Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White AZ IGAZI MEGÚJULÁS 6. fejezet 2337. nap
6. fejezet – Egyedül „Krisztusban” van üdvösség (4. rész)
Soha ne elégedjünk meg
Sokan vannak, akik Krisztus hitvallói ugyan, de sosem válnak érett kereszténnyé. Elfogadják, hogy az ember elbukott lény és a képességei legyengültek, s hogy az erkölcsi kiválóságra alkalmatlan, ámde azt vallják, hogy Krisztus minden terhünket, minden szenvedésünket, minden önmegtagadásunkat elhordozta, és örömest hagyják Őt, hogy tovább hordozza. Azt mondják, nincs más dolguk, mint hogy higgyenek. Csakhogy Krisztus leszögezte: „Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem” (Mt 16:24). Jézus megtartotta Isten parancsolatait…
Soha ne pihenjünk meg egy bizonyos megelégedettségben, vagy hagyjunk fel a fejlődéssel, mondván: „Az üdvösség enyém.” Mihelyt ezt a gondolatot dédelgetni kezdjük, az éberségre, imára, a magasabb célok felé törésre való késztetések megszűnnek létezni. Egy megszentelt ajak sem ejti ki ezeket a szavakat, amíg Krisztus el nem jön, és be nem megyünk a kapukon az Isten városába. Akkor lesz majd teljesen időszerű dicsőséget adni Istennek és a Báránynak az örök szabadításért. Ameddig az ember tele van gyengeségekkel – mert magától nem tarthatja meg a lelkét –, ne vegye a bátorságot ahhoz, hogy azt mondja: „Az üdvösség enyém.”
Aki fegyverbe öltözik, ne hencegjen még a győzelemmel: mert meg kell vívni a csatát és meg kell szerezni a győzelmet. Aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül.” – Szemelvények Ellen G. White írásaiból, I, pp. 313-315
https://white-konyvtar.hu/fejezet/IM/advent/2011/11974.243/
Mai Bibliai szakasz: 1 János 1
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20J%C3%A1nos%201&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20J%C3%A1nos%201&version=NT-HU
A gyülekezeti tagok nem egyformák. Vannak, akik egyszerűen problémásak. Ez éppen úgy igaz volt János apostol idejében, mint manapság. Egyesek a gyülekezetében az egyház tagjainak tartották magukat, annak ellenére, hogy „a sötétségben jártak”. Az apostol kijelentése szerint az ilyenek hazugságban éltek (6. vers).
Ez a probléma elég összetettnek tűnik, de tekintsünk először is a hetedik versben említett gondra, miszerint ezek az emberek nem voltak összhangban a gyülekezet többi tagjával. Bizonyára nem véletlenül, hiszen ahogy a következő versben látjuk, azt állították magukról, hogy bűntelenek, nem követnek el semmi törvénytelenséget.
János azonban átlátott ezeken az embereken. A 8. versben egyenesen hazugnak nevezi őket, majd a 10.-ben kijelenti, hogy az ilyenek Istent is hazugnak állítják be. Elvégre Isten kijelentette, hogy „mindnyájan vétkeztek” (Rm 3:24), ahogy ószövetségi példák sokaságának felvonultatásával Pál is bizonyítja a Rómaiakhoz írott levél harmadik fejezetének első felében.
A jó hír a magukat „bűntelennek” vallókkal kapcsolatban, hogy ez is módot adott Jánosnak a megbocsátás evangéliumának hirdetésére. „Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól” – mondja az apostol (9. vers).
Többek között azt szeretem János apostolban, hogy még a csüggesztő helyzetekben is képes valami hasznosat, biztatót találni. Ez a hozzáállás számomra is fontos tanulságul szolgál.
George Knight
333. heti olvasmány AZ IGAZI MEGÚJULÁS 6. fejezeteihez (december 12-18.).
Ez a fejezet telis-tele van bátorítással azok számára, akiknek nehézségbe ütközik elfogadni a csodálatos hírt, hogy Jézus megbocsát! Jézus megment! Jézus több mint hajlandó arra, hogy erőt adjon nekünk, hogy győzedelmeskedjünk az Ő erejével! Az egyik kedvenc idézetem, hogy „Ne állítsuk középpontba az ént, ne nyugtalankodjunk és ne féljünk, hogy vajon elnyerjük-e az üdvösséget.” Ha Jézusról beszélünk, Őreá összpontosítunk és megteszünk minden erőfeszítést, hogy bízzunk benne, akkor azt vesszük észre, hogy a megváltásunk körüli félelmünk eloszlik.
Időnként csábítóan hat a gondolat, hogy ha kételkedünk a saját megváltásunkban, akkor az alázatosságot mutat. Valójában azonban, ha nem hiszünk abban, hogy Jézus megmentett bennünket, az ön- és énközpontúvá tesz bennünket, ahelyett hogy Jézus-központúvá válnánk. Amikor szembesülünk a tökéletességgel, ahogy Isten kinyúl értünk, hogy teljesen győzedelmeskedjünk az Ő erejével, akkor teljesen lehetetlennek találhatjuk az előttünk tornyosuló feladatot. A saját törékenységünk ilyen értelmezése Krisztushoz kellene, hogy vezessen minket, aki bőségesen elegendő kegyelmet nyújt nekünk, hogy távol tartson a bűntől! Így aztán a győzelmünkkel valamennyi elismerést és dicsőséget Jézusnak fogunk tulajdonítani, aki újjá teremt minket, bennünk lakozván a Szentlélek által.
Bár Jézus által biztosak lehetünk a megváltásunkban, mégsem szabad sohasem engedni az éberségünkből, ami a kísértéseket illeti. Az önmagunkba vetett túlzott bizalom okozta azt, hogy Péter háromszor is megtagadta Krisztust. Amennyiben tudatosan választjuk a Krisztussal való napi szövetséget, akkor megkapjuk az erkölcsi és lelki erőt ahhoz, hogy az igazság gyümölcsét teremjük.
Cindy Tutsch
RevivalandReformation.org blogszerkesztő
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏🕊
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés