Higgyetek az Ő prófétáinak - december 11 - SZOMBAT - 1 Péter 5

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White AZ IGAZI MEGÚJULÁS 4. fejezet 2333. nap

5. fejezet  – A hit és a cselekedetek egyensúlya (4. rész)

Mint két evezőlapát

Ha híven végezzük azt, ami a mi részünk az Istennel történő együttmunkálkodásban, akkor Ő is munkálni fogja rajtunk keresztül akaratát jó kedve szerint. Isten sem tud azonban dolgozni általunk, ha mi nem teszünk erőfeszítéseket. Ha el akarjuk nyerni az örök életet, fáradoznunk kell, buzgón kell fáradoznunk… Ne hagyjuk magunkat megcsalni az ilyen állításokkal: „Semmi mást nem kell tenned, csak hinned kell.” A hit és a cselekedetek két evezőlapát, amit egyenlő mértékben kell használnunk, ha a hitetlenség áradatával szemben egyenesen akarunk előrehaladni. „Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.” A keresztény a gondolat és a tett embere. Hite szilárdan gyökerezik Krisztusban. Hit és jó cselekedetek által őrizheti meg a lelkiségét jó erőben és egészségben, és lelki ereje csak nőttön-nő, amint tusakodik, hogy az Isten cselekedeteit munkálja. – Review and Herald, 1901. június 11.

Kiegyensúlyozott üzenetet hirdessetek!

Atyámfiai, legyetek nagyon gondosak abban, ahogyan a hit és a cselekedetek tárgykörét a nép elé terjesztitek, nehogy a hallgatóság összezavarodjék…

Senki emberfia ne terjesszen elő olyan gondolatot, hogy az embernek alig vagy egyáltalán nincs tennivalója a győzelem nagyszerű művében! Isten ugyanis semmit nem tesz az ember közreműködése nélkül. Mondjátok ellenben azt, hogy miután mindent megtettetek, amit a magatok részéről megtehettetek, Jézus segíteni fog titeket. Krisztus ezt mondta: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek” (Jn 15:5). Az elsőnek és az utolsónak is Isten munkatársának kell lennie. Ha a Szentlélek nem munkálkodna az emberi szívben, minden egyes lépésnél megbotlanánk és elesnénk. Az ember erőfeszítései önmagukban mit sem érnek, a Krisztussal való együttmunkálkodás azonban diadallal kecsegtet…

Soha ne engedd eluralkodni azt a benyomást, hogy az embernek alig van vagy egyáltalán nincs mit hozzátennie. Tanítsátok ellenben azt, hogy az embernek együtt kell munkálkodnia Istennel, hogy sikerrel kerüljön ki a gonosz elleni harcból. {TR 46.3}  

Senki ne mondja azt, hogy a cselekedetei mit sem számítanak abban, hogy milyen helyet foglal el majd Istennél. Az ítéletben ki-ki aszerint ítéltetik majd meg, amit megtett vagy nem tett meg. (Mt 25:34-40)  

Mindenkitől, akik befogadják Isten kegyelmét, ez erőfeszítést és munkát kíván, ugyanis a gyümölcsökből lesz nyilvánvaló a fa minősége. Habár az emberek jó cselekedetei hit nélkül nem érnek többet Kain áldozatánál, ha a cselekvőt Krisztus érdemei fedezik be, méltóvá lehet arra, hogy örökségéül átvegye az örök életet. Amit a világban erkölcsösnek tekintenek, nem üti meg az isteni mértéket, és nem bír nagyobb méltósággal a menny előtt, mint amennyivel Kain áldozata bírt. – Selected Messages, I, pp. 379-382. Levél egy prédikátorhoz, amelyben az egyoldalú üzenethirdetés ellen intett, lásd erről pp. 377-379.)

https://white-konyvtar.hu/fejezet/IM/advent/2011/11974.208/

 

Mai Bibliai szakasz: 1 Péter 5

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20P%C3%A9ter%205&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20P%C3%A9ter%205&version=NT-HU

Péter az első levél záró fejezetében világos tanácsot ad az egyház adminisztrátorainak és vezetőinek, hitelességének bizonyságaként pedig azt hozza fel, hogy szemtanúja volt Krisztus szenvedéseinek. „legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen” – tanácsolja nekik a 2. versben.

Néha vonakodunk attól, hogy a jó cselekedetek jutalmáról beszéljünk, de Péter nem így tett. Emlékeztet bennünket arra, hogy a dicsőség hervadhatatlan koronája a miénk (3. vers). Bátorítja a gyülekezetek fiatalabb tagjait, hogy engedelmeskedjenek az idősebbeknek és tapasztaltabb, hitben érettebb személyeknek, de aztán mindenkit felszólít: „egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak” (5. vers).

„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (7. vers).  Sok évvel ezelőtt, amikor három kisgyermekemet próbáltam az ölemben tartani, akik mind helyet követeltek maguknak, a mögöttem ülő asszony gyorsan leírta ezt az igét egy papírdarabra, és a kezembe csúsztatta. Azóta is ez maradt az egyik legkedvesebb ígéretem a Szentírásból!

Péter ismét emlékezteti olvasóit a nagy küzdelem témájára, mégpedig arra, hogy a hatalmas ellenség, akinek sátán a neve, ijesztéssel akarja rávenni a hívőket arra, hogy elhagyják hitüket, és elforduljanak Jézus Krisztustól, aki az ő végzetét jelenti. Álljatok ellen! Tartsatok ki szilárdan! Legyetek éberek!

„Békesség mindnyájatoknak, akik a Krisztusban vagytok” (14. vers). Ámen!

Dr. Cindy Tutsch

332. heti olvasmány AZ IGAZI MEGÚJULÁS 4-5. fejezeteihez (december 5-11.).

Isten sosem használ erőszakot azért, hogy engedelmességet érjen el, hiszen a szeretet és a szabadakarat az Ő kormányzásának alapja. Viszont az igazság és a kegyelem tökéletesen egyesül az Ő természetében. Ítéletre hozza az összes féltékenységet, irigységet, gyűlöletet, bosszút, bujaságot és önző vágyat, amelyet nem bántak meg. Még akkor is, ha valamely bosszúvágyó gondolatunkat nem is valósítottuk meg, ezekről a bűnös érzelmekről el kell számoljunk az ítéletnapkor (Préd. 12:16), hacsak nem vallottuk be a szentségtelen gondolatainkat Istennek és kértünk bűnbocsánatot.

Időnként Isten törvényeinek azért engedelmeskedünk, mert a büntetéstől félünk, és nem ismerjük fel, hogy az Istennek való engedelmességünknek nem az a szerepe, hogy rögtön meghozza a boldogságot, hanem megerősíti az elménket, hogy Isten ismeretében gyarapodjunk az örökkévalóságon keresztül! Isten tökéletes szeretettörvénye már az emberiség teremtése előtt létezett, és örökké fog létezni.

Alapja kell, hogy legyen a hitünknek. Isten ígéretei attól függenek, hogy megtartjuk-e a megállapodás vagy szövetség ránk eső részét. Amikor Istennel együtt munkálkodunk megtesszük a tőlünk telhető legjobbat az élet kis dolgaiban és megragadjuk az alkalmat, hogy segítsünk másoknak és megáldjuk őket. Az elhívásunk és kiválasztottságunk biztossá tétele azt jelenti, hogy meg kell tanulnunk úgy élni és beszélni, ahogy Jézus tette. Ha hitünket és jó cselekedeteinket összhangba hozzuk Krisztus ereje által, megőrizzük lelkiségünk erejét és épségét.

Mindent egybevetve Isten erejétől kell függenünk, hogy győzedelmeskedjünk.

Cindy Tutsch

RevivalandReformation.org blogszerkesztő

Fordította Gősi Csaba