Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 8. fejezet 1575. nap
Zsúfolt gyülekezetnek tolmácsolta Krisztus szavait:
",Békesség néktek!' Filozófusok, doktorok és írók próbálták megtanítani az
embereket arra - mondta Luther -, miként nyerhetik el az örök életet, de nem
sikerült nekik. Most elmondom néktek... Isten feltámasztott egy Embert a
halálból, az Úr Jézus Krisztust, hogy legyőzze a halált, kiirtsa a bűnt, és
bezárja a pokol kapuit. Ez a megváltás munkája... Krisztus győzött, ez az
örömteli hír! Ő üdvözít minket, és nem mi magunk... A mi Urunk Jézus Krisztus
így szólt: ,Békesség néktek! Nézzétek kezeimet!'; azaz: ó, ember, egyedül én
vagyok az, aki elvettem bűneidet, aki megváltottalak, és most békésséged van,
ezt mondja az Úr. "
Beszédét folytatva bebizonyította, hogy az igaz hit
bizonyítéka a szent élet. "Mivel Isten megmentett bennünket, rendezzük úgy
dolgainkat, hogy azok kedvesek legyenek Őelőtte! Gazdag vagy? Javaid enyhítsék
a szegények nyomorát! Szegény vagy? Szolgálatod legyen kedves a gazdagok
szemében! Ha fáradozásod csupán magadnak hasznos, akkor szolgálatod, amelyet
Isten előtt színlelsz, hazugság. "
Az emberek megigézve figyeltek. Ezeknek az éhező lelkeknek
Luther az élet kenyerét törte meg. Krisztust emelte magasra előttük - a pápák,
nunciusok, császárok és királyok fölé. Luther nem említette, hogy ő maga milyen
veszélyes helyzetben van. Nem akarta, hogy vele foglalkozzanak és sajnálják.
Amikor Krisztusra gondolt, énjét szem elől veszítette. A Golgotán meghalt
Ember-Jézus mögé rejtőzött. Csak Krisztust, a bűnösök Megváltóját akarta
hirdetni.
A reformátor továbbment útján. Mindenütt nagy érdeklődéssel
fogadták. Lelkes tömeg tolongott körülötte, és baráti hangok figyelmeztették a
pápa híveinek szándékára. "Meg fognak égetni - mondták néhányan -, és
testedet elhamvasztják, miként Husz Jánosét. " Luther válasza ez volt:
"Tüzet gyújthatnak Wormstól egészen Wittenbergig, amelynek lángjai az eget
érik, átmegyek rajta az Úr nevében, és megjelenek előttük; e szörnyeteg
állkapcsa közé lépek, és az Úr Jézus Krisztust megvallva kitördelem a fogait.
Nagy izgalmat keltett az a hír, hogy Luther Wormshoz
közeledik. Barátai reszkettek életéért; ellenségei pedig ügyük sikerét
féltették. Fáradhatatlanul igyekeztek lebeszélni arról, hogy bemenjen a
városba. A pápa híveinek késztetésére Luthert arra kérték barátai, hogy egy
segítőkész lovag kastélyában keressen menedéket, ahol állítólag minden probléma
békés úton megoldható. Barátai úgy próbálták visszatartani, hogy ecsetelték,
milyen veszélyek fenyegetik. De minden próbálkozásuk kudarcot vallott. Luther
rendíthetetlenül jelentette ki: "Ha még annyi ördög volna is Wormsban,
mint a zsindely a háztetőn, akkor is odamennék. "
Wormsba érkezésekor hatalmas tömeg tódult a kapukhoz, hogy
üdvözölje. Ilyen nagy sokadalom még a császár köszöntésére sem gyűlt össze.
Mérhetetlen nagy volt az izgalom. A sokaságból egy visító, panaszos hang
halotti éneket énekelt, mintegy intve Luthert, hogy milyen sors vár rá.
"Isten lesz az oltalmam" - mondta, amint kiszállt kocsijából.
A pápa hívei nem hitték, hogy Luthernek lesz bátorsága
megjelenni Wormsban, és érkezése megdöbbentette őket. A császár azonnal
összehívta a birodalmi tanács tagjait, hogy megbeszéljék, mitévők legyenek. Az
egyik szigorú püspök ezt mondta: "Régóta tanácskozunk erről az ügyről.
Szabaduljon meg császári felséged azonnal ettől az embertől! Vajon Zsigmond
császár nem égette-e meg Husz Jánost? Eretneknek nem vagyunk kötelesek
menlevelet adni, sem azt figyelembe venni." "Nem - mondta a császár
-, az ígéretünket be kell váltanunk. " Ezért úgy döntöttek, hogy a
reformátort meghallgatják.
Az egész város alig várta, hogy lássa ezt a rendkívüli
embert, és csakhamar látogatók tömege kereste fel szálláshelyét. Luther épphogy
felgyógyult betegségéből. El volt csigázva a két teljes hétig tartó úttól;
készülnie kellett a másnapi fontos alkalomra. Csendre és pihenésre volt
szüksége. De olyan sokan akarták látni, hogy csak néhány órát tudott pihenni,
és máris kíváncsi nemesek, lovagok, papok és polgárok gyűltek köréje. A
nemesség sok olyan tagja volt köztük, akik bátran követelték a császártól az
egyházi visszaélések felszámolását, és akiket Luther szava szerint
"felszabadított az én evangéliumom". Ellenségek éppúgy jöttek, mint
barátok, hogy megnézzék a rettenthetetlen szerzetest. Luther rendíthetetlen
nyugalommal fogadta őket. Kérdéseikre méltósággal és bölcsen válaszolt.
Határozottan és bölcsen viselkedett. Sápadt, sovány, de kedves arcán, amelyen
nyomot hagyott a kemény munka és a betegség, öröm látszott. Ünnepélyes és
mélységesen komoly szavaiból olyan erő áradt, amely még ellenségei szívét is
érintette. Mind barát, mind ellenség tele volt csodálkozással. Egyesek előtt
nem volt kétséges, hogy Isten hatalma kíséri; mások azt mondták, amit a
farizeusok Krisztusról: "Ördög van benne. "
Másnap Luthert az országgyűlés elé idézték. Egy császári
tisztviselőnek kellett a kihallgatási terembe vezetnie. Mégis csak nehezen
tudott eljutni oda. Minden út zsúfolásig megtelt bámészkodókkal. Az emberek
nagyon kíváncsiak voltak arra a barátra, aki szembe mert szállni a pápa
hatalmával.
Mielőtt Luther bírái elé lépett, egy idős tábornok, számos
csata hőse, kedvesen mondta neki: " Szegény barát, szegény barát, nemesebb
az a harc, amelyet te vállalsz, mint az enyém volt, vagy bármely parancsnoké a
legvéresebb csatában. De ha ügyed igaz, és biztos vagy benne, menj Isten
nevében előre, és ne félj semmitől! Isten nem hagy el. "
Luther végre a tanács előtt állt. A császár a trónon ült. A
birodalom legjelesebb személyiségei vették körül. Soha ember nem jelent meg
ennél impozánsabb gyülekezet előtt, mint amely előtt Luther Mártonnak kellett
hitéért kiállnia. "A puszta tény, hogy megjelent, már maga jelentős győzelem
volt a pápaság felett. A pápa elítélte ezt az ember, és ő most a törvényszék
előtt állt, amely ezzel a tettével a pápa fölé helyezte magát. A pápa egyházi
büntetéssel sújtotta Luthert, és kizárta minden emberi társadalomból. Ennek
ellenére ez a törvényszék tisztelettel megidézte, és a világ
legtiszteletreméltóbb gyűlése fogadta. A pápa örök hallgatásra ítélte, és most
szólni készült a keresztény világ legtávolabbi részeiből összehívott figyelmes
hallgatók ezrei előtt. Tehát Luther közreműködésével óriási fordulat történt.
Róma ereszkedett le trónjáról, és egy szerzetes hangja volt az, ami megalázta.
E hatalmas és előkelő gyűlés előtt az alacsony származású
reformátor elfogódottnak és zavartnak látszott. Számos fejedelem, látva
izgatottságát, odament hozzá, és egyikük ezt súgta: "Ne félj azoktól, akik
a testet ölik meg, mert a lelket meg nem ölhetik! " Egy másik ezt mondta:
"Amikor helytartók és királyok elé visznek titeket érettem, megadja nektek
a ti Atyátok Lelke, mit mondjatok." A világ nagyjai így tolmácsolták
Krisztus szavait, hogy erősítsék Isten szolgáját a próba idején.
Mai Bibliai szakasz: 2
Krónikák 22
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Joás, a gyermek-király,
az Izraelben valaha uralkodó királyok egyik leghíresebbike és legfiatalabbika.
