Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1 Királyok 8 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kir%C3%A1lyok%208&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kir%C3%A1lyok%208&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. A népe között lakozó Isten. Isten szeretne a népe között lakni, ezért parancsolta korábban Mózesnek, hogy szent sátrat készítsen. Salamon tudott Isten vágyáról és az ő szívében is vágy ébredt arra, hogy Isten az Ő népe között lakhasson, és hogy ő eszköz lehessen ennek megvalósulásában. Ezért építette fel a templomot. Isten nemcsak ígérte, hogy népe között fog lakni, hanem ebben a fejezetben látható jelét is adta ennek, amikor Isten dicsősége felhő formájában betöltötte a házat.
2. Salamon esdeklése Isten meghallgatásáért. Templomszentelő imájában gyakran ismétlődik az a kérés, hogy Isten majd hallgassa meg az itt elhangzó imákat. Különösképpen, amikor a nép vétkezik és vétke miatt szenvedni fog, Salamon azt kéri, hogy Isten bocsásson meg nekik, hallgassa meg imáikat és szabadítsa meg őket.
3. Salamon Isten figyelmébe ajánlja botladozó népét. Isteni jósága hallatszik ki Salamon szavaiból. Érződik mélységes szeretete népe iránt. Vétkeikben védi őket, szánalmat érez irántuk és Isten kegyelmét kéri rájuk.
4. Salamon Isten jóságára hivatkozik. Salamon tudja népe hibáit és Isten kegyelmébe ajánlja őket, hivatkozik Isten ígéreteire és megerősíti népe identitását. Salamon jól tudja azt is, hogy az Úr várja, hogy Őt segítségül hívják.
5. Salamon köszönetet mond Istenének. Salamon felismeri Isten jóságát, tisztán látja jellemét. Nemcsak felismeri Isten jóságát, de népét is Isten tiszteletére hívja fel.
6. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben,
a. aki megbocsátó Isten
b. aki könyörületes Isten
c. aki kész helyreállítani népét, még bukásai után is
Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 4. fejezet
4. fejezet – ISTEN EGYHÁZA A VÉG IDEJÉN (3. rész)
Visszaélés a hatalommal az egyház központjaiban
Maga a Generál Konferencia válik romlottá téves nézetei és elvei révén…
Egyesek tisztességtelenül kihasználták azokat, akikről feltételezték, hogy hatáskörük alá vannak rendelve. Eltökélték, hogy az általuk szabott feltételek elfogadására kényszerítik az embereket; vagy uralkodni, rombolni akartak…
Az önkényes hatalom gyakorlása – mely úgy alakult ki, mintha legalábbis maga a pozíció istenné tenné az embereket – félelemmel tölt el, és félelmet okozhat bárkiben. Bárki és bárhol gyakorolja is ezt, valójában ez átok (TM, 1895, 359–361. o.).
Összességében túl sok fontos pozíciót adtak pár embernek, és néhányuk nem fogadta el Istent tanácsadójául. Mit tudhatják ők, milyen szükségletei vannak a munkának a távoli országokban? Hogyan is sejthetnék, miként döntsenek azokban a kérdésekben, melyekkel hozzájuk fordulnak tájékoztatásért? Három hónapba is beletelik, amíg a külföldön élők választ kapnak kérdéseikre, még ha az írással nem is késlekednek (TM, 1896, 321. o.).
A távoli országokban élők nem cselekszenek saját, jó belátásuk szerint, míg először engedélyt nem kérnek Battle Creektől. Innen várnak igent vagy nemet, mielőtt lépnének (SpTA, 1896, 9, 32. o.).
Nem bölcs dolog a Generál Konferencia elnökéül egyetlen embert választani. A Generál Konferencia munkája kiterjedt, és néhány dolgot szükségtelenül bonyolulttá tettek. A jó ítélőképesség hiánya megmutatkozott. A területet fel kellene osztani, vagy valamilyen más tervet kell lefektetni a jelenlegi állapotok megváltoztatására (TM, 1896, 342. o.). [A Hetednapi Adventista Egyházat 3500 taggal, fél tucat egyházterülettel, körülbelül 30 lelkésszel és egy háromtagú generál konferenciai bizottsággal szervezték meg 1863-ban. Az elnök el tudta látni a vezetést és a tanácsadást, amit egy ilyen kis szervezet megkövetelt. Minden fontosabb összejövetelen megjelent, és ezen felül személyesen figyelemmel kísérte a kiadói munkával kapcsolatos ügyek többségét. Ugyanakkor az egyház tevékenysége 1896-ra nagymértékben kibontakozott az Egyesült Államokban, és átterjedt Európára, Ausztráliára és Afrikára is. Lehetetlenné vált, hogy egyetlen ember továbbra is megfelelően felügyeljen és irányítson egy ilyen szerteágazó munkát. Ellen G. White sürgette a területek felosztását, hogy egyházunk tagjainak széles e világon ne kelljen csupán egy embertől várni a tanácsot. Ezt az unió konferenciák és a divíziók létrehozásával valósították meg.]
Oktalan vezetőkről
A Battle Creekből jövő hang, ami a munka végzésére vonatkozó tanácsadásban nagy tekintélynek örvendhetett, nem Isten hangja többé (17MR, 1896, 185. o.).
Néhány évvel ezelőtt a Generál Konferenciát Isten hangjának tekintettem (17MR, 1898, 216. o.).
Egykor a Generál Konferenciáról azt hittük, ezek az emberek szent helyen állnak, hogy Isten hangját közvetítik az emberekhez – de ez már a múlté (GCB, 1901. április 3., 25. o.).
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlés