Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 11. fejezet 1596. nap
"Utasítsuk el ezt a rendeletet! - mondták a
fejedelmek. Lelkiismeret dolgában nincs súlya a többségnek. " A küldöttek
kijelentették: "Az 1526-os rendeletnek vagyunk adósai a birodalom
békéjéért; annak eltörlése bajt és viszályt hozna Németországra. Az
országgyűlés csak arra illetékes, hogy megőrizze a vallásszabadságot addig,
amíg a tanács újra összejön. " A lelkiismereti szabadság megvédése az
állam feladata; vallási ügyekben csak eddig terjed a hatalma. Minden világi
hatalom, amely polgári hatóság által kísérli meg szabályozni vagy
kikényszeríteni a vallási előírásokat, megsérti azt az elvet, amelyért a
lutheránus keresztények olyan nemesen küzdöttek.
Római hívei elhatározták, hogy véget vetnek annak, amit
"vakmerő makacsság"-nak neveztek. Először megpróbáltak megoszlást
támasztani a reformáció hívei között, és megfélemlíteni azokat, akik nem
foglaltak nyíltan állást mellettük. Végül a szabad városok képviselőit az
országgyűlés elé idézték, hogy nyilatkozzanak: elfogadják-e a javaslat
feltételeit. A képviselők hiába kértek halasztást. Amikor színt kellett
vallaniuk, majdnem a fele a reformátorok mellé állt. Azok, akik nem voltak
hajlandók eladni a lelkiismereti szabadságot és az egyén döntési jogát, jól
tudták, hogy állásfoglalásuk miatt bírálni, kárhoztatni és üldözni fogják őket.
Az egyik delegátus ezt mondta: "Vagy megtagadjuk Isten Igéjét, vagy
elégetnek minket".
Ferdinánd király, aki az országgyűlésen a császárt
képviselte, látta, hogy a rendelet súlyos megosztottsághoz vezet, hacsak a
fejedelmeket nem sikerül rávennie arra, hogy elfogadják a rendeletet. Ezért
rábeszéléssel próbálkozott, mert jól tudta, hogy az erőszak még eltökéltebbé
teszi ezeket az embereket. Ferdinánd "könyörgött a fejedelmeknek, hogy
fogadják el a rendeletet, és biztosította őket arról, hogy a császár nagyon meg
lesz velük elégedve". De ezek az állhatatos emberek, akik a földi
uralkodók felett álló tekintélyt ismerték el, nyugodtan válaszoltak:
"Mindenben engedelmeskedünk a császárnak, ami a béke ügyét és Isten
dicsőségét szolgálja. "
Végül a király az országgyűlés előtt kijelentette a
választófejedelemnek és barátainak, hogy az ediktum "császári rendelet
formájában" fog megjelenni, és csak "egy lehetőségük van:
engedelmeskedni a felsőbbségnek! " E szavak után otthagyta a gyűlést, nem
adva alkalmat a reformátoroknak sem megfontolásra, sem válaszra. "Hasztalan
küldtek küldöttséget a királyhoz, hogy visszatérésre bírják. "
Tiltakozásukra csak ezt válaszolta: "Ez elintézett ügy. Ennek csak
engedelmeskedni lehet."
A császári párt meg volt győződve arról, hogy a keresztény
fejedelmek ragaszkodni fognak a Szentíráshoz, amelyet az emberi tanítások és
kívánalmak elé helyeznek. A császárpártiak tudták, hogy ahol ezt az elvet
elfogadják, a pápaság végül megbukik. De miként emberek ezrei, akik a
"láthatókra" néztek, ők is azzal áltatták magukat, hogy a császár és
a pápa ügye erős, a reformátoroké pedig gyenge. Ha a reformátorok csupán emberi
segítségben bíztak volna, erőtlenek lettek volna, miként a katolikusok
gondolták. És bár kevesen voltak, és meghasonlottak Rómával, mégis erősek
voltak. "Az országgyűlés jegyzőkönyve helyett Isten Igéjére apelláltak,
Károly császár helyett pedig Jézus Krisztushoz, a királyok Királyához, és
uraknak Urához fordultak. "
Mivel Ferdinánd nem volt hajlandó tekintettel lenni
lelkiismereti meggyőződésükre, a fejedelmek elhatározták, hogy távollétével nem
törődve tiltakozásukat késedelem nélkül a nemzeti tanács elé tárják. Ezért ezt
az ünnepélyes nyilatkozatot fogalmazták meg, és nyújtották be az
országgyűlésnek:
"E nyilatkozat útján Isten, a mi egyetlen Teremtőnk,
Megtartónk, Megváltónk és Üdvözítőnk előtt, aki egy napon Bíránk lesz, valamint
minden ember és minden teremtmény előtt kijelentjük, hogy semmit nem hagyunk
jóvá és nem fogadunk el - sem mi, sem népünk - semmilyen vonatkozásban, ami a
javasolt rendelkezésben Istennel, szent Szavával, igaz lelkiismeretünkkel és
lelkünk üdvével ellentétes. "
Mai Bibliai szakasz: Ezsdrás
7
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Isten munkája soha nem
ér véget az épületekkel. Míg a 6. fejezetben annak leírásával találkoztunk,
hogyan fejeződött be a templom építése, a 7. fejezet Isten gyermekeinek hit
általi útjáról beszél, akik visszatértek Jeruzsálembe. A megújulás és
reformáció útja ez.
Ezsdrás volt az az
ember, akit Isten választott ki vezetőül ebben a munkában. A tanúság szerint
„Ezsdrás írástudó volt, jártas Mózes törvényében”. Továbbá ezt írja róla a
Biblia: „Mert Ezsdrás szívből törekedett
arra, hogy kutassa és teljesítse az Úr törvényét, és tanítsa Izráelben a
rendelkezéseket és döntéseket”. A törvény ismerete csak egy dolog; az egy
másik, hogy törekszünk is betartani azt, amit mond a törvény.
Isten kész arra, hogy
céljai elérése érdekében mindenki szívében munkálkodjon: pogányokéban és
mindazokéban, akik már az Ő nyájában vannak. Artaxerxész, a király válaszolt az
Úr kegyelmére, és felajánlotta az állam pénzének felhasználását az Isten
házának szépítésére Jeruzsálemben (27. vers). Amikor az emberek reagálnak Isten
felhívására, az Úr biztosítja a szükséges eszközöket, hogy véghezvihessék az Ő
akaratát.
Ábrahám Istene, készíts elő nőket és férfiakat még ma, akik
Ezsdráshoz hasonlóan válaszolnak a Te kegyelmedre!
Pardon
Mwansa
225. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
11. fejezetéhez
(november 24-30.).
Amikor azt látom, hogy valakik kockáztatják az
életüket is azért, hogy másoknak halvány esélyt biztosítsanak, a szemeim
könnyekkel telnek meg. És ezért van, hogy „A fejedelmek tiltakozásától” mindig
elszorul a torkom.
Ez a fejezet gazdag, fiatal uralkodók története,
ami boldog végkifejlettel zárul. A fejedelmek fiatalok voltak. Gazdagok voltak.
Uralkodásuk biztos volt, befolyásuk jelentős. És Jézus arra kérte, hogy
mindezeket igazán kockára tegyék, sőt, még az életüket is. És (van nálad
zsebkendő?) ők bátran előálltak a jó ügyért a hatalmas nyomással és veszéllyel
szemben.
Nem minden bátor cselekedet egyenlő. Sokan
bátran kiállnának olyan ügyért, ami egyértelműen helyes. Ebben az esetben a
történelem és a megfigyelők bizonyára igazolják ezt a döntést. De kinek van
bátorsága kiállni, ha a kicsúfolást kockáztatja? (Péter apostolnak sem volt.)
És a protestantizmus első tiltakozása esetében a vitatott dolgok elég kényesnek
bizonyultak ahhoz, hogy egy olyan személy, aki nem áll szilárd erkölcsi alapon,
könnyedén megalkudjon velük, bűntudat érzése nélkül. Az uralkodó nagylelkűen
felajánlotta például, hogy mindenki imádhatja Istent, ahogy csak szeretné! És
abban is megegyeztek, hogy a reformált egyházak használhatják a saját nyelvű
Bibliájukat! Mi volt hát, amiért protestálni kellett volna? Ezért: az uralkodó
megtagadta, hogy új embereket evangelizálni lehessen. Más szavakkal, az
uralkodó ragaszkodott hozzá, hogy az egyházak ugyanolyanok legyenek, mint ma is
sok egyház: halottak, akik nem fognak feltámadni.
És hogy ez ellen tiltakozzanak, a fejedelmek
felszólaltak, és mindent kockáztattak. Ámen. Ámen. Ámen. Te is protestáns vagy?
Eugene Prewitt
a Kelet-Ázsiai Oktatási Intézet igazgatója
Malajzia
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen ✝️🛐🙏
VálaszTörlés