2022. november 13., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 13 - VASÁRNAP - 1 Királyok 13

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1 Királyok 13 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kir%C3%A1lyok%2013&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kir%C3%A1lyok%2013&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.    Isten kegyelmes. Isten kegyelmes még Jeroboám iránt is, aki bűnbe sodorta Izraelt. Isten érte is mindent megtett: prófétát küldött Júdából, csodát tett az oltárral és magával Jroboámmal is, hogy először megbénult a keze (amikor el akarta fogatni a prófétát), azután pedig meggyógyult, amikor a próféta imádkozott érte. Isten ilyen sokat tesz és ilyen messzire elmegy egy megátalkodott emberért, hogy visszahozza és megmentse.     

2.    Isten prófétái egymásnak ártanak. Isten azt szeretné, ha gyermekei egymást segítenék és egymás javára lennének. Itt azonban azt tapasztaljuk, hogy Isten prófétája hazudik, a másik próféta elhiszi és ennek szomorú következménye lesz.

3.    Isten ítéletet mond az általa elhívott királyra. Jeroboámot Isten tette királlyá, de ha ő eltért Istentől és az Ő útjáról, Istennek ítéletet kellett mondani rá, és el kellett venni tőle a királyságot, amit maga adományozott neki.         

Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 5. fejezet

5. fejezet – A MARADÉK LELKI ÉLETE (1. rész)

Megkettőzött élet

Közvetlenül azelőtt, hogy Krisztus másodszor is eljönne a menny felhőiben, Keresztelő Jánoséhoz hasonlítható munkát kell végezni. Isten olyan embereket hív el, akik előkészítik a népet, hogy megállhassanak az Úr nagy napján… Jánoséhoz hasonló lelki tapasztalattal kell rendelkeznünk ahhoz, hogy olyan üzenetet közvetíthessünk, mint ő. Ugyanannak a munkának kell hatnia bennünk is. Istenre kell tekintenünk, és ha rá figyelünk, nem saját magunkkal foglalkozunk (8T, 1904, 332–333. o.).

Az Úrral való közösség nemesíti a jellemet és az életet. Általunk, az első tanítványokhoz hasonlóan, meg kell ismerniük az embereknek, hogy Jézussal járunk. Ez semmi máshoz nem fogható erőt biztosít a munkásnak. Nem szabad engedni, hogy bármi is megfosszon ettől az erőtől. Legyen megkettőzött életünk – egyfelől a gondolkodás és cselekvés, másfelől a csendes ima és a komoly munka élete (MH, 1905, 512. o.).

Ima és erőfeszítés, erőfeszítés és ima – ez lesz a feladatod. Úgy imádkozz, hogy tudatosítsd, az eredményesség és a dicséret mind Istennek köszönhető; és dolgozz aszerint, hogy egyedül tiéd a kötelesség (4T, 1881, 538. o.).

Egy napig, de még egy óráig sincs senki biztonságban imádság nélkül (GC, 1911, 530. o.).

A cselekedetek nélkül imádkozó ember hamarosan megszűnik imádkozni is (SC, 1892, 101. o.).

Szilárdan alapozd életed Krisztusra!

Vihar közeleg – az a vihar, amely mindenki hitét megpróbálja. A hívők most erősödjenek meg Krisztusban, különben bármi helytelen irányba terelheti őket (Ev, 1905, 361–362. o.).

Szükséges, hogy minden nap egy órát elmélkedjünk a Megváltó életéről. Vegyük át pontról pontra, képzeljünk el minden jelenetet, különösen a végsőket! (DA, 1898, 83. o.).

A gonosz elleni egyetlen védekezés módja, ha a Jézus Krisztus igazságába vetett hit által a Megváltó a szívben lakozik. Ha nincs élő kapcsolatunk Istennel, sohasem állhatunk ellen a szentségtelen hatásoknak: az önszeretetnek, a saját vágyaink kielégítésének, a bűnre való csábításnak. Lemondhatunk számos rossz szokásunkról, egy időre elhagyhatjuk Sátán társaságát, de ha nem vagyunk közösségben Istennel és nem vetjük alá magunkat akaratának percről percre, vereséget szenvedünk. Az Üdvözítővel fenntartott személyes ismeretség és folytonos közösség nélkül kiszolgáltatottak leszünk az ellenség kényénekkedvének, és végül az ő parancsainak engedelmeskedünk (DA, 1898, 324. o.).

Krisztus és keresztje legyen elmélkedésünk, beszélgetésünk és legörömtelibb érzéseink tárgya (SC, 1892, 103–104. o.).         

2 megjegyzés: