Higgyetek az Ő prófétáinak - november 10 - VASÁRNAP - 2 Krónikák 27

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 8. fejezet 1580. nap

9. A svájci reformátor

Isten éppolyan elgondolás szerint választotta ki az egyház reformátorait, mint alapítóit. A mennyei Tanító mellőzte a föld nagyjait, a rangosokat és gazdagokat, akik hozzászoktak a vezetőknek "kijáró" dicsőítéshez és hódolathoz. E gőgös, beképzelt, felsőrendűségben tetszelgő emberek soha nem szántak volna meg másokat, és az alázatos Názáreti nem tudta volna őket munkatársaivá formálni. Jézus a tanulatlan, szorgos galileai halászokat szólította meg: "Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok!" (Mt 4:19). E tanítványok alázatosak és tanulékonyak voltak. Minél kevésbé kerültek koruk hamis tanításainak hatása alá, Krisztus annál nagyobb eredménnyel tudta őket szolgálatra tanítani és képezni. Így volt ez a nagy reformáció idején is. A legnevesebb reformátorok szerény születésű emberek voltak, akiket nem szédített meg a rang, nem befolyásolt a fanatizmus és a papi furfang. Isten egyszerű eszközökkel akart nagyszerű eredményeket elérni. Így nem embereké a dicsőség, hanem Istené, aki általuk akarata és tetszése szerint munkálkodik.

Néhány héttel azután, hogy Luther a szászországi bányász hajlékában meglátta a napvilágot, az Alpok hegyei között, egy marhapásztor kunyhójában megszületett Zwingli Ulrik. Zwingli gyermekkori környezete és neveltetése alkalmas volt arra, hogy küldetésére felkészítse. A természet csodálatos szépsége és lenyűgöző fensége már korán felébresztette gyermeki lelkében Isten nagyságának, hatalmának és fenségének érzetét. A környező hegyek közt véghezvitt hőstettek történetei meghatározták fiatal életének törekvéseit. Nagyanyjától ismerte meg azt a néhány kedves bibliai történetet, amelyeket ez az istenfélő asszony az egyház legendái és hagyományai közül kiválogatott. Zwinglit mélységesen érdekelték a pátriárkák és próféták, a Palesztina dombjain nyájukat őrző és angyalokkal beszélgető pásztorok, a betlehemi gyermek és a keresztre feszített Krisztus csodálatos tettei.

Luther Jánoshoz hasonlóan Zwingli apja is iskoláztatni akarta fiát. Ezért a gyermek már nagyon fiatalon elkerült szülőföldjéről, az Alpok völgyéből. Zwingli Ulrik értelmi világa rohamosan fejlődött, és csakhamar felmerült a kérdés, hogy hol lehet tanítására alkalmas tanárokat találni. Tizenhárom éves korában Bernbe ment, ahol akkor Svájc legkiválóbb iskolája volt. Itt azonban olyan veszély fenyegette, amely könnyen meghiúsíthatta volna a hozzá fűzött reményeket. A szerzetesek mindenképpen rá akarták venni arra, hogy lépjen be egy kolostorba. A dominikánus és ferencrendi szerzetesek versengtek a nép kegyeiért. Templomaik hivalkodó díszeivel, szertartásaik pompájával, híres ereklyéik és csodatevő bálványaik vonzerejével igyekeztek híveik pártfogását megszerezni.

A berni dominikánusok felismerték, hogy ennek a tehetséges ifjú tudósnak a megnyeréséből hasznot húzhatnak és dicsőséget szerezhetnek maguknak. Ez a rendkívüli ifjú, ez a szónoki és írói tehetség, ez a zenei és költői zseni vonzóbbá tenné istentiszteleteiket, és jobban növelné rendjük bevételeit, mint bármilyen látványos pompa. Fondorlattal és hízelgéssel próbálták Zwinglit rávenni arra, hogy lépjen be kolostorukba. A diák Luther eltemetkezett egy kolostor cellájába, és ha a gondviselő Isten nem szabadítja ki, elveszett volna a világ számára. Zwinglit megmentette Isten ettől a veszélytől. Apja, aki nem akarta, hogy fia a szerzetesek tétlen és értéktelen életét élje, Isten gondviselése folytán tudomást szerzett a szerzetesek szándékáról. Látta, hogy a fia jövője forog kockán, és megparancsolta neki, hogy azonnal térjen haza.

A fiú engedelmeskedett. De nem sokáig érte be szülőhelyével, a völggyel, és csakhamar újra tanulni kezdett. Ezúttal Bázelba ment. Zwingli itt hallotta először Isten ingyen kegyelmének örömhírét. Wittembach, aki az ókori nyelveket tanította, a görög és a héber nyelv tanulása közben megismerkedett a Szentírással, és a fénysugarakat tanítványai lelkébe is továbbította. Wittembach kijelentette, hogy van egy igazság, amely ősibb és mérhetetlenül értékesebb a teológusok és filozófusok által tanított elméleteknél. Ez az ősi igazság az, hogy Krisztus halála a bűnös egyedüli váltságdíja. Zwingli számára ezek a szavak voltak a hajnalt jelző első fénysugarak.

Mai Bibliai szakasz: 2 Krónikák 27

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nika+27&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k+27&version=NT-HU

Amikor Jótám 25 évesen a trónra került, valószínűleg még mindig gyászolta apja, Uzziás halálát. Élete utolsó heteiben és hónapjaiban Uzziás leprában szenvedett, csupán árnyéka volt korábbi önmagának. Olyan gyenge volt, hogy a fiatal Jótám vette át az irányítást, ő intézte a nemzet ügyeit. Mint király, Jótám „azt tette, amit helyesnek lát az Úr. Egészen úgy tett, ahogyan apja, Uzziás, csakhogy ő nem ment be az Úr templomába” (2. vers).

A „csakhogy” szó jelzi az Uzziás és Jótám közötti különbséget. Az előbbi megengedte magának a büszkeséget; az utóbbi szerény volt, mindenben engedelmeskedett Istennek; az előbbi merészen szembeszállt Isten egyértelmű utasításával a szentélyben történő szolgálatot illetően, az utóbbi bölcs volt ahhoz, hogy tanuljon apja hibáiból. Tanulhatunk azok életéből, akik előttünk jártak, hogy ne ismételjük meg az ő hibáikat. Arra kaptunk elhívást, hogy előre haladjunk, és ne írjuk újra feleslegesen elődeink bűnös történelmét.

Thando Malambo

223. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  9. fejezetéhez (november 10-16.).

Zwingli, Luther és Tyndale, akik Svájc, Németország és Anglia legfőbb reformátorai voltak (ebben a sorrendben) 1483 decembere és 1484 januárja között születtek néhány hét eltéréssel. A szüleik egyáltalán nem ismerték egymást. Így aztán, ha az 1515-ös év Európájában lettél volna fiatal felnőtt, két évvel azelőtt, hogy a wittenbergi kapura kiszögezték a 95 tételt, siránkozhattál volna magadban arról, hogy semmit sem tesznek az emberek, és nem történik előrehaladás. A nagy, gonosz fickók még mindig mindenen uralkodtak és tönkretették, amihez csak kedvük szottyant tönkretenni. És elesett a hűség az utcán. És az egyenesség nem juthatott be. Te pedig agyon aggódhattad magadat ezeken a dolgokon.

Amit azonban nem tudhattál, hogy ez a három erős férfi épp befejezte különleges kiképzése első szakaszát, hogy a föld nevű bolygón vezetőkké váljanak.

És ahogyan már mondtam, Zwingli az egyik volt közülük. Olyan sok kulcsfontosságú dolgot tanulhatunk meg tőle! Íme, ezek közül egy, amivel elboldogulhatsz: ha lelkeket akarsz menteni, be kell csuknod a szemedet sok mindenre. Az emberek ki nem állják, ha kijavítjuk őket minden egyes alkalommal, amikor hibát követnek el. Hogy segítsünk az embereken, szemet kell hunynunk néhány gyarlóságuk fölött. Képzeljük el, mi lett volna, ha Jézus kijavított volna minden rosszat, amivel találkozott! Mást se csinált volna.

Zwingli tehát így adott példát az embereknek Isten kegyelméből. Ők pedig összesereglettek, hogy még többet tanulhassanak erről.

Eugene Prewitt

a Kelet-Ázsiai Oktatási Intézet igazgatója, Malajzia

Fordította Gősi Csaba