Higgyetek az Ő prófétáinak - november 23 - SZERDA - 2 Királyok 1

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2 Királyok 1 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kir%C3%A1lyok%201&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kir%C3%A1lyok%201&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.    Isten nem egy olyan isten, akit az emberek egy hosszú listáról választanak. Akházia úgy gondolkodott, mint a pogányok. A pogányok egy hosszú listáról választották ki isteneiket, tetszésük szerint. Szerintük a pogány Istenek nem foglalkoztak azzal, hogy rajtuk kívül másokat is imádtak. Egy embernek több istene is lehetett. Akházia úgy gondolkodott, hogy Izrael Istene mellé még felveszi Belzebubot is, Ekron istenét. Isten a prófétája által jelezte, hogy Nála ez nem így működik.

2.    Istent kizárólagosságot vár el. A pogány istenek nem vártak el kizárólagosságot, de Izrael Istene igen. Nem tud elfogadni más istent maga mellett. Ő egy féltőn szerető Isten.     

3.    Istennek nem lehet parancsolni. Amikor a király emberei megkeresték Isten prófétáját, parancsoló hangon utasították őt, ami felért azzal, hogy Istennek akartak parancsolni. Ezért volt olyan súlyos a büntetésük.             

4.    Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben:

a.    aki határozott üzenetet küld a királynak

b.    aki prófétája által tevékenykedik

Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 6. fejezet

6. fejezet – A MARADÉK ÉLETMÓDJA ÉS MUNKÁJA (4. rész)

A világi kapcsolatokkal szembeni elővigyázatosság

„És ezek után láttam más angyalt leszállni a mennyből, akinek nagy hatalma volt; és a föld fénylett annak dicsőségétől. És kiáltott teljes erejéből, nagy szóval mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöcévé és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöcévé. Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ővele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak” (Jel 18:1-3). Amíg ez az üzenet hangzik, és az igazság hirdettetik, nekünk, Isten hűséges őrállóinak tudnunk kell, hol a helyünk! Nem szabad szövetségre lépnünk a világi emberekkel, nehogy átitatódjunk lelkületükkel vagy összezavarodjon lelki ítélőképességünk, és a magukat kereszténynek valló egyházak szemszögéből tekintsünk az igazsággal rendelkezőkre és az Úr üzenetét hordozókra. Ugyanakkor olyanok se legyünk, mint a farizeusok, és ne tartsuk távol magunkat az emberektől (EGW ’88, 1893, 1161. o.).

Akik vigyáznak, és várják Krisztus megjelenését a menny felhőiben, nem vegyülnek a világ vidám társaságaiba és összejöveteleibe pusztán a maguk szórakoztatására (Ms, 1898, 4. o.).

Nem Isten akarata szerint járunk el, ha szerződések, társulások vagy üzleti kapcsolatok révén olyanokhoz kötjük magunkat, akik nem vallják hitünket! (RH, 1904. augusztus 4.).

Elveink feláldozása nélkül kell közösségben lennünk másokkal. Ez nem jelenti azt, hogy be is lépünk páholyaikba és társaságaikba, de mondjuk el nekik, hogy – bizonyos határokon belül – őszintén rokonszenvezünk velük (Te, 1884, 220. o.).

Kikapcsolódás – Krisztus jóváhagyásával

A keresztények kiváltsága és kötelessége, hogy lelkük felfrissülésének és testük erősítésének érdekében ártatlan kikapcsolódási vagy üdülési lehetőségeket keressenek maguknak, ami által fizikai és szellemi képességeiket Isten dicsőségére tudják majd hasznosítani (MYP, 1871, 364. o.).

A boldogság számos forrása áll a hívők rendelkezésére, és csalhatatlan pontossággal képesek megmondani, mi a helyes, törvényes és tiszta öröm. Olyan kikapcsolódásoknak örvendhetnek, amelyek nem züllesztik le az értelmet és nem alacsonyítják le a lelket, amelyek nem okoznak csalódást, és nincs olyan keserű utóhatásuk, ami megölné az önbecsülést és akadályozná a hasznosságot. Ha Jézust magukkal viszik, és megmaradnak az imádság lelkületében, akkor biztonságuk tökéletes lesz (MYP, 1884, 38. o.).

Összejöveteleinket úgy vezessük, és mi magunk is aszerint viselkedjünk, hogy otthonunkba visszatérve lelkiismeretünk ne vádolhasson, hogy megbántottuk Istent és embertársainkat; és a tudatunk se állíthassa, hogy megsebeztük vagy megsértettük bármilyen formában is a többi részvevőt, vagy káros befolyást gyakoroltunk rájuk.

Egyetlen olyan kikapcsolódás sem veszélyes, amihez hitben Isten áldásait kérheted és kéred, mielőtt részt veszel benne. De egyetlen olyan kedvtelés sem biztonságos, ami alkalmatlanná tesz a titkos imára, az odaszentelődésre vagy arra, hogy látogathasd a közös imaalkalmakat – sőt, nemcsak nem biztonságos, hanem még veszélyes is! (MYP, 1913, 386. o.).

A felemelő zene

Ahogy Izráel fiai a pusztai vándorlás során útjukat szent énekek dallamával vidították fel, úgy parancsolja Isten ma is a gyermekeinek, hogy ének hangjaival örvendeztessék meg zarándokéletüket. Kevés hatékonyabb módszert találhatunk annál, mint ha az Úr Igéjének szavait megzenésítve rögzítjük az emlékezetünkben. Az ilyen dallamoknak csodálatos hatalmuk van. Megzabolázzák a durva, nyers, faragatlan természetet, felélénkítik a gondolatokat, és gyorsabbá teszik a gondolkodást; továbbá rokonszenvet ébresztenek, előmozdítják a cselekedetek összhangját, és száműzik a homályt, bánatot és balsejtelmet, amelyek letörnék a bátorságot, és gyengítenék az erőfeszítéseket (ED, 1903, 167–168. o.).

A zene az Örökkévaló tiszteletének részét képezi a mennyei összejöveteleken. Ennélfogva mi is törekedjünk arra, hogy dicsérő énekeinkben – amennyire csak lehet – megközelítsük a mennyei karok harmóniáját… Az éneklés mint vallásos szolgálat éppolyan szerves része az istentiszteletnek, mint az ima (PP, 1890, 594. o.).

Egyáltalán nem kifogásolható a hangszerek használata. Hajdanán is alkalmazták őket a vallásos szolgálatban. Az Isten tisztelői hárfa és cintányér hangja mellett dicsérték a Szabadítót, és a zenének helyet kell adni a mi szolgálataink között is (Ev, 1898, 500–501. o.).