Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White AZ IGAZI MEGÚJULÁS 6. fejezet 2340. nap
6. fejezet – Egyedül „Krisztusban” van üdvösség (7. rész)
Az ágak lemetszése
Milyen ámulatba ejtő kiváltságokat közölt velünk!
Teszünk-e azonban komoly erőfeszítéseket annak érdekében, hogy létrejöjjön ez a szövetség Krisztussal, amelyen keresztül egyedül lehetséges ezeket az áldásokat elnyerni? Felhagyunk-e a bűneinkkel igazság által, és gonoszságainkkal azzal, hogy az Úrhoz fordulunk? A kétely és a hitetlenség széles körben elterjedt. Krisztus tette fel ezt a kérdést: „Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?” Élő és tevékeny hitet kell ápolnunk. Hitünk állandósága a Vele való közösség feltétele.
Az élő hit általi közösség Krisztussal állhatatos: minden más közösséget az enyészetnek kell átadni. Krisztus választott ki először, végtelen árat adott a mi megváltásunkért. Az igaz hívő pedig úgy választja Krisztust, mint elsőt és utolsót és mindenek közül a legjobbat. Ennek a közösségnek azonban reánk nézve is ára van. Ez a teljes reá hagyatkozás közössége, amelyet büszke lényünknek kell felvállalnia. Azoknak, akik e közösséget alkotják, érezniük kell, ahogy Krisztus engesztelő vérére szorulnak. Szívbéli változáson kell átmenniük. Fel kell adniuk akaratukat és engedniük, hogy az Isten akarata legyen meg. Harcolniuk kell minden külső és belső akadállyal szemben. Végezniük kell az elszaggatás fájdalmas munkáját, miképpen a dolgok megvarrásának munkáját is. A büszkeséget, az önzést, az irigységet és a világiasságot – a bűn valamennyi formáját – le kell győznünk, ha Krisztussal közösségben akarunk élni. Annak oka, hogy miért találják oly sokan a keresztény életet annyira nyomorúságosan nehéznek, miért annyira állhatatlanok és változékonyak, az, hogy úgy próbálnak Krisztushoz kapcsolódni, hogy nem akarják előbb elszakítani magukat ezektől a dédelgetett bálványoktól.
Az a közösség, amely létrejött Krisztussal, egyes-egyedül buzgó ima és fáradhatatlan munka által tartható fenn. Ellen kell állnunk az énnek, meg kell tagadnunk, és le kell igáznunk az ént. Krisztus kegyelme által, hittel és éberséggel elnyerhetjük a diadalt. – Bizonyságtételek, V. kötet, pp. 228-231.
https://white-konyvtar.hu/fejezet/IM/advent/2011/11974.243/
Mai Bibliai szakasz: 1 János 4
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20J%C3%A1nos%204&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20J%C3%A1nos%204&version=NT-HU
János első levele 4. fejezet visszatér a „bűntelen” hazugokhoz, akik gyűlölettel és megvetéssel viszonyulnak gyülekezeti testvéreikhez, miközben azt állítják, hogy szeretik Istent. János nem kertel. Azt mondja, hogy „Ha valaki azt mondja: »Szeretem Istent«, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug... azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is” (4:20-21). Így vannak azok is, akik azt gondolják, hogy szétválaszthatják Máté 22:36-40 két parancsolatát.
Miután elolvastuk János első levelét (és az evangéliumát), nem lesz kétségünk a probléma gyökerével, a hazug „bűntelenekkel” kapcsolatban. Ők nincsenek közösségben hittestvéreikkel (1:9) és gyűlölködő a magatartásuk és a tetteik (2:9). És ennek eredményeképpen, a „bűntelen” állapotuk ellenére „nincs örök életük” (3:15) és Krisztus sem az övék (3:14).
Ők János gyülekezetének a tagjai lehettek, de lekésték a vonatot, abban az értelemben, hogy mit jelent megmentve és kereszténynek lenni. Mivel nem jöttek rá arra, hogy „Isten a szeretet” (4:8), istent alkottak maguknak a saját képükre.
János pásztori lelke vérzik, ahogy könyörög nekik, hogy változzanak meg. „ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk” (4:12). Az apostol nem is fogalmazhatott ennél világosabban.
Ellen White így ragadta meg ezt az üzenetet: „Krisztus sóvárogva várja, hogy képmása megmutatkozzék egyházában. Krisztus akkor jön el népéért, ha majd az Ő jellemét tökéletesen tükrözni fogja” (Krisztus példázatai 69. oldal az angolban). Olvasók furcsa dolgot tettek ezzel a szakasszal, amikor félreértették az író szándékát. Az összefüggés tisztázza a kérdést. A 67. és 69.oldalon nyilvánvaló, hogy összhangban van Jánossal, amikor megjegyzi, hogy a mi „szeretetünk” lesz tökéletes, ahogy egyre inkább tükrözzük Krisztus hasonlatosságát és részesülünk az Ő Lelkében. Ez érthető. Végül is Isten jellemének a magva a szeretet (4:8). És Isten azt szeretné, ha olyanok lennénk, mint Ő, amikor Jézus visszajön. Így az utolsó nemzedék bizonyságtétele, akik Jézus eljövetelekor a földön élnek, az Ő jellemének, a szeretetnek megláttatása (Krisztus példázatai 415. oldal az angolban).
George R. Knight
333. heti olvasmány AZ IGAZI MEGÚJULÁS 6. fejezeteihez (december 12-18.).
Ez a fejezet telis-tele van bátorítással azok számára, akiknek nehézségbe ütközik elfogadni a csodálatos hírt, hogy Jézus megbocsát! Jézus megment! Jézus több mint hajlandó arra, hogy erőt adjon nekünk, hogy győzedelmeskedjünk az Ő erejével! Az egyik kedvenc idézetem, hogy „Ne állítsuk középpontba az ént, ne nyugtalankodjunk és ne féljünk, hogy vajon elnyerjük-e az üdvösséget.” Ha Jézusról beszélünk, Őreá összpontosítunk és megteszünk minden erőfeszítést, hogy bízzunk benne, akkor azt vesszük észre, hogy a megváltásunk körüli félelmünk eloszlik.
Időnként csábítóan hat a gondolat, hogy ha kételkedünk a saját megváltásunkban, akkor az alázatosságot mutat. Valójában azonban, ha nem hiszünk abban, hogy Jézus megmentett bennünket, az ön- és énközpontúvá tesz bennünket, ahelyett hogy Jézus-központúvá válnánk. Amikor szembesülünk a tökéletességgel, ahogy Isten kinyúl értünk, hogy teljesen győzedelmeskedjünk az Ő erejével, akkor teljesen lehetetlennek találhatjuk az előttünk tornyosuló feladatot. A saját törékenységünk ilyen értelmezése Krisztushoz kellene, hogy vezessen minket, aki bőségesen elegendő kegyelmet nyújt nekünk, hogy távol tartson a bűntől! Így aztán a győzelmünkkel valamennyi elismerést és dicsőséget Jézusnak fogunk tulajdonítani, aki újjá teremt minket, bennünk lakozván a Szentlélek által.
Bár Jézus által biztosak lehetünk a megváltásunkban, mégsem szabad sohasem engedni az éberségünkből, ami a kísértéseket illeti. Az önmagunkba vetett túlzott bizalom okozta azt, hogy Péter háromszor is megtagadta Krisztust. Amennyiben tudatosan választjuk a Krisztussal való napi szövetséget, akkor megkapjuk az erkölcsi és lelki erőt ahhoz, hogy az igazság gyümölcsét teremjük.
Cindy Tutsch
RevivalandReformation.org blogszerkesztő
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏🕊
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés