Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White AZ IGAZI MEGÚJULÁS 7. fejezet 2347. nap
7. fejezet – Óvakodjatok a hamisítványoktól! (6. rész)
Irracionális viselkedés
A megszentelődés nem örömteli érzelmi szárnyalás, nem egy pillanat műve, hanem egy egész élet munkája. Ha valaki azt állítja, hogy az Úr igazzá és szentté tette őt, az áldásra vonatkozó állítás bizonyítéka a szelídségben, a béketűrésben, a hosszútűrésben, az igazsághoz való hűségben és a szeretetben válik nyilvánvalóvá
Ha az úgynevezett áldás, amit azok fogadtak be, akik állítják, hogy meg vannak szentelve, arra készteti őket, hogy valami különleges érzésre bízzák magukat, továbbá kijelentik, hogy nincs szükség a Szentírás kutatására Isten kijelentett akaratának megismerése céljából, akkor az a feltételezett áldás hamis, hiszen annak birtokosát arra készteti, hogy fontosságot tulajdonítson megszenteletlen érzelmeinek és képzelgéseinek, ugyanakkor zárja be a füleit Istennek Igéjében kijelentett szava előtt…
A vallási dolgokban tanúsított ideges izgatottság nem annak bizonyítéka, hogy Isten Lelke munkálkodik a szívben. Olvasunk olyanról, hogy amikor Sátán munkálkodik az emberek elméjében és testében, annak jele őrjöngéssel kísért vonaglás, sikoltozás és visítozás. Arra azonban nincs példa Isten Igéjében, hogy ilyen megnyilvánulások tapasztalhatók azoknál, akikre Isten kiárasztja az Ő Lelkét. Egyértelmű, hogy a zabolátlan képzelgések, a vad őrjöngések és a testek vonaglása az ellenség tevékenysége.
Sokan mégis úgy vélik, hogy az elmének az a zűrzavaros állapota, amit Sátán ereje fokoz fel, a tanúsága annak, hogy Isten váltotta ki az illetlen viselkedést, pedig szegények csak megtévesztett lelkek. A Biblia szellemét és alaphangját tekintve is mindenestől kárhoztatja a józanság és értelem nélkül cselekvő embereket. Amikor Isten Lelke munkálkodik a szívben, az Isten hívő és engedelmes gyermekei megértik, hogy érzékeny lelkületű férfiak és nők cselekedeteiben kell tükröződnie annak, hogy a vallást ezek józan ítélőképességére bízhatja. – Signs of the Times, 1895. febr. 28
Vélekedések
Krisztus ezt mondta: „Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők”. (Máté 7:21-23.)
Vallhatják ugyan, hogy ők Krisztus követői, de szem elől tévesztették Vezetőjüket. Meglehet, azt mondják: „Uram, Uram!”; rámutathatnak a betegekre, akik rajtuk keresztül gyógyultak meg, és más csodákra is és állíthatják, hogy nekik több van a Lélekből és Isten erejéből, mint amennyit azok tudnak felmutatni, akik megtartják az Ő törvényét. Munkálkodásuk azonban az igazság ellenségének hatalma alatt áll, aki azon fáradozik, hogy elhitessen lelkeket, s akikre nézve azt tűzte ki magának, hogy el fogja tántorítani őket az engedelmességtől, az igazságtól és a kötelességtől.
A közeljövőben ennél is erőteljesebben nyilatkozik majd meg ez a csodatevő hatalom. Ugyanis meg van írva róla: „És nagy jeleket tesz, annyira, hogy tüzet is hoz alá az égből a földre, az emberek láttára”.
Meg vagyunk lepődve azon, hogy milyen sokan készséggel elfogadják ezeket a nagyralátó állításokat, mint Isten Lelkének igazi munkálkodását. Csakhogy mindazok hitetés áldozatává lesznek, akik pusztán a csodákra tekintenek és hagyják, hogy az ösztönök és a benyomások irányítsák őket.…
https://white-konyvtar.hu/fejezet/IM/advent/2011/11974.292/
Mai Bibliai szakasz: Jelenések 2
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jelen%C3%A9sek%202&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jelen%C3%A9sek%202&version=NT-HU
Ahogy a Jézus Krisztusról szóló látomásában (Jelenések 1) igen szimbolikus, apokaliptikus hasonlatokkal ábrázolja Őt, ugyanúgy a 2. és 3. fejezet minden levelét is néhány jelképpel kezdi János, majd Krisztus egyházát is szimbolikus kifejezésekkel igyekszik szemléltetni. Ez az egyik kulcsa annak, hogy Ázsia hét gyülekezete az egyházat ábrázolja a történelem során. Egy másik kulcs az, hogy ezek nem hétköznapi levelek. Annyira fontosak, hogy magától Jézustól származnak!
Legtöbbjükben (bár nem mindegyikben) Jézus talál valami elismerésre méltót, és ezzel kezdi az üzenetet. Azonban – akár egy lelkiismeretes orvos – diagnosztizálja a különböző korszakok egyházának betegségeit, és receptet is ad nekik a gyógymódra, amit ha elfogadnak, akkor a gyülekezeti tagok mindegyike nemcsak, hogy felgyógyul, de győztes is lesz a bűn és a halál felett.
A Jelenések 2. fejezetében ábrázolt egyház támadás alatt lévő közösség: belülről és kívülről egyaránt ostrom alatt van. A kép pedig egyre rosszabb, mielőtt a pozitív végkifejlet felé haladna. Az efézusi gyülekezet az apostoli kort ábrázolja, amely egy hűséges és tevékeny egyház. Gyökerestől irtja a hitehagyást, és nem lankad a jócselekedetekben. Az evangélium hirdetése szempontjából olyan eredményes volt a korai egyház, hogy Pál elmondhatta: „hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt” (Kol 1:23). Ám végül elvesztették első szeretetüket (Jel 2:4). „Idővel enyhült a hívők buzgalma és az egymás iránti szeretet egyre csökkent” (Az apostolok története, Budapest, 2001, Advent Kiadó. 381. oldal).
Még a legjobb időszakokban is előfordul, hogy olyannyira lefoglal bennünket az Úr munkája, hogy szem elől tévesztjük a munka Urát. Elfelejtjük, hogy a siker – ahogy Isten méri azt – csakis úgy lehetséges, hogy Jézusra tekintünk. Minden nap szükségünk van egy friss látásra a mi Urunkról, naponta szükség van arra, hogy iránta való szeretetünk friss és új legyen, szükségünk van a bizonyosságra, hogy az Ő erejével és jelenlétének tudatában kezdjük a napot. Akkor tudatosan fogunk arra gondolni, hogy a munkánk valójában az Ő munkája, és életünk az Ő szeretetével és kegyelmével fogja megérinteni a körülöttünk élőket!
Dr. Clinton Wahlen
334. heti olvasmány AZ IGAZI MEGÚJULÁS 7. fejezeteihez (december 19-25.).
„A világot nem a nyelvek ajándéka és nem is a csodatettek, hanem a megfeszített Krisztus prédikálása téríti meg.” Bizonyságtételek a lelkészeknek, 424. o.
Volt egy barátnőm, aki karizmatikus háttérrel rendelkezett. Azt mesélte nekem, hogy azért hagyta ott a felekezetét, mert végül ráébredt, hogy nem az számít, hogy milyen magasra ugrott az Istentisztelet alatt, hanem hogy hogyan jár, miután földet ért. Jézusnak olyan változást kellene hoznia az emberek életében, amely tovább tart egy izgalmas Istentiszteletnél. Ő az a Valaki, akit fel kéne emelni és imádni, nem pedig az érzelmeket vagy az úgynevezett csodákat.
Számomra az is egy tanulási tapasztalat volt, ahogyan mások elérésével próbálkozom. Sok időbe telt felismernem, hogy az észérvek, a vitatkozás és a rábeszélés meggyőzhet valakit annak igazságtartalmáról, amit mondok, de nem fog megtéréshez vezetni. Nem Jézust adtam át, hanem információt. A megtérés akkor történik, amikor belátjuk és választ adunk arra, hogy Jézus annyira szeret minket, hogy az életét adta, csak hogy megmentsen minket a bűntől és saját magunktól. Az életünknek tanúsítania kellene, hogy Jézusban feltámasztó erő van, és azzal képes új életet adni annak, aki valaha a bűn fogságában élt. Az átalakulás valóban lehetséges, mert a kereszt az evangéliumhoz vonzza az embert. Ezt az üzenetet kell prédikáljuk: valaha elveszett voltam, de most megtaláltak, mert Jézus meghalt és feltámadt értem.
Karen D. Lifshay
Hermiston HNA Egyházi kommunikációs asszisztens, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!🛐✝️🙏🕊
VálaszTörlés