Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 11. fejezet 1599. nap
A reformált fejedelmek úgy határoztak, hogy benyújtanak az
országgyűlésnek egy nyilatkozatot, amely rendszerbe fogva és a Szentírással
igazolva tartalmazza nézeteiket. Elkészítését Lutherre, Melanchtonra és
társaikra bízták. A protestánsok e hitvallást meggyőződésük kifejezéseként
fogadták el, és összegyűltek, hogy e fontos okmányt aláírják. Ünnepélyes és
nehéz pillanatok voltak ezek. A reformátorok nagyon óvakodtak attól, hogy
ügyükbe politikai kérdéseket keverjenek. Úgy érezték, hogy a reformációnak nem
szabad semmi más befolyást árasztania, csak azt, ami Isten szavából árad.
Amikor a keresztény fejedelmek felkészültek, hogy aláírják a Hitvallást,
Melanchton e szavakkal tiltakozott: "A teológusoknak és lelkészeknek kell
ezeket a dolgokat javasolniuk. Tartogassuk másra a föld nagyjainak
tekintélyét!" "Isten ments - válaszolt a szászországi János -, hogy
engem kizárjatok! Eltökéltem, hogy megteszem, ami helyes, a koronám miatti
aggódás nélkül. Választói fövegem és a hermelinem nem olyan drága nekem, mint
Jézus keresztje. " E szavak után aláírta nevét. Egy másik herceg ezt
mondta, miközben kezébe vette a tollat: "Ha az én Uram, Jézus Krisztus
dicsősége megkívánja, kész vagyok... javaimat és életemet feláldozni.
"Inkább lemondanék alattvalóimról és országaimról, inkább elhagyom atyáim
országát bottal a kezemben, mintsem valami más tanítást fogadjak el, mint amit
ez a hitvallás tartalmaz. " Ilyen volt azoknak az embereknek - Isten
embereinek - a hite és bátorsága.
Ütött az óra, és meg kellett jelenniük a császár előtt. V.
Károly trónján ülve és a fejedelmek társaságában fogadta a protestáns
reformátorokat, akik felolvasták hitvallásukat. Azon a reprezentatív gyűlésen
az evangélium igazságai világosan feltárultak, a pápai egyház tévelygései pedig
lelepleződtek. Joggal mondják, hogy ez a nap "a reformáció legnagyobb, a
kereszténység és az emberiség történelmének pedig egyik legdicsőségesebb
napja".
Ekkor még csak néhány év telt el azóta, hogy a wittenbergi
barát egyedül állt a wormsi nemzeti tanács előtt. Most ott voltak helyette a
birodalom legnemesebb és leghatalmasabb fejedelmei. Luthernek tilos volt
Augsburgban megjelennie, de jelen volt szavai és imái által. "Végtelenül
boldog vagyok - írta -, hogy megértem ezt az órát, amelyben Krisztust ilyen
jeles hitvallók magasztalták fel nyilvánosan, és ilyen dicső gyűlés előtt.
" Így teljesedtek a Szentírás szavai: "A királyok előtt szólok a Te
bizonyságaidról" (Zsolt 119:46).
Pál korában az evangélium, amelyért az apostolt
bebörtönözték, éppen így került a császárváros fejedelmei és nemesei elé. Most
is ez történt: amit a császár nem engedett a szószékről prédikálni, azt a
palotából hirdették. Amiről sokan azt tartották, hogy még a szolgáknak sem való
meghallgatni, azt a birodalom urai és főnemesei csodálattal hallgatták.
Királyok és más méltóságok voltak a hallgatók, koronás fejedelmek a
prédikátorok, a prédikáció pedig Isten fennkölt igazsága volt. "Az
apostoli kor óta - jelenti ki egy író - nem végeztek ennél nagyszerűbb munkát,
és nem tettek fennköltebb hitvallást. "
"Mindaz, amit a lutheránusok mondanak, igaz. Nem
tudjuk letagadni" - jelentette ki egy katolikus püspök. "Meg tudja ön
helytálló érvekkel cáfolni a választófejedelem és társai hitvallását?" -
kérdezte egy másik dr. Ecktől. "Az apostolok és próféták írásaival nem -
hangzott a válasz -, de az atyákéval és a zsinatokéval igen!" "Értem
- válaszolt a kérdező. Tehát ön szerint a lutheránusok a Szentíráson belül vannak,
mi pedig kívül. "
Mai Bibliai szakasz: Ezsdrás
10
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Van
remény minden helyzetben! Isten kegyelme bőséges minden helyzetben, de csak
akkor, ha népe is hajlandó visszafordulni Hozzá. És hogy ez megtörténhessen,
Isten népének többet kell tennie mint csak imádkozni; értékelniük kell az Ő
kegyelmét, és elhatározniuk magukat Isten akarata mellett.
Miközben Ezsdrás imádkozott, vallomást tett, sírt, és leborult Isten háza előtt, Sekhánia, Jéhiel fia, Elám leszármazottja, aki bűnbe esett, mert idegen feleségeket vett el, megbánta bűnét, és így szólt Ezsdráshoz: „Mi vétkeztünk a mi Istenünk ellen, hogy idegen feleségeket vettünk magunknak e föld népei közül: mindazáltal van reménysége Izráelnek, mind emellett is” (2. vers). Reformációra és a szövetség megújítására szólított a törvény szerint (3. vers) és ezt mondta: „reád néz e dolog, s mi veled leszünk: légy erős és láss hozzá” (4. vers).
A reformáció mindig az Isten akaratához való visszatérést jelenti, de ez nem egy egynapos munka. Isten népe részéről az a fontos, hogy eldöntse: minden nap feladja bűnös életmódját, tehát naponta feladja azt, ami nem Isten akarata. A lelki vezetők, és a nép beleegyezett, hogy így is tesznek, de mint minden reformáció esetében, itt sem akart mindenki Isten akaratához igazodni.
„Mennyei Atyánk, taníts minket annak tudatában élni, hogy Jézusban mindenkor van remény!”
Pardon Mwansa
225. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
11. fejezetéhez
(november 24-30.).
Amikor azt látom, hogy valakik kockáztatják az
életüket is azért, hogy másoknak halvány esélyt biztosítsanak, a szemeim
könnyekkel telnek meg. És ezért van, hogy „A fejedelmek tiltakozásától” mindig
elszorul a torkom.
Ez a fejezet gazdag, fiatal uralkodók története,
ami boldog végkifejlettel zárul. A fejedelmek fiatalok voltak. Gazdagok voltak.
Uralkodásuk biztos volt, befolyásuk jelentős. És Jézus arra kérte, hogy
mindezeket igazán kockára tegyék, sőt, még az életüket is. És (van nálad
zsebkendő?) ők bátran előálltak a jó ügyért a hatalmas nyomással és veszéllyel
szemben.
Nem minden bátor cselekedet egyenlő. Sokan
bátran kiállnának olyan ügyért, ami egyértelműen helyes. Ebben az esetben a
történelem és a megfigyelők bizonyára igazolják ezt a döntést. De kinek van
bátorsága kiállni, ha a kicsúfolást kockáztatja? (Péter apostolnak sem volt.)
És a protestantizmus első tiltakozása esetében a vitatott dolgok elég kényesnek
bizonyultak ahhoz, hogy egy olyan személy, aki nem áll szilárd erkölcsi alapon,
könnyedén megalkudjon velük, bűntudat érzése nélkül. Az uralkodó nagylelkűen
felajánlotta például, hogy mindenki imádhatja Istent, ahogy csak szeretné! És
abban is megegyeztek, hogy a reformált egyházak használhatják a saját nyelvű
Bibliájukat! Mi volt hát, amiért protestálni kellett volna? Ezért: az uralkodó
megtagadta, hogy új embereket evangelizálni lehessen. Más szavakkal, az
uralkodó ragaszkodott hozzá, hogy az egyházak ugyanolyanok legyenek, mint ma is
sok egyház: halottak, akik nem fognak feltámadni.
És hogy ez ellen tiltakozzanak, a fejedelmek
felszólaltak, és mindent kockáztattak. Ámen. Ámen. Ámen. Te is protestáns vagy?
Eugene Prewitt
a Kelet-Ázsiai Oktatási Intézet igazgatója
Malajzia
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen 🛐✝️🙏
VálaszTörlés