Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White AZ IGAZI MEGÚJULÁS 7. fejezet 2347. nap
7. fejezet – Óvakodjatok a hamisítványoktól! (6. rész)
Szentséggel büszkélkedők
Senki nem szent igazából, aki szentséggel büszkélkedik. Akikről az a bejegyzés található a mennyei könyvekben, hogy ők szentek, nincsenek tudatában ennek a ténynek és ők az utolsók, akik tulajdon jóságukkal hencegnek. Egyetlen próféta vagy apostol sem állította magáról soha, hogy szent lenne. Még Dániel, Pál vagy János sem. Az igazak soha nem állnak ilyen jogigénnyel elő.
Minél jobban hasonlít valaki Krisztusra, annál inkább szomorkodik azon, hogy mennyire nincs meg a hasonlóság. A lelkiismeretük ugyanis érzékeny, és a bűnöket jobban számon tartják, mint Isten. Magasztos képük van Istenről és az üdvösség nagyszerű tervéről, szívük pedig, megalázkodva méltatlanságuk tudatán, megelevenedik attól a dicső ígérettől, hogy a királyi család soraiba számíttatnak, mint az Örökkévaló Király fiai és leányai.
Az Isten törvényének kedvelői nem léphetnek istentiszteleti és lelki közösségre a törvény eltökélt megszegőivel, akik keserűséggel és rosszindulattal telnek meg, valahányszor a Biblia világosan kinyilatkoztatott igazságait eléjük tárják. Rendelkezésünkre áll egy jelzőkészülék, amely különbséget tesz az igaz és a hamis között. „A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak, ez azért van, mert nincs bennük világosság.” – Uo. 1885. febr. 26. {TR 63.1}
Kinek a szavára adhatok?
Krisztusban kell horgonyt vetnünk, a hitben kell meggyökereznünk és alapot vennünk. Sátánnak ügynökei vannak, akiken keresztül munkálkodik. Kiválasztja azokat, akik nem ittak az élő forrásból, akik lelkükben valami különös és új után szomjaznak, s akik készen állnak arra, hogy bármely útjukba kerülő kút vizéből igyanak. Hangokat hallanak innen és onnan is: „Íme, itt van a Krisztus.” Vagy: „íme amott”. Nem kell hinnünk nekik. Mi tévedhetetlen bizonyítékokkal rendelkezünk arra nézve, hogy melyik a Jó Pásztor hangja, aki felszólít bennünket, hogy kövessük Őt. Így szól: „Megtartottam az én Atyámnak parancsolatait.” Az Isten törvénye iránti alázatos engedelmesség ösvényén vezeti a nyáját, és soha nem bátorítja őket a törvény áthágására.
„Az idegennek hangja” az a hang, amely nem tiszteli, és meg sem tartja Isten szent, igaz és jó törvényét. Sokan tesznek nagyralátó állításokat a szentségre vonatkozóan, és dicsekednek az általuk véghezvitt csodákkal, betegeket gyógyítva, miközben semmibe sem veszik az igazságnak ezt a nagyszerű iránytűjét. De kinek az ereje által mennek végbe ezek a gyógyulások? Észrevette valaki is, hogyan szegik meg a törvényt? S vajon ők azon az elvi alapon állnak, hogy készek alázatos és engedelmes gyermekek módjára Isten valamennyi kívánalmához szabni önmagukat?...
Senkinek nem kell a hitetés csapdájába esnie. Isten törvénye ugyanolyan szent, mint az Ő királyiszéke, az előtt pedig minden embernek, aki e világra jön, meg kell ítéltetnie. Nincsen egyéb mérték, amely a jellemet valódi próba alá helyezhetné: „A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak, ez azért van, mert nincs bennük világosság.” A kérdés az, hogy Isten Igéje alapján dől el kinek-kinek a pere, vagy az emberek állításainak kell hitelt adnunk? Krisztus ezt mondja: „Gyümölcseikről ismeritek meg őket.” – Szemelvények…, II, p. 50.
https://white-konyvtar.hu/fejezet/IM/advent/2011/11974.292/
Mai Bibliai szakasz: Jelenések 3
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jelen%C3%A9sek%203&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jelen%C3%A9sek%203&version=NT-HU
A hét gyülekezethez intézett levelekben Jézus felvázolja a keresztény történelmet és a mi történetünket. Mindegyik levélben egy kicsit mélyebbre ás, és segít világosabban megláttatni velünk – önmagunkat. Az efézusi hamis apostoloktól kezdve a sátán zsinagógájáig Szmirnában, majd a pergámumi nikolaitákon át magáig Jézabelig Thiatirában (Jel 2:2, 9, 15, 20) a problémák egyre súlyosabbak voltak. A hanyatlás képe ez, ami a hét levél közül az utolsóban, a leghosszabb üzenetben éri el tetőpontját, ami egy csábító asszony hatalma alatt ábrázolja az egyházat, aki bálványimádásba és lelki paráznaságba vezeti az egyházat. Az asszony később később úgy jelenik meg a könyvben, mint „a nagy Babilon, a paráznáknak… anyja” (Jel 17:5).
Szerencsére, mire a 3. fejezethez érünk, a kép némileg felderül. Jézus jelzi, hogy Sárdisban vannak néhányan, „akik nem fertőztették meg a ruháikat” (4. vers). A filadelfiai gyülekezetről azt mondja: „megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet”, „megtartottad az én béketűrésre [intő] beszédemet” (8, 10. vers). Ezért olyan sokkoló az a tény, hogy a hetedik és egyben utolsó gyülekezet, a laodiceai gyülekezet nem rendelkezik semmilyen elismerésre méltó tulajdonsággal. Ez az egyetlen gyülekezet, amiben Jézus nem talál semmilyen dicséretre méltót.
Ám Laodiceát sem hagyja remény nélkül. Jézus nem adja fel, mert szereti egyházát. Különleges figyelmének tárgya vagyunk. Meghalt értünk és értünk él. Eljön újra, hogy elvigyen arra a helyre, amit készített nekünk. „Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg” (19. vers). Nem térhetünk meg mások helyett. ez egyénre szabott üzenet. Jézus megáll az ajtó előtt és kopogtat. Várakozik. Vágyik arra, hogy együtt lehessen velünk, és együtt fogyasszuk el a Bárány menyegzőjének vacsoráját (Jel 3:20; 19:7-8). Mennyire vagyunk készen arra, hogy most időt töltsünk Jézussal? Mennyire vagyunk készen arra, hogy megtérjünk ridegségünkből, mezítelenségünkből és feöltözzünk az Ő igazságának és szeretetének ruhájába? A világ, akár tudja akár nem, arra vár, hogy hallja, miként válaszolunk erre a kérdésre.
Dr. Clinton Wahlen
334. heti olvasmány AZ IGAZI MEGÚJULÁS 7. fejezeteihez (december 19-25.).
„A világot nem a nyelvek ajándéka és nem is a csodatettek, hanem a megfeszített Krisztus prédikálása téríti meg.” Bizonyságtételek a lelkészeknek, 424. o.
Volt egy barátnőm, aki karizmatikus háttérrel rendelkezett. Azt mesélte nekem, hogy azért hagyta ott a felekezetét, mert végül ráébredt, hogy nem az számít, hogy milyen magasra ugrott az Istentisztelet alatt, hanem hogy hogyan jár, miután földet ért. Jézusnak olyan változást kellene hoznia az emberek életében, amely tovább tart egy izgalmas Istentiszteletnél. Ő az a Valaki, akit fel kéne emelni és imádni, nem pedig az érzelmeket vagy az úgynevezett csodákat.
Számomra az is egy tanulási tapasztalat volt, ahogyan mások elérésével próbálkozom. Sok időbe telt felismernem, hogy az észérvek, a vitatkozás és a rábeszélés meggyőzhet valakit annak igazságtartalmáról, amit mondok, de nem fog megtéréshez vezetni. Nem Jézust adtam át, hanem információt. A megtérés akkor történik, amikor belátjuk és választ adunk arra, hogy Jézus annyira szeret minket, hogy az életét adta, csak hogy megmentsen minket a bűntől és saját magunktól. Az életünknek tanúsítania kellene, hogy Jézusban feltámasztó erő van, és azzal képes új életet adni annak, aki valaha a bűn fogságában élt. Az átalakulás valóban lehetséges, mert a kereszt az evangéliumhoz vonzza az embert. Ezt az üzenetet kell prédikáljuk: valaha elveszett voltam, de most megtaláltak, mert Jézus meghalt és feltámadt értem.
Karen D. Lifshay
Hermiston HNA Egyházi kommunikációs asszisztens, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏🕊
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés