Higgyetek az Ő prófétáinak - december 17 - PÉNTEK - 1 János 3

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White AZ IGAZI MEGÚJULÁS 6. fejezet 2339. nap

6. fejezet – Egyedül „Krisztusban” van üdvösség (6. rész)

Személyes kapcsolat

Ez a lelki kapcsolat csak a személyes hit gyakorlásával jöhet létre. A hitnek ki kell fejeznie részünkről a mindenekfelett való szeretetet, a tökéletes ráhagyatkozást és a teljes odaszentelődést. Akaratunkat mindenestül át kell engedni az isteni akaratnak; érzelmeinknek, vágyainknak, érdekeinknek és tiszteletünk tárgyainak azonosulniuk kell Krisztus országa előrehaladása, valamint az Ő műve iránti tisztelet ügyével, miközben mi folyamatosan befogadjuk az Ő kegyelmét, aközben Ő elfogadja a tőlünk jövő hálaadást.

Amikor e bensőséges kapcsolat és közösség létrejön, bűneinket Krisztusra vetjük, Ő pedig nekünk tulajdonítja igazságát. Bűnné tétetett érettünk, hogy mi Isten igazságai legyünk Őbenne. Általa van menetelünk Istenhez, a Szeretett Fiúban nyerünk elfogadást…

Amikor Krisztus búcsút vett a tanítványaitól, akkor adta ezt a szép jelképet a hívőkhöz való kapcsolatáról. Eléjük tárta, miben áll ez a Vele való szoros egység, amellyel akkor is fenn tudják tartani a lelki életüket, amikor látható jelenlétét már nem élvezhetik. Hogy mélyen az elméjükbe vésse, a szőlőtő jelképében szólt róla, amelynél szembeötlőbb és alkalmasabb jelképet nem is választhatott volna...

Krisztus valamennyi követőjének ugyanolyan érdeklődéssel kell e lecke fölé hajolnia, amilyen érdeklődéssel egykor a tanítványok hallgatták szavait. A bűnbeeséskor az ember elidegenedett Istentől. Az elszakadás mértéke nagy és félelmetes. Krisztus azonban újra gondoskodott arról, hogy Magához kapcsoljon bennünket. A gonosz hatalma olyan erővel kötődött az emberi természethez, hogy senki emberfia nem győzhette le, csakis a Krisztussal való egység által. E közösség révén erkölcsi és lelki erőben részesülünk. Ha Krisztus Lelke bennünk van, az igazság gyümölcsét teremjük: azt a gyümölcsöt, amely tiszteletet és áldást hoz az embernek és dicsőíti Istent.

Az Atya a szőlősgazda. Nagy hozzáértéssel és könyörületességgel metsz meg minden gyümölcstermő ágat. Akik most osztoznak Krisztussal a szenvedésben és szidalmazások elviselésében, osztoznak majd vele a dicsőségben is az örökkévalóságban. „Nem szégyelli őket atyjafiainak nevezni”. Angyalai szolgálnak nekik. Második eljövetelekor is Emberfiaként jelenik meg, ily módon dicsőségében is azonosítja magát az emberi nemmel. Azoknak, akik eggyé lettek vele, kijelenti: „Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem. Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged”. (Ésa 49:15-16)

https://white-konyvtar.hu/fejezet/IM/advent/2011/11974.243/

 

Mai Bibliai szakasz: 1 János 3

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20J%C3%A1nos%203&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20J%C3%A1nos%203&version=NT-HU

János még nem fejezte be a vétkező „bűntelen” szentek témáját. A 2. versben azonban olyan dolgot találunk, amit sok gyülekezeti tag félreolvas: „még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában”. Egyesek hamis nézetet olvasnak bele ebbe a versbe, a végidei bűntelen tökéletesség hamis nézetét. És természetesen a 4. verset is használják, amely a bűnt úgy mutatja be, mint a törvény áthágását.

A görög törvény (nomosz) szó azonban egyszer sem szerepel János első levelében. Az itt használt görög szó a „törvénytelenség”, így tehát a bűn törvénytelenség. Ez azt jelenti, hogy úgy élünk mintha nem lenne törvény. És ez - ahogy János a 6. és 9. versekben elmondja - lehetetlen egy keresztény ember számára. „Aki az Istentől született, az nem cselekszik bűnt, mert az ő magja van benne, és nem vétkezhet, mert az Istentől született” (új prot. ford.).

Itt van az, ami felszínesen olvasva problémásnak tűnik. Mindenek fölébe pedig 1Jn 1:8, 10 világosan megmondja, hogy ha valaki bűntelennek tekinti magát, az hazug. 1Jn 3:9 pedig kijelenti, hogy egy keresztény nem vétkezhet. János azonban nincs összezavarodva. Az 1. és 2. fejezetben a bűnös cselekedetekről beszél (ahogy a görög aorisztosz nyelvtani alak kiemeli a 2. fejezet 1. versében), mindeközben a 3. fejezetben jelen időt használ, hogy elmondja nekünk, egy újjászületett kereszténynek lehetetlen a folyamatos törvénytelenség vagy az Isten elleni lázadás állapotában élni.

Ha egy személy egy bűnt követ el, megvallhatja (1Jn 1:9) és bocsánatot nyer. Ez nem halálos bűn (5:17). A folyamatos törvénytelenség állapotában való élés, ha úgy élünk, mintha nem is lenne törvény, vagy isteni tekintély mögötte, ez „halálos bűn” (5:16), mert nem vezet el a bűnbánatra és a megbocsátásra (Mt 12:30).

Hogyan akarja Isten, hogy éljünk, amikor olyanok leszünk, mint Ő, és amikor Ő megjelenik (3:2)? A válasz az összefüggésben található meg. Azok, „akik megmaradnak benne” (2:28) „átmentek a halálból az életbe”, és „szeretik felebarátaikat” (3:14). A központi parancsolat János számára mindig az, hogy „szeressétek egymást” (3:23). És ez érthető, mert „Isten a szeretet”.

George R. Knight

333. heti olvasmány AZ IGAZI MEGÚJULÁS 6. fejezeteihez (december 12-18.).

Ez a fejezet telis-tele van bátorítással azok számára, akiknek nehézségbe ütközik elfogadni a csodálatos hírt, hogy Jézus megbocsát! Jézus megment! Jézus több mint hajlandó arra, hogy erőt adjon nekünk, hogy győzedelmeskedjünk az Ő erejével! Az egyik kedvenc idézetem, hogy „Ne állítsuk középpontba az ént, ne nyugtalankodjunk és ne féljünk, hogy vajon elnyerjük-e az üdvösséget.” Ha Jézusról beszélünk, Őreá összpontosítunk és megteszünk minden erőfeszítést, hogy bízzunk benne, akkor azt vesszük észre, hogy a megváltásunk körüli félelmünk eloszlik.

Időnként csábítóan hat a gondolat, hogy ha kételkedünk a saját megváltásunkban, akkor az alázatosságot mutat. Valójában azonban, ha nem hiszünk abban, hogy Jézus megmentett bennünket, az ön- és énközpontúvá tesz bennünket, ahelyett hogy Jézus-központúvá válnánk. Amikor szembesülünk a tökéletességgel, ahogy Isten kinyúl értünk, hogy teljesen győzedelmeskedjünk az Ő erejével, akkor teljesen lehetetlennek találhatjuk az előttünk tornyosuló feladatot. A saját törékenységünk ilyen értelmezése Krisztushoz kellene, hogy vezessen minket, aki bőségesen elegendő kegyelmet nyújt nekünk, hogy távol tartson a bűntől! Így aztán a győzelmünkkel valamennyi elismerést és dicsőséget Jézusnak fogunk tulajdonítani, aki újjá teremt minket, bennünk lakozván a Szentlélek által.

Bár Jézus által biztosak lehetünk a megváltásunkban, mégsem szabad sohasem engedni az éberségünkből, ami a kísértéseket illeti. Az önmagunkba vetett túlzott bizalom okozta azt, hogy Péter háromszor is megtagadta Krisztust. Amennyiben tudatosan választjuk a Krisztussal való napi szövetséget, akkor megkapjuk az erkölcsi és lelki erőt ahhoz, hogy az igazság gyümölcsét teremjük.

Cindy Tutsch

RevivalandReformation.org blogszerkesztő

Fordította Gősi Csaba