Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2 Királyok 7 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kir%C3%A1lyok%207&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kir%C3%A1lyok%207&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten kijelenti szándékát, de nem mindegy hogyan reagálunk rá:
a. Isten embere, Elizeus kételkedés nélkül fogadta Isten szavát. Tudta, hogy az Úr meg tudja tenni azt, ami embernek lehetetlen.
b. A főember vak hitetlenséggel szólt az Úr előtt. Az Úr megismertette szándékait, de teljes hitetlenségről tett tanúságot. A főember gúnyolódása nem változtatott az események menetén. Isten beavatkozása megkülönböztető jellegű volt. Sokaknak bőséget jelentett, de pusztulást a hitetlennek.
c. A négy leprás túlélni akart. Elhatározták, hogy behódolnak az ellenségnek, így legalább egy esélyük lehet a túlélésre. Az események viszont megváltoztatták őket
2. Isten bőséget ad a szükség helyére. Nagyon nehéz elképzelni kétségbeejtőbb helyzetet, mint Izrael fővárosáé volt ebben az időben. Isten nemcsak azt ígérte, hogy lassú változás és javulás indul el, hanem azt, hogy a nyomorúságot bőségre változtatja. Egyszer mindenképpen részünk lesz ebben a tapasztalatban, amikor Isten átváltoztatja nyomorúságos testünket, hogy Fiáéhoz hasonló legyen, és a szűkölködést bőség váltja fel.
3. Isten leprásokra bízza az evangéliumot. Az evangélium a győzelem jó híre, illetve az azért járó jutalom. A nagy győzelemről szóló hírt leprások viszik el a királyhoz. Isten egyrészt bátorságot adott ezeknek a leprásoknak, másrészt felébresztette lelkiismeretüket, hogy ne legyenek önzők és ne csak saját magukra gondoljanak. Ez így van valahogy velünk is. Isten ránk, bűnösökre bízta az evangéliumot, a győzelemről szóló örömhírt és felébresztette lelkiismeretünket, hogy azt másoknak átadjuk.
4. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben:
a. aki prófétáján keresztül jó hírt, a szabadulás jó hírét küldi nyomorúságban lévő népének
b. aki olyan zajt hallat, amivel óriási hadsereget elűz
c. aki megelégíti népét és betölti szükségleteiket
Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 7. fejezet
7. fejezet – A VIDÉKI ÉLET (3. rész)
A vidék előnyei
Szülők családjukkal a városokba sereglenek, mert azt képzelik, könnyebben jutnak megélhetéshez ott, mint vidéken. Mivel a gyermekeknek nincs elfoglaltságuk tanítás után, így őket az utca neveli. A gonosz játszótársaktól bűnös és kicsapongó szokásokat sajátítanak el (5T, 1882, 232. o.).
Csak küldjétek fiaitokat városi iskolába, ahol a kísértések minden válfaja leselkedik rájuk, hogy magához vonzza és demoralizálja őket, és a jellemépítés munkája tízszer olyan kemény lesz a szülőknek és kicsinyeiknek egyaránt (FE, 1894, 326. o.).
A városok telítődtek kísértésekkel. Munkánkat alakítsuk aszerint, hogy – amennyire csak lehetséges – fiataljainkat távol tartsuk e fertőtől (AH, 1902, 136. o.).
Eljött az idő, hogy népünk a városokból félreesőbb, nyugalmasabb helyre költöztesse családját, különben sok ifjú és idős az ellenség csapdájába kerül, majd pedig áldozatul esik neki (8T, 1904, 101. o.).
Száz közül egy háztartás sincs, mely fizikailag, értelmileg vagy szellemileg javulást mutatna a városi léttől. A magányosabb helyeken, melyeket mezőségek, dombok és fák öveznek, sokkal inkább elérhető a hit, a remény, a szeretet és a boldogság. Vigyétek el gyermekeiteket a városi látványoktól és hangzástól, a lovaskocsik és villamosok zörgésétől, lármájától, és értelmük egészségesebb lesz! Így könnyebben vésitek be a szívükbe Isten igazságát (AH, 1905, 137. o.).
Egészségesebb a vidéki környezet
Isten nem akarta, hogy népe városokban telepedjen le, ahol állandó a nyugtalanság és a zűrzavar. Gyermekeiket megkímélhetnék ettől, mert a városi élet rendszere megrontja az erkölcsöt a sok sürgésforgás, rohanás és zaj által (2SM, 1902, 357. o.).
A városlakók többségének nincs egy talpalatnyi zöld területe sem, és évről évre csak piszkos udvarokra, keskeny sikátorokra, téglafalakra és kövezett járdákra, porral és füsttel borított égre láthat – ha ezeket az embereket elvihetnénk a tanyavilágba vagy valamilyen erdőszéli házikóba, amit zöld mezők, erdők, dombok és patakok, valamint tiszta ég és friss vidéki levegő venne körül, az szinte mennynek tűnne a szemükben (MH, 1905, 191–192. o.).
A nagy településeken a környezet gyakran veszélyezteti az egészséget. A betegségekkel való érintkezés állandó terhe, a többnyire szennyezett levegő, víz és élelmiszerek, a zsúfolt, sötét és egészségtelen lakóépületek – csak hogy néhányat említsünk a számos rossz közül, mellyel érintkezhetünk. Nem Isten tervezte így, hogy az emberek városokba tömörüljenek, emeletes házakba és bérlakásokba zsúfolódjanak (MH, 1905, 365. o.).
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés