Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2 Királyok 3 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kir%C3%A1lyok%203&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kir%C3%A1lyok%203&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten kegyelmével engedi, hogy Izrael, Júda és Edom királya szövetkezzen. Isten világossá teszi, hogy csak Júda királyára való tekintettel áll szóba velük, megoldja problémájukat és győzelmet is ígért nekik. Ez Isten messzemenő kegyelméről tanúskodik, aki csodát tesz és győzelmet ad még a gonosz királyok javára is.
2. Istent vizet ad a szomjas hadseregnek. A sivatagban való hét napi szomjan való bolyongás után óriási csodát tett. A sivatagot óriási vízfelületté változtatta. Ez a csoda felért a Vörös-tengeri csodával és azzal, amikor Mózes vizet fakasztott a kősziklából. Ebből az válik egyértelművé, hogy Isten része népe történetének. Ő nem egy távoli, népétől elzárkozó Isten, aki figyelmen kívül hagyja népét, vagy közömbös velük szemben. Ott van velük, megáldja őket, amikor ezt megteheti, fegyelmezi őket, ha kell, és megszabadítja őket, amikor bűneik miatt nehéz helyzetbe kerülnek, de hozzá kiáltanak.
3. Isten kegyelme még mindig tart, bár az északi királyok már mindannyiszor eljátszották azt. Izrael királya és Edom királya oly sokszor eljátszották Isten kegyelmét, de Júda révén Isten az Ő kegyelmét újra kiterjeszti rájuk. Vizet ad nekik. A víz kegyelem volt számukra, de átok Móáb számára, akik a vizet vérnek tekintették, és ez az ő vesztüket okozta.
4. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben:
a. aki az ellenség tévedését is fel tudja használni népe győzelméhez
b. akinek csekélység a sivatag kellős közepén tengert teremteni
c. aki természetfölötti erőket is megmozgat népe érdekében
Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 6. fejezet
6. fejezet – A MARADÉK ÉLETMÓDJA ÉS MUNKÁJA (6. rész)
Ne támadj írásaidban!
Akik kiadványainkat írják, ne intézzenek kíméletlen kirohanásokat, és ne tegyenek barátságtalan célzásokat! Bizonyosan kárt okoznak ezzel a magatartással: elzárják az utat, és akadályoznak munkánkban, amit azért kell végeznünk, hogy elérjünk minden osztályt, beleértve a katolikus embereket is. Feladatunk, hogy szeretettel szóljuk az igazságot, és ne keverjük bele a természetes szív megszenteletlen elemeit. Beszédünk közben ne érződjön szavainkon az a lelkület, ami ellenségeinket jellemzi…
Nem kell nyers és éles kifejezéseket használnunk – azokat hagyd ki minden cikkből és minden beszédből! Hadd végezze el Isten szava a metszést és a dorgálást; a véges ember hadd rejtőzzön el és maradjon Jézusban! (9T, 1909, 240–241, 244. o.).
Minden félreérthető kifejezést ki kell gyomlálni írásainkból és beszédünkből, amelyek kiragadva ellentmondani látszanak a jogszabályoknak és a rendnek! Mindent gondosan vegyünk fontolóra, nehogy szavaink alapján az országunkhoz és annak törvénykezéséhez hűtlen emberekként emlékezzenek ránk (Letter, 1895, 36.).
A kereszténység nem nyilvánulhat meg az ökölvívásra emlékeztető vádaskodásban és ítélkezésben (6T, 1900, 397. o.).
Óvakodj a megalapozatlan „új világosságtól”!
Isten nem mellőzte népét, és nem választott ki egyegy magányos férfit itt vagy amott, mint egyedül arra méltót, hogy megbízza őket igazsága hirdetésével. Ő egy személynek sem ad olyan új világosságot, amely ellentétben állna a többség megalapozott hitével. Minden reform idején felléptek már emberek hasonló állítással… Ne legyen senki elbizakodott, mintha a Magasságos különleges világosságot adott volna neki testvérei felett!…
Az ember elfogad egy újszerű eszmét, ami látszólag nem áll ellentétben az igazsággal. Annyit foglalkozik vele, hogy végül szépnek és fontosnak látja; Sátánnak ugyanis hatalma van, hogy hamis látszatot keltsen. Végül az egészet magába foglaló téma lesz, egyetlen hatalmas pont, ami körül minden összpontosul, és az igazság kiszakad a szívből…
Figyelmeztetlek, hogy óvakodj az ilyen új világosságtól, amely hajlamos eltéríteni az elmét az igazságtól! A tévelygés sohasem ártalmatlan. Soha nem szentel meg, viszont mindig zavart és egyenetlenséget szít (5T, 1885, 291–292. o.).
Az egységet hangsúlyozd a különbség helyett!
Ezernyi álcázott kísértés vár azokra, akik az igazság világosságával rendelkeznek, és bármelyikünk számára az az egyetlen biztonságos út, ha nem fogadunk el új tantételt vagy írásmagyarázatot anélkül, hogy először azt tapasztalt testvérek elé ne terjesztenénk. Alázatos, befogadásra kész lélekkel mondd el nekik gondolatodat, de ne feledkezz meg a komoly imáról! Ha ők nem látnak abban világosságot, fogadd el ítéletüket, mert „a biztonság a sok tanácsos által van”.
Férfiak és asszonyok lépnek fel és azt vallják, hogy valamilyen új tanítással rendelkeznek, új felfedezést tettek, vagy új kinyilatkoztatásban részesültek, amelyek könnyen elbizonytalanítanak a régi útjelzők közepette. Tantételeik nem állnak meg Isten Igéjének mérlegén, mégis lesznek olyan emberek, akik becsapják önmagukat. Hamis hírek kelnek szárnyra, és többen is csapdájukba esnek… Nem lehetünk eléggé éberek a tévelygéssel szemben, Sátán ugyanis folyton azt keresi, hogyan vonhatná el az embereket az igazságtól (5T, 1885, 293, 295–296. o.).
Fontos tanításként képviseljük az egységet! Nem mintha azt kellene várnunk másoktól, hogy ők is átvegyék a mi szemléletünket, de ha mindenki megtanulja Jézus Krisztus szelídségét és alázatosságát keresni, akkor létre jöhet az Ő kérése szerint a Lélek egysége (Letter, 1892, 15.).
Ösztönözni szeretném mindazokat, akik hisznek az igazságban: járjanak egységben testvéreikkel! Ne kínáljunk alkalmat a világnak, hogy azt mondhassák: szélsőségesek vagyunk, nincs egység közöttünk, az egyik ezt tanítja, a másik azt. Kerüljük az egyenetlenséget! (TM, 1893, 57. o.).
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés