Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 11. fejezet 1595. nap
A papok követelték, hogy a reformációt elfogadó államok
fenntartás nélkül engedelmeskedjenek a római törvénykezésnek. A reformátorok
viszont a korábban élvezett szabadságot igényelték, és nem egyezhettek bele
abba, hogy Róma ismét fennhatósága alá vonja azokat az államokat, amelyek oly
nagy örömmel fogadták Isten szavát.
Végül is elhangzott az a középutas javaslat, hogy ott, ahol
a reformáció nem vert gyökeret, a Wormsi Ediktumot szigorúan érvényesíteni
kell; és hogy "ott, ahol a nép eltért attól, és ahol a zendülés veszélye
nélkül nem tudnak alkalmazkodni hozzá, ott ne foganatosítsák a legkisebb új
reformot sem, ne érintsenek semmilyen vitás pontot, ne ellenezzék a mise
celebrálását, és egyetlen római katolikusnak se engedjék meg a lutheránizmus
követését". Ezt az intézkedést az országgyűlés elfogadta, a katolikus
papok és főpapok nagy megelégedésére.
E rendelet érvényre juttatása megakadályozta volna "a
reformáció kiterjesztését azokra a területekre, ahol még ismeretlen volt,
gátolta volna megszilárdítását, ahová már eljutott". Tehát nincs
szólásszabadság, és tilos áttérni. E megszorítások és tilalmak haladéktalan
elfogadására voltak a reformáció hívei kötelezve. Úgy tűnt, hogy a világ
reménysége kialvóban van. "A római hierarchia visszaállítása...
szükségszerűen visszahozná a régi visszaéléseket" és hamar alkalom
kínálkozna annak a munkának az elpusztítására, amelyet már hevesen megrázott
"a fanatizmus és a széthúzás".
A tanácskozásra összegyűlt lutheránus-pártiak megdöbbenve
néztek egymásra. "Mit tegyünk?" kérdezgették egymástól. Az egész
világot érintő súlyos kérdések forogtak kockán. "Behódoljanak-e a
reformáció vezérei, és elfogadják-e a rendeletet? Ebben a válságos helyzetben,
amely csakugyan súlyos volt, milyen könnyű lett volna érvelni a téves út
mellett! Mennyi jól hangzó ürügyet és "elfogadható" indokot
találhattak volna a behódolásra! Hiszen a lutheránus fejedelmek garanciát
kaptak vallásuk szabad gyakorlására. Ez a kedvezmény kiterjedt azokra az
alattvalókra is, akik az intézkedés foganatosítása előtt magukévá tették a
reformált nézeteket. Vajon ennyi nem elég? Mennyi veszélyt elkerülhetnének, ha
most behódolnak! És mennyi ismeretlen bajt és viszályt zúdíthatnak magukra az
ellenállással! Ki tudja, milyen lehetőségeket tartogat a jövő? Fogadjuk el a
békét, ragadjuk meg a Róma által felkínált olajágat, és kötözzük be Németország
sebeit! Ilyen érvekkel igazolhatták volna annak az intézkedésnek az
elfogadását, amely minden bizonnyal csakhamar ügyük bukásával végződött volna.
" Szerencsére megvizsgálták ennek az egyezségnek az
indítékát, és hitben cselekedtek. Mi volt ez az indíték? Az, hogy Rómának joga
van a lelkiismeret elfojtására és a szabad vizsgálódás megtiltására. Vajon ők
maguk és protestáns alattvalóik nem élvezhetnek vallásszabadságot? De igen. De
csak mint az egyezményben kikötött egyik különleges kedvezményt, nem pedig jog
szerint. Az egyezményen kívül pedig a tekintély nagy hatalmú elve volt az úr. A
lelkiismeret nem volt perdöntő. Róma csalhatatlan bíró, akinek engedelmeskedni
kell. A felkínált egyezmény elfogadása tulajdonképpen annak az elismerése lett
volna, hogy a vallásszabadság csak a protestáns szászokra korlátozódik. A többi
keresztény pedig bűnt követ el a szabad vizsgálódással és a protestáns hit
megvallásával, amelyért börtön és máglya jár. Beleegyezhetnek-e vajon a
vallásszabadság lokalizálásába? Annak meghirdetésébe, hogy a reformáció több
hívet már nem szerezhet magának? Hogy egy talpalatnyi földet sem hódíthat már
meg? És ahol ebben az órában Róma az úr, ott uralma állandó lesz? Ártatlannak
mondhatnák-e a reformátorok magukat annak a sok száz és ezer embernek a
vérétől, akik az egyezmény értelmében áldozzák fel életüket a pápaság
országaiban? E sorsdöntő órában ez az evangélium ügyének és a kereszténység
szabadságának az elárulása lett volna. " Inkább "feláldoznak mindent,
még országukat, koronájukat és életüket is".
Mai Bibliai szakasz: Ezsdrás
6
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Amikor Isten gyermekei
bízni akarnak Őbenne még az ellenállás közepette is, Isten megáldja őket és még
többet fog adni nekik, mint amennyit kérnek. A történelmi feljegyzések
kivizsgálása után Dáriusz nemcsak engedélyező rendeletet adott ki arról, hogy
Isten népe folytathatja az építkezést, hanem még azt is utasításba adta, hogy
az eszközök, az anyagi források az államtól származzanak! Ilyen sokat tud tenni
a mi Istenünk azokért, akik Őbenne bíznak!
A segítség Dáriusztól,
egy Istent nem tisztelő királytól jött. Isten eszközei, amelyeket akaratának
véghezvitelére felhasználhat, korlátlanok.
Hit által elkészült
Isten temploma (15. vers) és Isten népe megünnepelte Isten cselekedetét. A
templom elkészültével megkezdhették az áldozatok és felajánlások bemutatását
Istennek. E körbe tartoztak a bűnért való áldozatok, és a húsvéthoz szükséges
szertartások.
Isten népének mindig
törekednie kell Isten házának felépítésére, hogy legyen egy hely, ahol Őt
imádhatják. Mivel mi vagyunk Isten temploma, és minden tőlünk telhetőt meg kell
tennünk, hogy testünkben dicsőíthessük Istent, olyan fizikai templomot kell
felállítanunk, amelyben képesek leszünk Istennel találkozni és imádni Őt.
Urunk, kérünk, mutasd
meg nekünk dicsőségedet!
Pardon Mwansa
225. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
11. fejezetéhez
(november 24-30.).
Amikor azt látom, hogy valakik kockáztatják az
életüket is azért, hogy másoknak halvány esélyt biztosítsanak, a szemeim
könnyekkel telnek meg. És ezért van, hogy „A fejedelmek tiltakozásától” mindig
elszorul a torkom.
Ez a fejezet gazdag, fiatal uralkodók története,
ami boldog végkifejlettel zárul. A fejedelmek fiatalok voltak. Gazdagok voltak.
Uralkodásuk biztos volt, befolyásuk jelentős. És Jézus arra kérte, hogy
mindezeket igazán kockára tegyék, sőt, még az életüket is. És (van nálad
zsebkendő?) ők bátran előálltak a jó ügyért a hatalmas nyomással és veszéllyel
szemben.
Nem minden bátor cselekedet egyenlő. Sokan
bátran kiállnának olyan ügyért, ami egyértelműen helyes. Ebben az esetben a
történelem és a megfigyelők bizonyára igazolják ezt a döntést. De kinek van bátorsága
kiállni, ha a kicsúfolást kockáztatja? (Péter apostolnak sem volt.) És a
protestantizmus első tiltakozása esetében a vitatott dolgok elég kényesnek
bizonyultak ahhoz, hogy egy olyan személy, aki nem áll szilárd erkölcsi alapon,
könnyedén megalkudjon velük, bűntudat érzése nélkül. Az uralkodó nagylelkűen
felajánlotta például, hogy mindenki imádhatja Istent, ahogy csak szeretné! És
abban is megegyeztek, hogy a reformált egyházak használhatják a saját nyelvű
Bibliájukat! Mi volt hát, amiért protestálni kellett volna? Ezért: az uralkodó
megtagadta, hogy új embereket evangelizálni lehessen. Más szavakkal, az
uralkodó ragaszkodott hozzá, hogy az egyházak ugyanolyanok legyenek, mint ma is
sok egyház: halottak, akik nem fognak feltámadni.
És hogy ez ellen tiltakozzanak, a fejedelmek
felszólaltak, és mindent kockáztattak. Ámen. Ámen. Ámen. Te is protestáns vagy?
Eugene Prewitt
a Kelet-Ázsiai Oktatási Intézet igazgatója
Malajzia
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen 🛐✝️🙏
VálaszTörlés