Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 10. fejezet 1590. nap
Luther nap mint nap lelkes tömegnek prédikált egy egész
héten át. Isten szava megtörte a fanatizmus izgató varázsát. Az evangélium
hatalma visszavezette a megtévesztett embereket az igazság útjára.
Luther nem kívánt találkozni a fanatikusokkal, akik nagy
bajt okoztak. Logikátlan és fegyelmezetlen embereknek ismerte őket, akik
miközben azt állítják, hogy különleges mennyei világosságot kaptak, a legkisebb
ellentmondást, de még a legbarátibb dorgálást vagy tanácsot sem tudják
elviselni. Magukat tartva a legfőbb tekintélynek, mindenkitől megkövetelik,
hogy kérdés nélkül fogadják el állításaikat. De mivel ragaszkodtak ahhoz, hogy
velük találkozzék, nem zárkózott el ettől. Luther nagyszerűen leleplezte
hazugságaikat, és e csalók azonnal elhagyták Wittenberget.
A fanatizmus egy időre elhallgatott. Évek múlva azonban
annál hevesebben tört elő, és következményei még súlyosabbak voltak. E mozgalom
vezetőiről Luther ezt mondta: " Számukra a Szentírás csak holt betű volt,
és mindnyájan ezt kezdték kiabálni: ,A Lélek! A Lélek!' De az egyszer biztos,
nem követem őket oda, ahová őket ez a lélek vezeti. Isten az Ő kegyelméből
őrizzen meg minden olyan egyháztól, ahol csak szentek vannak! Én az
alázatosokhoz, az erőtlenekhez, a betegekhez akarok tartozni, akik tudják és
érzik, hogy bűnösök, és akik szívük mélyéből szüntelen sóhajtoznak és kiáltanak
Istenhez vigaszért és segítségért. "
Thomas Münzer, a legaktívabb fanatikus tehetséges ember
volt, aki képességeit a jó ügy szolgálatába állítva, hasznos dolgokat vihetett
volna végbe. De nem tanulta meg az igaz vallás legfőbb elveit. "Meg akarta
reformálni a világot, és elfelejtette, mint minden rajongó, hogy a reformációt
saját magánál kell elkezdenie."
Nagyratörő volt. Rangra, hatalomra vágyott, és nem akart
második lenni, még Luther után sem. Kijelentette, hogy amikor a reformátorok a
pápa tekintélyét a Szentírással cserélték fel, csupán létrehozták a pápaság egy
másik formáját. Azt állította, hogy a menny őt bízta meg az igazi reformáció
megindításával. "Akiben ez a lélek lakik, azé az igaz vallás - mondta
Münzer -, még ha soha életében nem is látta a Szentírást. "
A fanatikus tanítók az érzelmeikre hallgattak. Minden
gondolatukat és indítékukat Isten hangjának tartották. Következésképpen nagy
túlzásokba estek. Egyesek még Bibliájukat is elégették, miközben ezt kiabálták:
"A betű megöl, a Lélek pedig megelevenít. " Münzer tanítása
felcsigázta az emberekben a rendkívüli dolgok utáni vágyat, de az emberi
elképzeléseket és nézeteket Isten szava fölé helyezve, hiúságukat is
legyezgette. Tanait ezrek fogadták el. Münzer csakhamar minden istentiszteleti
rendet megbélyegzett, és kijelentette, hogy a fejedelmeknek engedelmeskedni
annyit jelent, mint megpróbálni Istennek is és Béliálnak is szolgálni.
Az emberek, akik már kezdték levetni magukról a pápaság
igáját, egyre türelmetlenebbül viselték a polgári hatóságok megszorításait is.
Münzer forradalmi tanításai, amelyeket a mennyei jóváhagyás igényével adott
elő, minden kötöttség lerázására indították a népet, és arra, hogy a gyeplőt
előítéleteiknek és indulataiknak adják át. E tanítást a lázadás és a harc
végtelenül csúnya jelenetei követték, és Németország földje vérben ázott.
Az a lelki fájdalom, amit Luther régen Erfurtban érzett,
most kétszeresen reá nehezedett, amikor látta a fanatizmusnak a reformáció
számlájára írt következményeit. A katolikus fejedelmek kijelentették - és sokan
el is hitték -, hogy a lázadás Luther tanainak törvényszerű következménye. A
vád, amelynek a legcsekélyebb alapja sem volt, nagyon elszomorította a
reformátort. Hogy az igazság ügyét a legsekélyesebb fanatizmussal egy szintre
hozva így meggyalázzák, több volt, mint amit el tudott viselni. A zendülés
vezetői gyűlölték Luthert, mert nemcsak ellenezte tanításaikat, hanem
elutasította, hogy Isten ihletésére cselekednek. A polgári hatóság elleni
lázadóknak nevezte őket. Ők pedig bosszúból hitvány képmutatónak bélyegezték
Luthert. Úgy tűnt, hogy Luther a fejedelmek és a nép gyűlöletét egyaránt
kihívta maga ellen.
Mai Bibliai szakasz: Ezsdrás
1
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Miközben
Ezsdrás könyvét tanulmányozzuk, ami Krisztus előtt 400 körül íródott, fontos szem
előtt tartanunk, hogy ez a könyv – Nehémiás könyvével együtt – folytonos
egységet alkot a Krónikák könyveivel. Később választották szét különálló
könyvekké őket, ahogyan most olvashatjuk. Ezsdrás, a lelki vezető az Ezsdrás
könyvének szerzője; Nehémiás pedig a róla elnevezett könyvet írta.
Mindkét
könyv célja bemutatni azt, hogy Isten hűségesen betartja adott szavát, és
helyreállítja az Ő népét. Segített nekik újra felépíteni a templomot és
lelkileg megújította őket. Sokakat felhasznált, hogy az ébredést megvalósítsa,
de Ezsdrásnak és Nehémiásnak egészen különleges szerepet szánt.
Isten el tudja érni céljait bármilyen eszközzel, ha úgy dönt. Czírus nem ismerte az Urat, de Isten ismerte őt még mielőtt megszületett volna és úgy döntött, hogy rajta keresztül fogja beváltani ígéretét (Ézs 45:4). Amikor a 70 év letelt, úgy, ahogy egykor az izraelitákat megszabadította Egyiptomból, most is beteljesítette a szavát. Megindította egy pogány király szívét, hogy hirdesse Isten akaratát (Jer 25:12; 29:10). Semmi sem állíthatja meg a mi Istenünket akaratának teljesítésében.
„Ó Istenünk, késztesd szívünket, hogy a Te utaidat járjuk, a Te akaratod szerint cselekedjünk, és a Te céljaidat teljesítsük még ma!”
Pardon Mwansa
224. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
10. fejezetéhez
(november 17-23.).
Míg a reformáció folyamatosan terjeszkedett,
néhányan azt állították, hogy mennyei felhatalmazással rendelkeznek a
reformáció ügyének előbbre vitelére. A hitben mindenre elegendő szabályként
Isten Igéje helyébe azonban helyettesítőket léptettek: saját érzéseik és
benyomásaik bizonytalan mércéjét. Ezzel megnyitották az utat Sátán számára.
„Amikor az ellenség azt látja, hogy Isten áldást áraszt népére, és felkészíti
őket a sátáni hitetések felismerésére, mesteri hatalommal dolgozik azon, hogy
egyeseket vakbuzgóságba, másokat rideg formaiasságba vigyen, hogy ily módon
tudhassa magáénak a lelkeket.” (RH,
1893. január 24.).
Amikor megfigyeljük a Luther idején jelenlévő
hideg formaiasságot, amely régóta az emberi hagyományokhoz tapadt, valamint a
vakbuzgóság romboló erejét, ugyanezt a lelkületet fedezhetjük fel ma is.
Mindkét szélsőségesség elviszi az embereket az Élet Szavától.
A kérdés, amit ma is fel kell tennünk magunknak:
„A Kősziklára építkezem-e?” „A vihar közeleg, az a vihar, amely próbára teszi
minden ember hitét. A hívőknek most kell szilárdan meggyökerezniük Krisztusban,
mert ellenkező esetben valamilyen tévedés félrevezeti őket. Erősítsd meg
hitedet Isten Igéjével! Ragadd meg erősen az igazság élő bizonyságtételét!
Legyen hited Krisztusban mint személyes Üdvözítődben! Ő van, volt és lesz,
örökkön-örökké: a Kőszikla.” (RH, 1905. augusztus 31.).
Sarah Keston
Berlin Wilmersdorf Adventista Gyülekezet,
Németország
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés