Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1 Királyok 7 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kir%C3%A1lyok%207&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kir%C3%A1lyok%207&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten méltó a tökéletes ajándékra. Salamon Isten templomát és a saját palotáját is a legigényesebb módon készítette el. Ezt azért teszi, mert mindkettő üzen valamit Istenről, Isten nagyságáról, hatalmáról, szeretetéről, gondoskodásáról, tökéletességéről. A templom Isten háza, és a pogány népek Isten házán keresztül kaptak betekintést abba, hogy milyen az Isten. Az Isten olyan, mint a háza. Salamon, mint király Isten fiának számított és a pogány népek rajta keresztük kaptak benyomást Istenről. Szerintük Isten olyan, mint a fia. Ezért volt fontos, hogy a templom és a királyi palota is kiváló legyen.
2. Isten nem becsvágyó. Korábban Dávidnak azt mondta, hogy meg volt elégedve a sátorral is, és nem kérte senkitől, hogy neki házat építsenek. A ház nem Isten igénye miatt épült, hanem Salamon Isten iránti szeretete miatt.
3. Istent az első. Salamon nem a saját palotáját építette fel elsőként, hanem az Úr házát, a sajátját pedig csak azután. Salamon ismerte az újszövetségi elvet, hogy „keressétek először Isten országát, és annak igazságát, a többiek megadatnak majd nektek. Salamon sokat kapott Istentől, mert ismerte és gyakorolta ezt az elvet. Aki Istent első helyre teszi életében, arról az Isten gondot visel.
4. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben,
a. aki minden szép és jó forrása
b. aki az igazi művészetek ihletője és forrása
Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 4. fejezet
4. fejezet – ISTEN EGYHÁZA A VÉG IDEJÉN (2. rész)
Az egyházszervezet létének indoka
Amint számunk növekedett, nyilvánvalóvá vált, hogy bármiféle szervezett forma nélkül eluralkodna a zűrzavar, és a munka nem haladhatna sikeresen előre. A szervezet létrehozásakor elengedhetetlenné vált a lelkészek támogatása, a munka kiterjesztése új területekre, a gyülekezetek és a szolgálat méltatlan tagoktól való oltalmazása, az egyházi javak birtoklása, az igazság publikálása és sajtó általi terjesztése, valamint még sok egyéb eszköz biztosítása.
A Szentlélek világossá tette, hogy az egyházban mélyreható fegyelemnek és rendnek kell lennie – emiatt nélkülözhetetlen a rendszer. Az egész világegyetem megteremtésében átláthatóság és tervszerűség nyilatkozik meg. Mivel a menny törvénye a rend, ezért kell ennek a törvénynek uralkodnia a földön Isten népének körében is (TM, 1902, 26. o.).
A szervezés
Ha a gyülekezetek nem válnak olyan szervezetté, ami által meg tudják valósítani a rendet és érvényt szerezhetnek neki, semmi reményük nincs a jövőre nézve (1T, 1862, 270. o.).
Ó, mint örülne Sátán, ha siker koronázná erőfeszítéseit, és bejuthatna e nép közé, hogy szervezetlenséget okozzon a munkában akkor, amikor létfontosságú a tökéletes szervezettség! Ez lesz ugyanis a leghatalmasabb erő, amely távol tartja a hamis lázongásokat, és képes megcáfolni az Isten szava által jóvá nem hagyott igényeket. Egyenesen kell haladnunk, hogy ne legyen törés a bölcs, gondos munkával felépítettek szervezet rendszerében. Nem szabad engedélyt adni azoknak a rendbontó, fegyelmezetlen vagy szétszórt tagoknak, akik ellenőrzésük alatt akarják tartani a munkát ebben az időben!
Néhányan felvetették azt a gondolatot, miszerint az idők végéhez közeledve Isten gyermekei mindennemű vallásos szervezettől függetlenül cselekednek majd. Az Úr azonban felvilágosított: ebben a munkában nem lehet, hogy bárki is elkülönülten dolgozzon (9T, 1909, 257–258. o.). [A Generál Konferencia küldöttei előtt felolvasott kézirat. (Washington, DC, 1909. május 30.)]
A végső válsághoz közeledve a »Nincs már akkora szükség a cselekvés rendjére és összhangjára!« érzésének ápolgatása helyett mindinkább tervszerűbbnek kell lennünk, mint eddig bármikor (SM, 1892, 26. o.).
Isten egyházának különleges tekintélye
A Mindenható különleges tekintéllyel és hatalommal ruházta fel egyházát, amelyet senkinek sincs joga megvetni vagy semmibe venni, mert aki így tesz, Isten hangját veti meg (3T, 1875, 417. o.).
Az Úr a legnagyobb hatalmat az ég alatt egyházának adományozta. Az egyházban egyesült népe által Isten hangját ismerhetjük fel (3T, 1875, 451. o.).
A lelki gyengeség és vakság kora
Megerősítettek mindazzal kapcsolatban, amit Minneapolisban állítottam. Akkor arról beszéltem, hogy a gyülekezeteket meg kell reformálni. A megújulás kikerülhetetlen, mert gyengeség és vakság lett úrrá azon a népen, melyet korábban nagy világossággal, drága alkalmakkal és kiváltságokkal áldott meg az Úr. Reformerek voltak, ezért el kellett hagyniuk a különböző felekezeteket – most mégis azokhoz az egyházakhoz hasonló szerepet töltenek be. Azt reméltük, nem lesz szükség egy másik kijövetelre. Miközben igyekszünk megtartani „a Lélek egységét” a békesség kötelékében, nem szűnünk meg tollal vagy hanggal tiltakozni a vakbuzgóság ellen (EGW ’88, 1889, 356–357. o.). [Ez az egyetlen ismert Ellen G. White tollából származó olyan állítás, amely azt sugallja, hogy elveszíthette bizalmát az adventista egyház szervezetében. Az itt kifejezett kételyt soha többé nem ismételte meg életének hátralevő 25 éve alatt.]
Így szólítja meg Krisztus azokat, akik világosságukkal dicsekszenek, és mégsem képesek aszerint járni: „De mondom néktek, hogy Tírusznak és Szidonnak könnyebb lesz az ítélet napján, mint néktek. Te is, Kapernaum [hetednapi adventisták, akiknek nagy világosság adatott], aki az égig felmagasztaltattál [kiváltság tekintetében], a pokolig fogsz megaláztatni; mert ha Sodomában történnek meg azok a csodák, amelyek benned történtek, mind e mai napig megmaradt volna” (RH, 1893. augusztus 1.). [A szögletes zárójelben szereplő megjegyzések Ellen G. Whitetól származnak.]
Az egyház laodiceai állapotba süllyedt. Isten nincs jelen közöttük (1NL, 1898, 99. o.).
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés