Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White AZ IGAZI MEGÚJULÁS 6. fejezet 2338. nap
6. fejezet – Egyedül „Krisztusban” van üdvösség (5. rész)
Kapcsolat Krisztussal: vélt vagy valóságos?
A gyülekezetben hívők és hitetlenek egyaránt vannak. Krisztus ezt a két embercsoportot ábrázolja a szőlőtőről és az ágakról szóló példabeszédében. Így inti a tanítványait: „Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.”
Határtalan a távolság a Krisztussal való vélt közösség és a Krisztussal való valóságos, hit általi kapcsolat között. A gyülekezeti hitvallással az ember a gyülekezetben találja magát, ez azonban nem bizonyítja azt, hogy eleven kapcsolatba került az élő Szőlőtővel. A Krisztustól kapott szabály segítségével az igazi tanítványt meg lehet különböztetni azoktól, akik vallják, hogy Krisztus követői, de nem hisznek Benne. Az egyik csoport gyümölcsöt terem, a másik gyümölcstelen. Az egyik gyakran találja magát Isten metszőollója alatt, hogy még több gyümölcsöt teremjen, a másikat, mint a leszáradt ágakat hamarosan levágják az élő Szőlőtőről…
Az ág rostjai szinte ugyanolyanok, mint a szőlőtő rostjai. Az élet és az erő, a gyümölcs és a termékenység akadálytalanul, szüntelen áramlik a tőkétől az ágakig. A gyökér az ágakon keresztül küldi a tápanyagot. Ilyen a hívő kapcsolata is Krisztussal. Krisztusban marad, és Tőle veszi a táplálékát.
https://white-konyvtar.hu/fejezet/IM/advent/2011/11974.243/
Mai Bibliai szakasz: 1 János 2
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20J%C3%A1nos%202&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20J%C3%A1nos%202&version=NT-HU
János 1. levelének 2. fejezetében még közelebbről bemutatja a „bűntelen” hazugok állításait, akik problémákat okoztak a gyülekezetben.
De mielőtt erre térne rá, János még tisztább evangéliumot ad olvasóinak; az egyik legjobbat az Újszövetségben. „Fiacskáim” mondja pásztorként, „ezt azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig valaki vétkezik [általános igeidő, magára a bűn cselekményére utalva], van szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus, és ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is.” (1-2. vers). Nemigen találunk ennél jobb megfogalmazást az evangéliumra.
János azonban még szükségét érzi, hogy visszatérjen a „bűntelen” hamisakra. A 2. fejezet még két hazugságot fektet le, az állítólagos „szentek” kérdése mellett. Először is azt vallják, hogy a világosságban vannak, de mégsem járnak teljesen Isten parancsolatai szerint. Itt az apostol valami komolyabbal foglalkozik, mint egyszerűen a Tízparancsolat megtörése. A 7-17. versekben a központi problémára mutat rá. A 9. versben fogalmazza meg a probléma velejét: „Aki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli az ő atyjafiát, az még mindig a sötétségben van.” Az egyháztörténelem egyik legszomorúbb ténye miszerint nagyon sokan gondolják úgy, hogy szerethetik Istent anélkül, hogy szeretnék embertársaikat.
A fejezet második fele a Szentháromsághoz kapcsolódó hazugsággal foglalkozik. Tagadták, hogy Jézus volt Isten Krisztusa, és ezáltal az Atyát is tagadták (22-23. vers).
Nehéz természetű gyülekezeti tagokkal állunk szemben. De az apostolnak most is van egy evangéliumi megoldása: „maradjatok ő benne; hogy mikor megjelenik, bizodalmunk legyen” (28. vers). János azzal a gondolattal zárja a fejezetet, hogy mindenki, aki igazságot cselekszik, „Tőle született”.
Ha az isteni Krisztusban lakozunk, Ő nemcsak megbocsátást szerez számunkra (1Jn 1:9), de általa az Isten parancsolatainak fényében járunk, különös tekintettel a parancsolatra, hogy szeressük embertársainkat (2:9). Valójában, ha Benne lakozunk, az minden szempontból át fogja formálni az életünket.
George R. Knight
333. heti olvasmány AZ IGAZI MEGÚJULÁS 6. fejezeteihez (december 12-18.).
Ez a fejezet telis-tele van bátorítással azok számára, akiknek nehézségbe ütközik elfogadni a csodálatos hírt, hogy Jézus megbocsát! Jézus megment! Jézus több mint hajlandó arra, hogy erőt adjon nekünk, hogy győzedelmeskedjünk az Ő erejével! Az egyik kedvenc idézetem, hogy „Ne állítsuk középpontba az ént, ne nyugtalankodjunk és ne féljünk, hogy vajon elnyerjük-e az üdvösséget.” Ha Jézusról beszélünk, Őreá összpontosítunk és megteszünk minden erőfeszítést, hogy bízzunk benne, akkor azt vesszük észre, hogy a megváltásunk körüli félelmünk eloszlik.
Időnként csábítóan hat a gondolat, hogy ha kételkedünk a saját megváltásunkban, akkor az alázatosságot mutat. Valójában azonban, ha nem hiszünk abban, hogy Jézus megmentett bennünket, az ön- és énközpontúvá tesz bennünket, ahelyett hogy Jézus-központúvá válnánk. Amikor szembesülünk a tökéletességgel, ahogy Isten kinyúl értünk, hogy teljesen győzedelmeskedjünk az Ő erejével, akkor teljesen lehetetlennek találhatjuk az előttünk tornyosuló feladatot. A saját törékenységünk ilyen értelmezése Krisztushoz kellene, hogy vezessen minket, aki bőségesen elegendő kegyelmet nyújt nekünk, hogy távol tartson a bűntől! Így aztán a győzelmünkkel valamennyi elismerést és dicsőséget Jézusnak fogunk tulajdonítani, aki újjá teremt minket, bennünk lakozván a Szentlélek által.
Bár Jézus által biztosak lehetünk a megváltásunkban, mégsem szabad sohasem engedni az éberségünkből, ami a kísértéseket illeti. Az önmagunkba vetett túlzott bizalom okozta azt, hogy Péter háromszor is megtagadta Krisztust. Amennyiben tudatosan választjuk a Krisztussal való napi szövetséget, akkor megkapjuk az erkölcsi és lelki erőt ahhoz, hogy az igazság gyümölcsét teremjük.
Cindy Tutsch
RevivalandReformation.org blogszerkesztő
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés