2022. november 10., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 10 - CSÜTÖRTÖK - 1 Királyok 10

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1 Királyok 10 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kir%C3%A1lyok%2010&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kir%C3%A1lyok%2010&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.    Salamon az Úr kedveltje. Salamon uralkodása kezdetén legjobban arra vágyott, hogy az Úr útján járhasson, az Ő rendelkezései alapján uralkodhasson.  Hallgatott atyja végakaratára és hallgatott Isten szavára, ezért kedves volt az Úr előtt, s Neki köszönhetően édeninek nevezhető állapotok uralkodtak Izraelben. Salamon bölcsességének híre elterjedt az egész világon és megvalósította az elhívást: az idegen népeket Izrael Istenének dicsőítésére késztette. Ennek egy tipikus megnyilvánulása volt a sébai királyné látogatása is.    

2.    Salamon uralkodása által a távoli népek Istent ismerték meg. Salamon valóban az Úr útján járt, és Séba királynéja Salamon neve után azonnal az Úr nevére utalt. Sába királynője azért indult útnak, mert hallott Salamon bölcsességéről és az Úr nagyságáról. Salamon és országa ezzel teljesítette küldetését, mert Isten azzal a céllal helyezte oda Izraelt, hogy a népek rajta keresztül megismerjék Őt.

3.    Az irgalmas Isten egy ideig hatástalanította Salamon botlásait. Bár Isten áldásának tulajdonítjuk Salamon hatalmas gazdagságát, viszont ebben Salamon botlását és Isten iránti engedetlenségét is látjuk, mert Isten korábban meghagyta, hogy a király ne tartson sok lovat, ne legyen sok felesége és aranyát és ezüstjét felettébb meg ne sokasítsa. Ezeknek a kívánalmaknak Salamon nem tett eleget, aminek később meglett a nemvárt következménye.        

Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 4. fejezet

4. fejezet – ISTEN EGYHÁZA A VÉG IDEJÉN (5. rész)

Az 1901-es generál konferenciai ülés válaszai

Feltételezésed szerint ki az, aki közöttünk volt a konferencia kezdete óta? Ki tartotta távol azokat a kellemetlen sajátosságokat, amelyek általában az ilyen üléseket jellemzik? Ki sétált felalá ennek az imaháznak a padsorai között? A menny Istene és az angyalok. Viszont nem azért jöttek, hogy téged darabokra szakítsanak, hanem hogy józan célokat és békés szándékot adjanak. Céljuk, hogy Isten munkáját végezzék közöttünk, és visszatartsák a sötétség hatalmait, hogy az Úr által rendelt feladatok elvégzését ne hátráltassa semmi. Az angyalok közöttünk dolgoztak.

Meglepetten tapasztaltam, hogy a találkozó eseményei milyen fordulatot vettek. Ez nem a mi munkánk, hanem Isten rendezte így. Erre vonatkozóan útmutatást is kaptam, de nem voltam képes ezt megérteni, amíg az összefoglaló anyagon dolgoztak. Isten angyalai fel és le jártak ebben a gyülekezetben. Szeretném, ha erre mindenki emlékezne; és te se felejtsd el, hogy Isten az ígérete szerint meggyógyítja népe sebeit (GCB, 1901. április 25., 463–464. o.).

A Generál Konferencia ideje alatt az Úr hatalmasan munkálkodott népéért. Valahányszor erre az összejövetelre gondolok, ünnepélyes érzés uralkodik el rajtam, és a hála melege tölti be szívemet. Urunknak, a mi Megváltónknak méltóságteljes lépteit láttuk. Szent nevét dicsérjük, mert elhozta népe szabadulását (RH, 1901. november 26.).

Szükség volt már uniók szervezésére, hogy a Generál Konferencia ne gyakorolhasson önkényuralmat a független egyházterületek fölött. A Konferenciára ruházott hatalomnak nem szabad egy, kettő vagy hat ember kezében összpontosulni; kell, hogy legyen egyegy tanácstestület a különböző divíziók felett (Ms, 1903. április 3., 26. o.). [Az 1901. évi generál konferenciai ülésszakon a szervezeti változtatásokra vonatkozó további információkat lásd az S. D. A. Encyclopedia (Commentary Reference Series) átdolgozott kiadásának 1050–1053. oldalán.]

A szervezetbe vetett bizalom erősítése

Most nem távolodhatunk el az Isten által lefektetett alapoktól. Nem léphetünk be semmilyen új szervezetbe, mert ez az igazság megtagadását jelentené (2SM, 1905, 390. o.).

A kapott utasítás értelmében el kell mondanom az egész világ adventistáinak: Isten elhívott minket, hogy népeként az Ő különleges kincsei legyünk. Meghagyta, hogy földi egyháza tökéletes egységben álljon a Lélekben és a Seregek Urának tanácsában az idők végezetéig (2SM, 1908, 397. o.).

Előfordult, hogy – amikor egy kis csoportot bíztak meg a munka általános intézésével, és ők a Generál Konferencia nevében az Isten művét korlátozó balga terveket igyekeztek véghezvinni –, azt mondtam, többé nem tudom a Generál Konferencia hangját, melyet ez a néhány ember képvisel, Isten hangjának tekinteni. Ez azonban korántsem egyenlő azzal, mintha kijelentettem volna, hogy a szabályosan kinevezett, a világszéles mű minden részét képviselő férfiak által meghozott határozatokat nem kell tiszteletben tartani.

Isten rendelte el, hogy amikor egyháza képviselői a föld minden részéről összegyűlnek egy közös értekezletre, tekintéllyel legyenek felruházva. Néhányan beleeshetnek abba a hibába, hogy a teljes tekintéllyel és befolyással – melyet Isten a műve felvirágoztatása és haladása elősegítésére összegyűlő Generál Konferencia ítéletén és hangján keresztül megszólaló egyházára bízott – egy embert vagy egy szűk kis csoportot tüntetnek ki (9T, 1909, 260–261. o.).

A Mindenható különleges tekintéllyel és hatalommal áldotta meg az egyházát, melyet senkinek nincs joga megvetni vagy semmibe venni, mert aki így tesz, azzal Isten szavát becsüli le. (AA, 1911, 164. o.)

Áldást és bátorságot nyerek azzal, ha felismerem, hogy Izráel Istene még ma is vezeti népét, és a továbbiakban is, egészen a végsőkig vele lesz (2SM, 1913, 406. o.). [Ellen G. White utolsó üzenete az egyház generál konferenciai ülésszakához. E bátorító szavakat az értekezlet elnöke, A. G. Daniels az 1913. május 27-i ülésen olvasta fel.]         

2 megjegyzés: