét napig. Salamon király ideje óta nem volt ilyen öröm az egész országban. Ez a megtisztulás és megújulás drámai fordulópontja Izrael gyermekeinek életében.
Ám a király hűséges életében is van egy pont, ahol úgy tűnik, hogy Ezékiás megtöri a szabályokat: voltak néhányan, akik tisztátalanul érkeztek az ünnepségre, és mégis részt vettek a páska ünnepén. Ez ellentétes volt azzal, ami a törvénykönyvben állt. Vajon arra törekedett Ezékiás - a szigorú engedelmesség szellemében –, hogy ezek a törvényszegők távozzanak? Eltüntette őket a bálványokkal együtt? Nem. Ezékiás imádkozott értük. „A kegyes Úr tisztítsa meg azt; Mindenkit, aki szívét elkészítette, hogy keresse az Istent.” A Biblia így tudósít: „És meghallgatá az Úr Ezékiást, és a népnek megkegyelmeze" (20. vers). Ahogy Dávid mondta a Zsoltárok 51:18-19-ben: Isten nem az áldozatokban gyönyörködik, hanem „a töredelmes lélekben; a töredelmes és bűnbánó szívben."
Isten egészen pontosan így dolgozik. Ez nem azt jelenti, hogy ha megszegjük a szabályokat, az rendben van, hiszen bocsánatot kapunk. Nagy a különbség. Az egyik semmibe sem, a másik Isten fiának az életébe kerül. Bár amikor valaki komolyan keresi az Urat, Ő meg fog bocsátani, gyógyítani bármibe is kerül. Komolyan úgy gondolom, hogy a páska ünnepe előrevetíti a Bárány eljövetelét, aki megöletik a világ bűneiért. Ugyanez a Bárány, aki annyira sóvárog utánunk, hogy közel kerüljünk Hozzá, kér minket, hogy úgy jöjjünk, ahogy vagyunk, és Ő majd megbocsát, megtisztít és megszabadít minket a bűneinktől. Elfogadjuk a Páskabárány meghívását?
Olivia Knott
223. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
9. fejezetéhez
(november 10-16.).
Zwingli, Luther és Tyndale, akik Svájc,
Németország és Anglia legfőbb reformátorai voltak (ebben a sorrendben) 1483
decembere és 1484 januárja között születtek néhány hét eltéréssel. A szüleik
egyáltalán nem ismerték egymást. Így aztán, ha az 1515-ös év Európájában lettél
volna fiatal felnőtt, két évvel azelőtt, hogy a wittenbergi kapura kiszögezték
a 95 tételt, siránkozhattál volna magadban arról, hogy semmit sem tesznek az
emberek, és nem történik előrehaladás. A nagy, gonosz fickók még mindig
mindenen uralkodtak és tönkretették, amihez csak kedvük szottyant tönkretenni.
És elesett a hűség az utcán. És az egyenesség nem juthatott be. Te pedig agyon
aggódhattad magadat ezeken a dolgokon.
Amit azonban nem tudhattál, hogy ez a három erős
férfi épp befejezte különleges kiképzése első szakaszát, hogy a föld nevű
bolygón vezetőkké váljanak.
És ahogyan már mondtam, Zwingli az egyik volt
közülük. Olyan sok kulcsfontosságú dolgot tanulhatunk meg tőle! Íme, ezek közül
egy, amivel elboldogulhatsz: ha lelkeket akarsz menteni, be kell csuknod a
szemedet sok mindenre. Az emberek ki nem állják, ha kijavítjuk őket minden
egyes alkalommal, amikor hibát követnek el. Hogy segítsünk az embereken, szemet
kell hunynunk néhány gyarlóságuk fölött. Képzeljük el, mi lett volna, ha Jézus
kijavított volna minden rosszat, amivel találkozott! Mást se csinált volna.
Zwingli tehát így adott példát az embereknek
Isten kegyelméből. Ők pedig összesereglettek, hogy még többet tanulhassanak
erről.
Eugene Prewitt
a Kelet-Ázsiai Oktatási Intézet igazgatója,
Malajzia
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen ✝️🛐🙏
VálaszTörlés