Ez az alábecsült ifjú a lehető legrosszabb körülmények között került hatalomra,
Izrael hitehagyó királyainak több nemzedéke után. Akháb családja nagyon
messzire megy, hogy megtartsa Isten népe feletti hatalmát. Oda-vissza háború
folyik Jahve követői és azok között, akik Baál vallását akarják előtérbe
helyezni. A hitehagyás olyan erősen kötözte le Izraelt, és mérgezte meg
vezetőit, hogy Joás életét a nagyanyjának kellett megmentenie, hogy majdan
visszaszerezhesse neki a hatalmat.
Mégis, a hitehagyás és
annak kaotikus következményei közepette, megtaláljuk az újjászületés kulcsát. A
társadalmi újjászületés személyes újjászületéssel kezdődik. A személyes
újjászületés rejtőzködéssel kezdődik. „Náluk volt elrejtve az Úr házában hat
esztendeig. Az országban pedig Athália uralkodott.” (2Krón 22:12 új prot.
ford.). Ez egy hatalmas lecke! Míg a hitehagyás uralkodik, rombol, és látszólag
győzedelmeskedik, Joás az Úr házában rejtőzik. Éppen, ahogy Illés rejtőzött a
Kérit-pataknál (1Kir17:3), és ahogy a tanítványok a felső házban tartózkodtak
(ApCsel 1:3) Joás Isten házában bújik meg. Isten jelenlétében rejtőzködik.
Csak úgy lehetünk az
újjáéledés és a reformáció képviselői, ha félrevonulunk, Isten jelenlétében
rejtőzködünk, és kifejlesztjük magunkban a szükséges képességeket. Csak úgy
tudjuk a szívünkben lakó gonosz hatalmát – amely megpróbál elrejteni minket Isten
orcája elől (Jel 6:16) – letörni, ha Isten Igéje el van rejtve a szívünkben
(Zsolt 119:11). Szeretnél az újjászületés és a reformáció követe lenni, de nem
vagy biztos benne, hogy Isten használni tud téged? De igen, tud! Rejtőzz el
Őbenne, és figyeld, mi történik!
Israel Ramos
222. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
8. fejezetéhez
(november 3-9.).
„Luther Márton a legkiemelkedőbb azok között,
akik által Isten a katolicizmus sötétségéből a tisztultabb hit világosságára
vezette az egyházat.” (A nagy küzdelem. Budapest, 1985, H. N. Adventista
Egyház, 111. o.).
Luther Márton annyira elkötelezett volt Isten
műve iránt, hogy a munkájának hatását még ma is érezhetjük. Luther a különböző
országokban az írásai és prédikációi által vált ismertté. Mindenki hallott
erről az egyszerű szerzetesről, aki vette magának a bátorságot, és leleplezte a
pápaságot.
Mi volt a titka a bátorságának? Amikor a császár
felé közeledett, a bátorsága részben elhagyta őt. A találkozás előestéjén
tudta, hogy a tételeinek visszavonása az élethez vezet, de ha hűséges marad, az
a halálba viszi. Azon az éjjelen Luther az egyetlen helyes dolgot tette, amit
tehetett. Imádkozott, és Istenhez kiáltott segítségért. De vajon a saját jó
híréért imádkozott, vagy az életéért? Egyik sem! Isten művéért imádkozott. Ami
legjobban foglalkoztatta, az az volt, hogy az igazság ne legyen semmissé téve.
Tudta, hogy nem róla szól a dolog, hanem Isten művéről. Azt is tudta, hogy
Isten az egyetlen, aki gondoskodni tud az Ő művéről. Luther elismerte, hogy
menthetetlen, és abba az egyetlen valakibe kapaszkodott, aki segíthetett neki.
Ezáltal tartós hatást ért el.
Isten minket is arra hív el, hogy nagy munkát
végezzünk. Nekünk is ki kell hozzuk a világot a sötétségből Isten csodálatos
világosságára. Azonban csak akkor tudjuk ezt megtenni, ha megtanultuk Luther
titkát, tudniillik, hogy egyedül Isten erejére hagyatkozzunk. Nehéz idők jönnek ránk, amikor államférfiak
előtt kell megállnunk és bátorságra lesz szükségünk. Ott pedig a tudásunk nem
fog segíteni, ha nem tanultunk meg függeni Istentől.
Meg kell tanulnunk Luther titkát, ha erősen
akarunk megállni a lábunkon az elkövetkezendő nehéz időkben.
Franziska Renauer
Momento Medien
München, Németország
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés