Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White AZ IGAZI MEGÚJULÁS 8. fejezet 2350. nap
8. fejezet – A közdelem még folyik (2. rész)
Állhatatosságot kíván
Gyöngécske és időszakos erőfeszítésekkel a helytelen dolgok nem javíthatók meg, sem magatartásbeli megújulások nem állhatnak be. A jellemépítés nem egy nap, nem is egy esztendő, hanem egy egész élet munkája. Az a harc, amely énünk legyőzéséért, a szent életért és a mennyért folyik, egész életen át tart. Folyamatos erőfeszítés és szüntelen tevékenység nélkül nem lehet előrehaladni az isteni életben és a győzelmi koronát sem lehet megszerezni.
Az a tény, hogy milyen sokba kerül az embernek visszakerülni a magasabb rendű állapotba, a legszilárdabb bizonyítéka annak, mennyire alázuhant abból. Csak centiméterről centiméterre, óráról órára vívott szívós küzdelemmel juthatunk a célhoz. Egyetlen szempillantásban bekövetkező óvatlan cselekedet elég, hogy máris a gonosz fogságába kerüljünk. Bilincseinket széttörni és a megszentelt életet elérni viszont már messze nem egy pillanat műve. Ha a célt kitűztük is, és a munkát el is kezdtük, a megvalósítás mégis fáradozást, időt, kitartást, türelmet és áldozathozatalt követel.
A pusztán hangulatból eredő cselekvést nem engedhetjük meg magunknak. Az éberséget egyetlen pillanatra sem nélkülözhetjük. Mindnyájunkat számtalan kísértés ostromol, és hogy a gonosz erőt ne vehessen rajtunk, szilárdan ellene kell állnunk. Majd akkor látjuk be, ha életünk végéhez érkezünk, és éveink sodrásában ezeknek az elengedhetetlen feladatoknak nem tettünk eleget, hogy örök veszteséget szenvedtünk.
Pál apostol élete az „én”-nel folytatott szüntelen harcban telt. Így foglalta össze: „Naponként halál révén állok” (1Kor 15: 31). Akarata és vágyai minden nap összeütközésbe kerültek a kötelességgel és Isten akaratával. Ahelyett, hogy a hajlamait követte volna, Isten akaratát cselekedte, saját természetének keresztre feszítése által.
Küzdelmekkel teli élete végén, visszatekintve a harcokra és a győzelmekre, elmondhatta: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró (2Tim 4:7-8).
A keresztény élet harc és menetelés. Ebben a hadviselésben nincs tűzszünet. Szakadatlan erőfeszítésekre és kitartásra van szükség. Állandó eltökéltséggel diadalmaskodhatunk csak Sátán kísértései felett. A feddhetetlen keresztény élet eléréséhez minden akadályt legyőző erőkifejtésre és eltökélt célratörésre van szükség.
A magasabb szintre jutás érdekében mindnyájunknak keményen és legjobb erőnk szerint kell küzdenünk. Mindnyájunknak saját érdekünkben kell ezt a harcot megharcolni. A mi csatánkat senki más nem nyerheti meg helyettünk.
https://white-konyvtar.hu/fejezet/IM/advent/2011/11974.370/
Mai Bibliai szakasz: Jelenések 5
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jelen%C3%A9sek%205&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jelen%C3%A9sek%205&version=NT-HU
János látja az Atyát, amint a trónon ül, és jobb kezében tartja a tekercset, ami minden ember cselekedeteit tartalmazza. A tekercs minden népről, nyelvről és ágazatról tartalmaz szimbolikus nyelven írt információkat, egészen a föld történelmének kezdetétől fogva a végig. János sír, mert úgy tűnik, hogy senki sincs sem a mennyben sem a földön, aki ki tudná nyitni a tekercset és meg tudná oldani a föld bűnproblémáját.
Új személy érkezik a trónterembe, a Bárány, aki úgy jelenik meg, mint aki éppen megáldoztatott. Jézus, az áldozati Bárány át tudja venni a tekercset, feltörheti a pecsétet, és megismerheti annak tartalmát.A nemrégen megáldoztatott és feltámadott Jézus veszi az emberek életéről és az eseményekről szóló feljegyezéseket tartalmazó tekercset, és cselekedni készül. Ez a nap pünkösd napja, Kr. e. 31-ben. A négy lelkes lény és a huszonnégy vén leborul és imádja a Bárányt, mert vére árán mentette meg őket Isten számára. Mindez arra kell, hogy indítson bennünket is, hogy arcra boruljunk és dicsérjük a Bárányt!
A hét lámpás vagy lélek, amelyek a Szentlélek teljességét jelképezik, és a trón körül állnak, most kiküldetnek az egész világra. A Szentlélek kitöltetése Jeruzsálemben Kr. e. 31-ben annak közlése volt, hogy a Megváltó beiktatása megtörtént a mennyben. Jézus Krisztus ígérete szerint elküldte a Szentlelket a mennyből követőire annak jeleként és biztosítékaként, hogy Ő Főpapként és Királyként megkapott minden hatalmat mennyen és földön, és Ő lett a Felkent népe fölött.
Az angyalok, a négy lelkes lény és a huszonnégy vén figyeli Jézus beiktatását mint Főpapunk és Királyunk, ám ők ugyanúgy látták Jézus haláltusáját és győzelmét a földön, valamint szemlélői lesznek annak is, ahogy az emberek győzelmet aratnak Jézus Krisztus hatalma által. Ezek a vének leborulnak és így kiáltanak: "Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő, a gazdagság, a bölcsesség, a hatalom, tisztesség, dicsőség és áldás!" (12. vers).
Mi is boruljunk le Jézus, az Isten Báránya előtt, hálából megmentő kegyelme iránt! Egyedül Jézus méltó dicséretünkre és tiszteletünkre!
Dr Kenneth Mathews
335. heti olvasmány AZ IGAZI MEGÚJULÁS 8. fejezeteihez (december 26 – január 2.).
Amikor a fiam kicsi volt, éppen a Zion Nemzeti Parkban lévő látogató központ felé sétáltunk, amikor ő úgy gondolta, hogy inkább a széles, betonból készült szegélyen gyalogol, az ösvény széle mentén. Ezzel lefoglalta magát és elég biztonságosnak tűnt, így nem foglalkoztam vele túlságosan, amíg az ösvény egy kis lejtőhöz nem ért. Csak néhány pillanattal később vettem észre, hogy a beton „szegély” nem követte a példáját a lejtésben, hanem magasabb szinten maradt, és most már egy betonpárkánnyá vált az ösvény széle mentén. Szóltam a fiamnak, hogy le kell jönnie, és visszatérnie az ösvényre. Úgy döntött, leugrik. Biztonságosan földet ért a lábain, és nem lett volna semmi baja, ha nem hajol előre annyira, hogy beverje a fejét egy kőből kirakott szemetes éles szélébe. Volt vér, kiabálás és utána öltések. Már nem élveztük a helyzetet. Az a bizonyos majdhogynem észrevehetetlen, fokozatos eltérés, amíg szegélyből párkánnyá vált, volt a veszély forrása.
Előfordult valaha, hogy eltérítettek az utadról? Igen, ha találkoztál kísértéssel és a saját utadon járást választottad. „A bűn lealacsonyította a lélek képességeit. A kívülről jövő kísértések visszhangra találnak a szívben és a lábak észrevétlenül sietnek a gonoszra.” Az egyetlen hely, ahol biztonságban lehetsz, ha visszatérsz a hit ösvényére és visszatérsz Jézushoz. Ő megígéri a Példabeszédek 3:6-ban, hogy igazgatja útaidat, ha megismered Őt.
Karen D. Lifshay
Hermiston HNA Egyházi kommunikációs asszisztens, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏🕊
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés