2022. február 15., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 15 - KEDD - 1 Mózes 33

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1Móz 33 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+33&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+33&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak  

 

1.    Isten, aki választottjának ellenségeit is képes megváltoztatni. Jákob tusakodása az Úrral való megbékélését jelenti. Családjával   Ézsau felé vonul, de ekkor már a korábbi csalásokat őszintén megbánó, alázatos, ’bátyját’ tisztelő Jákob közeledik egy szintén békülésre vágyó, az egykori gyűlölködést, bosszúvágyat maga mögött hagyó, közvetlen szívélyességet gyakorló Ézsauval.          

2.    Isten a családi kapcsolatok helyreállítója. Ha Jákob életének jeleneteit tartjuk szem előtt, Ézsauval való megbékélése előre vetíti Józseffel való majdani találkozásának pillanatait. Bizonyos különbségek ellenére e jelenetekben tetten érhető Isten végtelen kegyelme, akinek van hatalma egy kapcsolat helyreállítására és ezzel az Éden előízének megtapasztaltatására. Szavakkal szinte kifejezhetetlen a felszabadító erejű megnyugvás, amit Isten a helyreállított kapcsolat felei számára ajándékoz.     

3.    Isten, aki szeretné, ha az ő képmását tükröznénk, kegyelmével tanít, formálja jellemünket. Jákob tudja, hogy Ézsaut, akitől korábban oly rettenetesen félt, Isten tette alkalmassá a megbékélésre. Az egykor indulatos Ézsau Isten kegyelme által, Isten kegyelmét tükrözve kegyessé vált. Sokat tanult Jákob is: a nagy félelem tudatosította vele, korábbi csalásának súlyát, jelentőségét.    

4.    Isten méltó a hódolatra, dicsőítésre. Sekhembe való megérkezésével Jákob Béthelben elmondott imája teljesedik be. Jákob a bétheli oszlop, a shekemi oltár állításával bizonyítja: Isten kegyelmére nem lehet más a válasz, mint a hála, a hódolat Isten iránt.   

5.    Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki azt kéri, hogy mi is tegyük meg a magunk részét, de ha lehet, ne félelemből; aki segít felismerni, hogy az ajándékok tőle származnak, ahogy Jákob is megértette; akinek fáj, hogy az emberi jóindulat elnyeréséért sokkal többet megteszünk, mint az iránta való hála kifejezésére; aki meglágyítja ellenfelünk, ellenségeink szívét, akkor is, ha mi ezt nem érdemeljük; aki áldásait bőven árasztja ránk feltételek nélkül is (A fenti gondolatok összeállításában közreműködött Shiller Alíz és Metty Luca.     

Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 4. fejezet

4. fejezet – A világ állapota, amellyel a keresztény munkás szembetalálja magát (3. rész)

Isten Lelke, aki mindeddig visszatartotta a szeleket, visszavonul a Földről

A Szentlélek, aki mindeddig visszatartotta a szeleket, már most megkezdte a Földről való visszavonulását. Szélviharok, viharok, förgetegek, tűz és vér, szerencsétlenségek földön és vízen sorjáznak gyors egymásutánban. A tudomány igyekszik magyarázatot találni ezekre. A körülöttünk sűrűsödő jeleket – amelyek Isten Fia közeli visszatéréséről adnak hírt – sok mindenre visszavezetik, csak épp az igazi okra nem. Az emberek képtelenek észrevenni az angyali őrszemeket, akik visszatartják az égnek négy szelét, hogy ne fújjanak a földön, míg el nem pecsételik az Úr szolgáit, ám midőn Isten arra utasítja angyalait, hogy engedjék el a szeleket, olyan viszályok színtere lesz a világ, amit toll le nem írhat. (Testimonies, VI, 408.)  

A napok, amiket élünk, ünnepélyesek és jelentősek. Isten Lelke lassan, de biztosan visszavonul a Földről. Csapások és ítéletek zúdulnak azokra, akik megvetik a menny kegyelmét. A földön és vízen történő szerencsétlenségek, a társadalom nyugtalan állapota, a háborús készültség mind-mind baljóslatú. Ezek még nagyobb horderejű események közeledését vetítik előre. A gonosz eszközei egyesítik erőiket és mindinkább megerősödnek. Az utolsó nagy válság idejére készülnek. Hatalmas változások mennek végbe hamarosan a világban, és a végső hadmozdulatok gyorsan lezajlanak. (Testimonies, IX, 11.)

Közel van az idő, amikor olyan bánat száll e világra, amit ember készítette balzsam nem lesz képes gyógyítani. Isten Lelke visszavonul a Földről. Gyors egymásutánban sorjáznak a szerencsétlenségek földön és vízen. Milyen gyakran hallunk földrengésekről és szélviharokról, tűz és áradás okozta pusztításokról, amik mind hatalmas veszteségeket okoznak emberéletben és anyagiakban! E szerencsétlenségek a természet megbomlott és szabályozatlan erőinek szeszélyes kitöréseinek tűnnek, mindenestül kívül esve az emberi hatókörön; mindazonáltal mindből egytől egyig Isten szándéka olvasható ki. Ezek is azon eszközök közül valók, amik által igyekszik felrázni az embereket, hogy legyenek tudatában a veszélynek. (Prophets and Kings, 277.)

https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.327/

 

Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 4. fejezetéhez (február 13-19.).

Az omikron nem az első fenyegetés, amivel szembe kell néznünk, mint tudjuk, és nem is az utolsó. A járványok, katasztrófák és háborúk mindig velünk voltak; és ahogy egyre közeledünk az idők végezetéhez, a természeti, társadalmi csapások és az emberi szív nyomorúságai növekedni fognak.

A bűneset óta a föld fizikailag és lelkileg is a bűn hatása alatt áll. Mi a különbség a múlt és a jövőbeli dolgok között? Ha alaposan megvizsgáljuk a próféciákat, ráébredünk, hogy a társadalom utolsó állapotának lényege a hamisság. A múltban az emberek tudták, hogy a gonosz az gonosz, de végül fokozatosan hozzászoknak, míg nemcsak elfogadhatóvá válik, hanem normálissá.

Így van ez a vallásban és a hitben is. „Sátán számos tervet talál ki arra, hogy lekösse az emberek gondolatait, és eltérítse a figyelmüket az üdvösség szempontjából létfontosságú igazságokról.”

Ilyen időkben hova szegezzük tekintetünket? Az idők jeleire, hogy lássuk, hogyan rosszabbodnak egyre a dolgok? Sátán szolgáinak cselekedeteire?

Hamarosan az emberiség ránk fog figyelni, hogy az életünk különbözik-e, mert a mi szemünk az igazságra és az eljövendő világra tekint. A próba azonban nem csak a külsőségekben megmutatkozó erkölcsi viselkedésből áll, hanem inkább hogy a Biblia Ura milyen helyet foglal el az életünkben.

„Istennek sok ezer embere van, aki nem hajtott térdet a Baál előtt.” Köztük vagyunk vajon?

Luis Iván Martínez Toledo

Újszövetség-oktató a Linda Vista Egyetemen, Chiapas, Mexico

Fordította Gősi Csaba

2 megjegyzés: