Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 10. fejezet 1589. nap
Tüstént el is indult - a birodalom átkával a vállán -
veszélyes útjára. Az ellenség jogot kapott arra, hogy megölje. Barátainak
megtiltották, hogy befogadják, vagy segítsenek rajta. A császári kormány a
legszigorúbb intézkedéseket alkalmazta a reformátor hívei ellen. De Luther
látta, hogy az evangélium munkája veszélyben van, és az Úr nevében bátran
elindult, hogy harcoljon az igazságért. Egyik levelében, amely a
választófejedelemnek szólt, Luther, miután közölte, hogy el akarja hagyni
Wartburgot, ezt írta: "Tudatom felségeddel, hogy Wittenbergbe készülök,
olyan védelem alatt, amely sokkal nagyobb, mint a fejedelmeké és a
választófejedelemé. Nem szándékozom felséged támogatásáért folyamodni, és
egyáltalán nem kívánom védelmét, inkább én védeném meg felségedet. Ha
megtudnám, hogy felséged tudna vagy akarna védelmezni engem, inkább egyáltalán
nem mennék Wittenbergbe. Nincs olyan kard, amely előmozdíthatná ezt az ügyet.
Istennek egyedül kell megtennie mindent emberi segítség vagy közreműködés
nélkül. Ő, aki a leghívebb, Ő tud a legjobban megvédeni. "
Második levelében, amelyet wittenbergi útján írt, Luther
hozzátette: "Kész vagyok elszenvedni felséged nemtetszését és az egész
világ haragját. Vajon a wittenbergiek nem az én juhaim-e? Isten nem reám bízta
őket? És nem kell-e, ha szükséges, még az életemet is kockáztatnom értük? Meg
aztán attól félek, hogy Németországban borzalmas zendülés fog kitörni, amely
által Isten megbünteti nemzetünket. "
Nagy elővigyázattal, mély alázattal, de határozottan és
energikusan fogott munkához. "Az Igével kell legyőznünk és lerontanunk
mindazt, amit az erőszak állított fel - mondta. Nem fogok erőszakot alkalmazni
a babonások és hitetlenek ellen... Senkit sem szabad kényszeríteni. A hit
lényege éppen a szabadság. "
Csakhamar egész Wittenbergben elterjedt a hír, hogy Luther
visszatért, és prédikálni fog. Az emberek özönlöttek mindenfelől, és a templom
zsúfolásig megtelt. Luther a szószékre lépve nagyon bölcsen és szelíden
tanított, buzdított és dorgált. Utalva egyesek eljárására, akik erőszakos
intézkedésekkel akarták megszüntetni a misét, ezt mondta:
"A mise rossz dolog. Isten ellenzi, ezért meg kell
szüntetni. Én helyére az egész világon az evangéliumi úrvacsorát tenném. De
senkit sem szabad erőszakkal elszakítani tőle. Ezt a dolgot az Úr kezébe kell
letennünk. Az Ő szava cselekedjen, és ne mi. Hogy miért? - kérdezed. Mert nincs
a kezemben az emberek szíve, mint a fazekaséban az anyag. Jogunk van szólni, de
nincs jogunk cselekedni. Prédikáljunk! A többi Isten dolga. Ha erőszakot
alkalmazok, mit érek el vele? Fintort, formalitást, majmolást, emberi
rendeleteket és álszenteskedést... és nem a szívbeli őszinteséget, hitet, vagy
könyörületet. Márpedig ahol ez a három hiányzik, ott minden hiányzik. Egy lyukas
garast sem adnék az ilyen eredményért... Isten egyedül Igéjével többet tesz,
mint te, én, és az egész világ velünk együtt. Isten a szívet ragadja meg, és ha
a szívet megnyerted, mindent megnyertél...
Prédikálni, vitázni és írni fogok, de senkit sem erőltetek,
mivel a hit önkéntes. Lásd, mit tettem! Felkeltem a pápa, a búcsú és a pápisták
ellen, de erőszak és izgatás nélkül. Terjesztettem Isten szavát, prédikáltam és
írtam - ez volt minden, amit tettem. És mégis, amíg én aludtam,... az Ige, amit
prédikáltam, legyőzte a papságot, annyira, hogy sem fejedelem, sem császár nem
okozott neki oly sok kárt. De én semmit sem tettem. Egyedül az Ige végzett el
mindent. Ha erőszakhoz akartam volna folyamodni, talán egész Németországot
elöntötte volna a vér. De mi lett volna az eredmény? Mind testi, mind lelki
romlás és pusztulás. Ezért én nyugton maradtam, és hagytam, hogy egyedül az Ige
fussa be a világot. "
Mai Bibliai szakasz: 2
Krónikák 36
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ebben
a lehangoló történetben számomra a következő szavak tűntek ki a legjobban –
szavak, amelyek oly’ nagyon jellemzik a szent történelmet: „És az Úr, az ő atyáiknak Istene elküldé hozzájuk követeit jó idején,
mert kedvez vala az ő népének és az ő lakhelyének" (15. vers). Vagyis,
az állandó hitehagyás, eretnekség, bálványimádás és bűn közepette Isten még
mindig szerette azokat, akiknek hitük és ismereteik alapján nemesebben kellett
volna élniük; és mindent meg akart tenni megmentésükért, amit csak tudott.
Sajnos
azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül az utána következő verset sem, mert az
szintén nagyon jellemző a szent történelemre. „De ők az Isten követeit kigúnyolták, az ő beszédeit megvetették, és
prófétáival gúnyt űztek; míglen az Úrnak haragja felgerjede az ő népe ellen, s
többé nem vala segítség" (16. vers).
Figyelemreméltó, hogy az a szó, amit „segítségként", „mentségként” fordítanak a magyar bibliafordítások, abból a héber gyökből ered, ami „gyógyítást" jelent. A bűn, és az azt kísérő bűnös cselekedetek sokasága egyfajta betegség, erkölcsi zavar, amit születésünktől fogva magunkban hordunk. Nem csoda, hogy Jézus kijelentette: „Újonnan kell születnetek." Miközben panaszkodunk a bűnre magunk körül, és csodálkozunk, hogy Isten népe közül is többen elutasítják szavait és „kigúnyolják" a prófétákat, önmagunkat is meg kellene vizsgálnunk, ahogy Pál mondta, hogy vajon hitben vagyunk-e még. A genetikailag öröklődő bűn mindnyájunkat sújt. De van egy segítség, aki a gyógyulást hozza: Jézus! Nekünk csak át kell adnunk magunkat Neki hitben és engedelmességben, miközben bízunk szeretetében, és igényeljük kegyelmét önmagunk számára. Ez az egyetlen segítség.
Justin McNeilus
224. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
10. fejezetéhez
(november 17-23.).
Míg a reformáció folyamatosan terjeszkedett, néhányan
azt állították, hogy mennyei felhatalmazással rendelkeznek a reformáció ügyének
előbbre vitelére. A hitben mindenre elegendő szabályként Isten Igéje helyébe
azonban helyettesítőket léptettek: saját érzéseik és benyomásaik bizonytalan
mércéjét. Ezzel megnyitották az utat Sátán számára. „Amikor az ellenség azt
látja, hogy Isten áldást áraszt népére, és felkészíti őket a sátáni hitetések
felismerésére, mesteri hatalommal dolgozik azon, hogy egyeseket vakbuzgóságba,
másokat rideg formaiasságba vigyen, hogy ily módon tudhassa magáénak a
lelkeket.” (RH, 1893. január 24.).
Amikor megfigyeljük a Luther idején jelenlévő
hideg formaiasságot, amely régóta az emberi hagyományokhoz tapadt, valamint a
vakbuzgóság romboló erejét, ugyanezt a lelkületet fedezhetjük fel ma is.
Mindkét szélsőségesség elviszi az embereket az Élet Szavától.
A kérdés, amit ma is fel kell tennünk magunknak:
„A Kősziklára építkezem-e?” „A vihar közeleg, az a vihar, amely próbára teszi
minden ember hitét. A hívőknek most kell szilárdan meggyökerezniük Krisztusban,
mert ellenkező esetben valamilyen tévedés félrevezeti őket. Erősítsd meg
hitedet Isten Igéjével! Ragadd meg erősen az igazság élő bizonyságtételét!
Legyen hited Krisztusban mint személyes Üdvözítődben! Ő van, volt és lesz,
örökkön-örökké: a Kőszikla.” (RH, 1905. augusztus 31.).
Sarah Keston
Berlin Wilmersdorf Adventista Gyülekezet,
Németország
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen 🛐✝️🙏
VálaszTörlés