Higgyetek az Ő prófétáinak - február 26 - SZOMBAT - 1 Mózes 44

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1Móz 44 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+44&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+44&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak  

 

1.    Az emberek lelkében munkálkodó Isten. Isten Szentlelke a korábban kegyetlen, durva, kérlelhetetlen embereket, áldozatkész emberekké változtatja. Azok, akik korábban csak a maguk hasznát meg sérelmeit látták, most lemondanak önös érdekeikről és mások érdekeit a sajátjuk elé helyezik.                

2.    Isten Lelke Júdát méltóvá teszi az egykor elnyert elsőszülöttségi jogra. És nemcsak az elsőszülöttségi jogra, hanem arra is, hogy az ő törzséből származzon a Messiás, és hogy Jézus Krisztus előlépe legyen. Júda vállalta, hogy szolga legyen testvére helyett, vállalta, hogy helyettes legyen, valakinek a büntetését ő hordozza el. Pontosan ezt tette Jézus is, szolga lett helyettünk, testvérei helyett és magára vállalta büntetésünket.     

3.    Isten, aki közösséget vállal furcsa emberekkel. Jákob családjában sok furcsa ember volt, de Isten nem szégyellte, hogy hozzá tartoznak. Nem szégyellte, hogy ő az Istenük.

4.    Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, akinek útjai kifürkészhetetlenek – olyan megoldásokat ad, ami minden képzeletünket felülmúlja; aki végtelen türelemmel bánik Jákob családjának furcsa tagjaival; aki eltűri, hogy jellemét félreértsék (a testvérek Isten büntetésének tartották, ami velük történt, pedig inkább Isten kibontakozó áldása volt); aki világosságot ad, hogy felfogjuk, a bajokat magunknak köszönhetjük.

Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 5. fejezet

5. fejezet – A gyülekezet, mint kiképző központ (7. rész)

Szemléltetés

Álmomban egy személy egy fehér ruhaszövetet hozott oda nekem, és felszólított, hogy szabjak belőle ruhákat a legkülönbözőbb méretű, mindenféle jellemű és különböző életkörülmények között élő személyeknek. Azt a parancsot kaptam, hogy szabjam ki ezeket, és akasszam fel őket, hogy álljanak készen, mire értük jön. Az volt az érzésem, hogy sokan, akiknek ruhát kell szabnom, méltatlanok voltak. Megtudakoltam, hogy az lesz-e az utolsó vég szövet, amit ki kell szabnom, amire azt a feleletet kaptam, hogy nem: mihelyt végzek azzal, újabbak várnak rám.

Elcsüggedtem az előttem álló munka mennyisége miatt, és szóvá tettem, hogy több mint húsz év óta varrom a ruhákat másoknak, és fáradozásaimat nem értékelték, de azt sem láttam, hogy munkám különösebb eredménnyel járna. Külön szóba hoztam egy asszonyt, aki számára az, aki a szövetet hozta, arról rendelkezett, hogy neki is varrjak egy ruhát. Kijelentettem, hogy ez az nő úgysem becsüli meg a ruhát, pocsékba megy az idő és az anyag is. Az asszony szegény volt, nem rendelkezett magas szellemi képességekkel, a ruházata pedig rendetlen, vagyis úgyis hamar bepiszkolná. Az illető így felelt: „Te csak szabd ki a ruhát. Ez a te kötelességed. A veszteség az enyém, nem a tied. Isten nem aszerint lát, ahogy az ember. Kijelöli a munkát, amit maga is elvégzett volna, és te nem tudod, melyik hoz hasznot, ez vagy amaz. A végén kiderül majd, hogy sok ilyen szegény lélek fog bemenni az országba, míg mások, akiket az Úr az élet minden áldásával kitüntetett, akiket a megjobbulás összes lehetőségével körülvett, kimaradnak onnan. (Testimonies, II, 10–11.)

A katonák órákon át gyakorolják a hátizsák levételét, illetve, hogyan vehetik gyorsan magukra ismét. Megtanítják őket gúlába rakni a fegyvereket, majd azt is, hogyan kaphatják elő azokat. Begyakoroltatják velük az ellenség elleni támadást s kiképezik őket mindenféle műveletek végrehajtására. Így készítik fel őket a különféle váratlan eseményekre. S vajon lehetnek-e azok, akik Immánuel fejedelem zászlaja alatt mennek csatába, kevésbé buzgók és lelkiismeretesek a lelki hadviselésre való felkészülés során? (Gospel Workers, 75.)

https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.380/

 

Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 5. fejezetéhez (február 20-26.).

Az oktatás az egyház fontos célja és az egyik eszköze ahhoz, hogy a Jézustól kapott küldetését betöltse. Az oktatás része annak, hogy hogyan éri el a megváltás terve a csúcspontját.

A keresztény oktatásnak jól körülhatárolható célja van, és úgy érhető el, hogy tanulási helyzeteket irányítanak egy bizonyos cél érdekében. A maga részéről az egyháznak meg kell értenie Isten tervét és életképes stratégiákat kell alkalmaznia, hogy teljesítse ezt a tervet. Az egyháznak szüksége van az oktatásra, hogy megossza Isten örök megváltási tervét. Hogy a megváltás célja megvalósulhasson, az egyháznak és a keresztény oktatóknak együtt kell működniük és össze kell hangolódniuk.

Az oktatás viszont a megváltott egyház tevékenysége, amelyet azzal bíztak meg, hogy megossza a megváltási tervet.

Így az egyház az oktatás központjaként tekintendő. A tudásnak, amelyet kutatnak és megosztanak, hasznosnak, szerteágazónak és gyakorlatinak kell lennie, de mindenekfelett összhangban kell lennie Isten tervével. A missziós tudást kutatni és gyakorolni kell. Ez a tudás tartalmazza a mentális, fizikai, érzelmi és lelki fejlődést, amelynek alapja a megváltási terv.

Természetesen minden hívő fogadója és továbbadója Isten tervének, tudományának. Miközben tanítja, bátorítja és megszervezi, hogy szolgáljon, az egyház betölti ezt a missziót. Ahol szükség van, igazítsuk hozzá az oktatási tantervet. Vegyük figyelembe azokat a területeket, amelyeken sürgősen javítani kell, mint például az egészséges ételek vásárlása és elkészítése. Minden új hívőnek szüksége van arra, hogy átformáló oktatásban részesüljön, amely felkészíti őket arra, hogy a további átformáló oktatás új csatornájává váljanak. Ez a végidők egyházának feladata.

José Luis Jiménez

A keresztény szolgálat és vallás professzora, Linda Vista Egyetem, Mexico

Fordította Gősi Csaba