Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kir%C3%A1lyok%2020&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kir%C3%A1lyok%2020&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Istennel a legkilátástalanabb helyzetben is lehetséges a győzelem. Az asszírok óriási fölényben voltak. Csak király volt 32, Izrael pedig összesen hétezer katonával rendelkezett, a második hadjárat esetén pedig úgy írták le az izraeli hadsereget, mint két kis kecskenyáj, az asszírok pedig az egész síkságot ellepték. Az asszírok az ókor legkegyetlenebb katonái voltak, Isten mégis győzelmet adott Izraelnek.
2. Isten győzelmet ad egy gonosz királynak, mint Akháb. Ezek a győzelmek Izrael népének legnagyobb győzelmei voltak és ezeket a győzelmeket egy gonosz királynak adta. Isten reménykedett abban, hogy Akháb elismeri, hogy Ő az Isten és megváltozik. Azonban ezek az óriási győzelmek sem voltak elegendők ahhoz, hogy életén változtasson. Saulhoz hasonlóan ő is szem elől téveszti Istent és romlásba viszi Izraelt
3. Isten engedelmességet akar, nem kompromisszumot. Akháb elfogadta a győzelmet, de megtagadta az engedelmességet. Ez a magatartás vezetett Saul bukásához is.
4. Isten szabadakaratot ad. Akhábnak elég bizonyítéka volt, ki Isten, de továbbra sem lágyította meg szívét. Lelki vakságában nem ismerte fel a prófétát, nem értette az üzenetét. Akháb saját maga mondta ki önmaga felett a halálos ítéletet.
5. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben:
a. aki mindenkivel meg akarja ismertetni magát, mert az Isten ismerete az örök élet
b. aki a megmegfelelőbb időben küldi a prófétáját az üzenettel
c. aki a hegyek, de a völgyek Istene is. Isten mindenek felett Isten, semmi nem marad ki az Ő uralma alól
Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 6. fejezet
6. fejezet – A MARADÉK ÉLETMÓDJA ÉS MUNKÁJA (1. rész)
Az önfeláldozás és szolgálat lelkülete
Isten hosszan várakozott, hogy a szolgálat lelkülete az egész gyülekezetet birtokba vehesse, és mindenki a maga képessége szerint dolgozzon. Amikor az egyház tagjai a szükséges területeken, legyen az itthon vagy külföldön, elvégzik kijelölt munkájukat, és teljesítik evangéliumi küldetésüket: ekkor az egész világ rövid idő alatt részesül a figyelmeztetésben, és az Úr Jézus hatalommal és dicsőséggel visszatér a földre (AA, 1911, 111. o.).
Mindenfelé hajlamosak vagyunk az egyéni erőfeszítéseket a szervezetek munkájával felcserélni. Az ember fogékony az egyesítésre, a központosításra, nagy gyülekezetek és intézmények létrehozására. Tömegek hagyják a jótékonyság tetteit intézményekre és szervezetekre; mivel felmentik magukat a világgal való kapcsolat alól, ezért szívük lassacskán kihűl. Elzárkózó és közömbös magatartás alakul ki bennük. Az Isten és ember iránti szeretet kihal a lélekből.
Krisztus személyes munkával bízza meg követőit – olyan munkával, amit nem lehet emberi megbízás alapján végezni. A betegek és szegények megsegítése, az evangélium eljuttatása az elveszettekhez: e tevékenységeket nem lenne szabad bizottságokra vagy jótékonysági szervezetekre hagyni. Az evangélium egyéni felelősséget, egyéni erőfeszítést és személyes áldozatot kíván (MH, 1905, 147. o.).
„Kereskedjetek, míg megjövök”
Krisztus így szól: „Kereskedjetek, míg megjövök” (Lk 19:13). Lehetséges, hogy még néhány röpke év, és az élettörténetünk lezárul, de addig is „kereskednünk” kell! (RH, 1896. április 21.).
A Megváltó szeretné, ha mindenki hozzászoktatná magát a második advent feletti csendes elmélkedésre. Mindenkinek naponta kell kutatnia Isten Szavát, és ugyanakkor nem szabad elhanyagolni a jelen kötelességeit sem (Letter, 1897, 28.).
Jézus Krisztus kijelentette, hogy amikor eljön, reá váró népe közül némelyek üzleti tevékenységet folytatnak majd. Egyesek vetnek a mezőn, mások aratnak vagy épp a termést gyűjtik be, megint mások pedig őrölnek a malomban. Nem az Úr akarata, hogy választottai felhagyjanak az élet felelősségteljes kötelességeivel, és valamiféle vallásos álomvilágban élve haszontalan elmélkedésnek adják át magukat (Ms, 1901, 26. o.).
Sűríts bele annyi jó és hasznos munkát ebbe az életbe, amennyit csak képes vagy elvégezni! (5T, 1889, 488. o.).
Mintha ez az utolsó napod lenne
Vigyáznunk, dolgoznunk és imádkoznunk kell, mintha ez lenne az utolsó nap, amely nekünk adatott (5T, 1882, 200. o.).
Egyetlen biztonságunk abban van, ha naponként elvégezzük feladatainkat. Dolgozunk, vigyázunk, várakozunk, és minden pillanatban annak az erejére támaszkodunk, aki meghalt, de ismét és mindörökké él (Letter, 1894, 66.).
Minden reggel szenteld magad és gyermekeidet aznapra Istennek! Ne tervezz hónapokra vagy évekre előre, azok nem a tiéid! Egyetlen röpke napot kaptál. Mintha ez lenne az utolsó földi napod, úgy dolgozz a múló órák alatt a Mesterért. Minden tervedet tárd fel a mennyei Atya előtt, hogy véghez vihesd vagy feladd őket, ahogy azt Ő javasolja (7T, 1902, 44. o.).
A lelkiismeretes szombatünneplés
A mindenség Teremtője a szombat megtartása által kívánja megőrizni az Ő ismeretét az emberek elméjében. Azt szeretné, ha a szombat az igaz élő Istenre irányítaná gondolatainkat, és az Ő megismerése által életünk és békességünk lenne (6T, 1900, 349. o.).
Egész héten át legyen emlékezetünkben a szombat, és tegyünk előkészületeket annak a törvény szerinti megtartására! Ne csupán törvényes előírásként tartsuk meg a hetedik napot! Meg kell értenünk az élet minden eseményére kiható lelki vonatkozásait!
Ha így emlékezünk meg a szombatról, akkor az ideig valók nem csorbíthatják a lelkieket. Akkor nem marad szombatra egyetlen, a hat munkanapra tartozó kötelesség sem (6T, 1900, 353–354. o.).
Az életszükségleteket teljesíteni kell, nélkülözhetetlen a betegek kezelése és a szűkölködők ellátása. Bűnösnek tartják azt, aki megtagadja a szenvedők könnyítését szombatnapon. Isten szent pihenőnapja az emberért rendeltetett, az irgalmasság cselekedetei tökéletes összhangban állnak ezzel a szándékkal. Az Úr nem kívánja, hogy teremtményei akár csak egy órát is szenvedjenek olyan fájdalom miatt, amit szombaton vagy bármely más napon enyhíteni lehetne (DA, 1898, 207. o.).
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés