Higgyetek az Ő prófétáinak - november 17 - CSÜTÖRTÖK - 1 Királyok 17

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1 Királyok 17 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kir%C3%A1lyok%2017&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kir%C3%A1lyok%2017&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.    Isten kegyelme megnyilvánul abban, hogy prófétát küld. Izrael népének legsötétebb napjaiban Isten nem hagyta magára népét, hanem egy olyan kaliberű prófétát küldött, mint maga Illés. Ezzel készítette elő népe reformációját és megmentését a végső pusztulástól, amelyet bűneikkel hoztak magukra.

2.    Isten az áldás és termékenység forrása. Isten nem azért nem adott esőt Izraelben, mert büntetni és nyomorgatni akarta népét, hanem azért, mert a zsidók elkezdték a Baálnak tulajdonítani az esőt és a termékenységet. Ha a zsidók úgy gondolták, hogy Baál adja az esőt, akkor Isten azt mondta, hogy kérjék tőle. Isten azt szerette volna, ha népe rájön, hogy Ő az áldás forrása.    

3.    Isten gondot visel. Isten gondot viselt Illésről a nehéz napokban, de a sareptai özvegyasszonyról és családjáról is. Isten csodát tett a profétájáért, de egy pogány asszonyért is, távol Izraeltől.

4.    Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben:

a.    aki egy tisztátalan madarat is felhasználhat, hogy szolgájáról gondoskodjon

b.    akinek nem nehéz csodát tenni népe érdekében

c.    aki örül, ha segíthet

d.    aki nem személyválogató

e.    aki észrevesz egy szegény özvegyasszonyt, akin segíthet

Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 5. fejezet

5. fejezet – A MARADÉK LELKI ÉLETE (6. rész)

Az erkölcsi képességek fegyelmezése

Az már jó eredménynek számít, ha rendelkezünk hitünk indoklásának képességével, de ha az igazság ennél nem hatol mélyebbre, bizony a lelket soha nem lehet megváltani. Minden erkölcsi szennyeződéstől meg kell tisztítani a szívet (OHC, 1893, 142. o.).

Kevesen látják be, hogy kötelességünk a gondolatok és a képzelet korlátozása és szabályozása. Nehéz a fegyelmezetlen elmét hasznos célokra irányítani és ezeknél marasztalni. Ha az ember nem köti le kellőképpen a gondolatait, hite nem tud fejlődni. Az elmét szent és örökkévaló dolgokkal kell foglalkoztatni, különben a felületes és jelentéktelen gondolatokat fogja kedvelni. Fegyelmezzük mind a szellemi, mind az erkölcsi erőt, és azok a gyakorlás által egyre erősödnek és tökéletesednek majd (OHC, 1881, 111. o.).

Nagy szükségünk van a tiszta, fegyelmezett gondolatok ápolására magunkban, és erősödjünk az erkölcsi képességek terén az alsóbbrendű és a testi képességek helyett. Segítsen Isten megszabadulni mértéktelen étvágyunktól! (MM, 1896, 278. o.).

Énók példája

Énók a mennybe ragadtatása előtt 300 éven keresztül járt Istennel, noha a világ állapota akkor sem kedvezett jobban a keresztény jellem tökéletesítésének, mint napjainkban. De hogyan járt Énók Istennel? Hozzászoktatta értelmét és szívét ahhoz, hogy állandóan érezze: a Mindenható jelenlétében van, és amikor tanácstalanság gyötörte, imái a megtartásért mennyei Urához szálltak.

Soha nem lépett olyan útra, amellyel megbántotta volna Istenét. Állandóan maga előtt látta őt. Így imádkozott: „Taníts engem utadra, hogy nehogy vétkezzek valamiben! Mi volna kedves előtted? Mit kell tennem, hogy tiszteljelek téged?” Így alakította állandóan útjait és tetteit a Teremtő parancsolatainak megfelelően, miközben bizalma töretlen és tökéletes volt mennyei Atyja iránt, és tudta, megsegíti őt. Önmagát megtagadva mindent az Örökkévaló akarata alá rendelt.

Énók azoknak az előképe, akik – Krisztus eljövetelekor a földön élők közül – a mennybe ragadtatnak anélkül, hogy halált látnának (1SAT, 1886, 32. o.).

Énóknak ugyanúgy voltak kísértései, mint nekünk; az őt körülvevő társadalom sem volt barátságosabb az igazság iránt, mint amely bennünket körülvesz. A belélegzett levegő ugyanúgy bűnnel és romlottsággal telt meg, mint manapság, ő mégis szent életet élt. A saját korára jellemző bűnöktől makulátlanul mentes volt. Mi is így maradhatunk tiszták és romlatlanok (2T, 1868, 122. o.).