Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1Móz 29 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+29&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+29&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. A színfalak mögött munkálkodó Isten. Bár kevés szó esik Istenről ebben a fejezetben, de események mögött ott találjuk aktív munkálkodását. A több mint 800 km-es úton Isten megsegítette Jákobot, térkép és GPS nélkül megérkezik a kúthoz, pont akkor érdeklődik nagybátyja felől, amikor a lánya a kúthoz érkezik.
2. Isten, aki segítségnyújtásra késztet. Jákob segítőkészsége a kútnál, szorgalma ahogy Lábbánnál dolgozik, nem magától értetődő. Azok az emberek, akik megismerik Istent, felismerik a segítségét és jóságát, segítőkész, szorgalmas emberekké válnak. Aki sokáig tartózkodik Isten közelében, egy idő után tükrözni fogja Őt.
3. Az Isten, aki igaz szerelmet ültet az ember szívébe. Jákobnak csak néhány napnak tűnt a 7 éves munka, annyira szerette Ráhelt. És még másik hét évet is szívesen dolgozott érte. Ha utánaszámolunk Jákob életének, kiderül, hogy 83 éves volt, amikor megházasodott.
4. Isten, aki a megvetett embert is szereti. Nem lehetett könnyű sorsa Leának, de Isten megsegítette őt. Hamarabb szült gyermekeket, mint Ráhel, ezzel bizonyos kárpótlást kapott. Az, hogy valaki gyermeket szült nagyobb érték volt, mint a szépség.
5. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki minden útjában elkíséri az embert; aki erőt ad ahhoz, hogy az ember is megtegye a maga részét; aki az emberi gonoszság tapasztalása során nem sújt le azonnal.
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 3. fejezet
3. fejezet – Isten népének állapota (6. rész)
Akik képtelenek értelmesen érvelni a hitük mellett
Sokan vallják, hogy hisznek az erre az időre szóló igazságban, de ők mégis híjával fognak találtatni. Elhanyagolták a nagyobb horderejű kérdéseket. Megtérésük felületes, nem mély, nem komoly, nem alapos. Nem tudják, miért hisznek az igazságban, csak azért hisznek benne, mert mások is így tesznek, és ezért magától értetődőnek veszik, hogy ez az igazság. Képtelenek értelmesen megokolni, miért hisznek... Másokat nem világosítottak fel és nem okultak tapasztalataikból vagy ismereteikből, amelynek megszerzése viszont kiváltságuk és kötelességük volt. Erő és állhatatosság van az igaz lelkű hitvallókkal. (Testimonies, II, 634.)
Néhányan nyomon fogják követni a jövendölések teljesedését
Istennek van egy népe a Földön, amely hitben és szent reménységben követi nyomon a gyorsan teljesedő jövendöléseket, és igyekszik megtisztítani lelkét azzal, hogy engedelmeskedik az igazságnak, nehogy, amikor Krisztus megjön, menyegzői ruha nélkül találja őt. (Testimonies, IV, 307.)
Egy mély benyomást keltő álom
Az 1886. szeptember 29-én kapott álom szerint egy nagy társasággal voltam együtt, amely erdei gyümölcsöt indult szedni. A társaságban sok szedésben segédkező fiatal férfi és nő volt. Úgy tűnt, egy városban jártunk, mivel nagyon kevés volt az üres terület, de a település körül tágas mezőket, gyönyörű ligeteket és művelt kerteket láttunk. Társaságunk szükségleteire egy élelmiszerrel megrakott szekér ment előttünk.
A szekér nemsokára megállt, és a csapat elszéledt minden irányba a gyümölcs keresésére. Körülöttünk minden irányban magas és alacsony bokrok voltak, telis-tele gyönyörű, nagy szemű feketeáfonyával. Az emberek azonban túl messze keresgéltek, és nem látták meg ezeket. Én ott a közelben kezdtem szedegetni, de nagy gondossággal, nehogy leszedjem a zöld szemeket is, amelyek annyira elvegyültek az érett gyümölccsel, hogy egy fürtről egy vagy két szemet tudtam csak letépni.
Néhány szép nagy szem a földre esett, és félig már megették a férgek és a rovarok. Arra gondoltam: „Ó, ha már korábban bejártuk volna ezt a területet, mindezt az értékes gyümölcsöt megmenthettük volna! De már késő! Azért ezeket is felszedem a földről, és majd meglátom, van-e jó közöttük. Még ha az egész bogyó tönkrement is, legalább meg tudom mutatni a testvéreknek, mennyit találhattak volna, ha nem késnek ennyit.”
A csapatból csak ketten vagy hárman őgyelegtek arra, ahol én járkáltam. Cseverésztek, és szemmel láthatóan módfelett el voltak foglalva egymás társaságával. Amikor megláttak engem, így szóltak: „Kerestünk mindenfelé, de nem találtunk gyümölcsöt.” Elképedtek, amikor meglátták a nálam levő mennyiséget. Így szóltam: „Van még szednivaló ezeken a bokrokon.” Elkezdtek szedni, de hamarosan abbahagyták, ezt mondva: „Nem igazságos, hogy mi is itt legyünk. Te találtad a helyet, a gyümölcs is a tied.” Én azonban így feleltem: „Ez nem számít. Szedd le, amit találsz, mindegy, hogy hol. Istené a föld és a gyümölcs is az övé; a ti kiváltságotok az, hogy leszedjétek.”
Úgy tűnt azonban, hogy nemsokára megint magamra maradtam. Majd mindegyre beszélgetésre és nevetgélésre lettem figyelmes a szekér irányából. Szóltam az ott levőknek: „Mit csináltok?” Így feleltek: „Nem találtunk gyümölcsöt, és mivel elfáradtunk és megéheztünk, gondoltuk, idejövünk a szekérhez és megebédelünk. Majd, ha pihentünk egy keveset, ismét felkerekedünk.” (folytatás következik)
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.220/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 3. fejezetéhez (február 5-12.).
A világosság metaforáján keresztül Ésaiás próféta arra hívja Sion népét, hogy világítson az üdvösség evangéliumával. „Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége!” (Ésaiás 60:1) A világosság az üdvösség jelképe (Zsoltárok 27:1). A kettős felszólítással a próféta cselekvésre buzdít: kelj fel és tündökölj!
Manapság az emberek félelemben élnek. A jelenlegi járvány alatt az emberek a sötétségben járnak és a halál árnyékának földjén lakoznak (Ésaiás 9:2). Tudniuk kell, hogy a halálfélelmet le lehet győzni. Isten népének elhívása van, hogy hirdesse az új nap hajnalát. Kelj fel!
Jézus a szolgálatát a világosság metaforájának összefüggésében kezdte. „A nép, amely sötétségben ült, látott nagy világosságot, és akik a halálnak földében és árnyékában ültek, azoknak világosság támadt.” (Máté 4:16) Rögtön ezután Máté beszámol arról, hogy Jézus megkezdte szolgálatát: „Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa.” (Máté 4:17) Jézus a világ világossága (János 8:12), aki megszabadít bármilyen sötétségből. Ez az az üzenet, amit hirdetnünk kell.
A „tündökölj” egy buzdítás Jézus tanítványainak, hogy az üdvösség világosságát osszák meg másokkal. Jézus azt mondta: „Ti vagytok a világ világossága” (Máté 5:14), „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt” (Máté 5:16). Pál apostol szintén arra bátorít minket, hogy „fényletek, mint csillagok e világon.” (Fil. 2:15) Hirdessétek az üdvösség világosságát sötétségmentes szívvel. Ne hagyjátok, hogy a világosságotok halványan égjen!
Rudi Sanchez
Ószövetség-oktató a Linda Vista Egyetemen, Chiapas, Mexico
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés