Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1Móz 26 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+26&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+26&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten, aki megengedi, hogy szövetségese próbába kerüljön. Izsák Isten szövetségese volt, de ennek ellenére nem mentesült a próbák alól. Éhség miatt neki is menekülnie kellett, mint apjának, Ábrahámnak, de Isten mindenütt vele volt.
2. Isten áldással jutalmazza az engedelmességet. Isten óva intette Izsákot, hogy Egyiptomba meneküljön az éhség elől, és Izsák engedelmeskedett, ezért Isten megígérte, hogy örökölni fogja Ábrahám áldásait és az utódaié lesz az a föld, amelyen lakik.
3. Isten irgalmas, az emberi félelemre is áldással válaszol. Bár Izsák is beleesik abba a hibába, mint apja Ábrahám, Isten kimenti és megáldja őt, százsorosát aratja annak, amit vetett. Ez egy óriási áldás. Ez a történet Isten különleges irgalmáról szól, hogy nem a mi érdemeink szerint cselekszik velünk. Izsák nem érdemelte meg ezt az óriási áldást, ingyen és kegyelemből kapta.
4. Isten, aki visszaadja gyermekének azt, amit az ellenség elvesz. Ha Gérár lakosai elvették a kutakat Izsáktól, Isten segítette őt újat ásni és vizet találni a sivatagi vagy félsivatagi körülmények között. Isten népének ellenségei nem tudnak annyit elvenni, hogy Isten ne tudna sokkal többet adni helyette.
5. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki folyamatosan megismétli az ígéreteket, mert az ember feledékeny; aki megmutatja, hogy az emberek engedelmessége saját érdekük, amit az Úr gazdag áldása követ; aki a pogányokat is indítja népe megsegítésére; aki megáldja övéit, ami akkor is és ma is irigységet vált ki az emberekben; aki velünk van vándorlásunk során, mert mi is idegenek és vándorok vagyunk; aki a küzdelmekhez, próbákhoz erőt ígér, ahogy a kimerült Izsákot is biztatja; akinek nevét segítségül lehet hívni még ma is.
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 3. fejezet
3. fejezet – Isten népének állapota (3. rész)
Mennyei szemgyógyító írra van szükség
A gyülekezeteknek szükségük van arra, hogy mennyei szemgyógyító írral kenjék meg szemüket, hogy meglássák azt a sok lehetőséget maguk körül, amellyel Istennek szolgálhatnának. A Megváltó újra és újra felszólítja népét, hogy menjen ki a főutakra és a mellékösvényekre, és kényszerítsék az embereket bejönni, hogy az ő háza megteljék. Mindazonáltal a saját kapuikon belül is vannak családok, amelyek iránt nem tanúsított kellő érdeklődést, ami alapján azt gondolhatták volna, hogy gondot visel a lelkükről. Ennek a hozzánk legközelebb lévő munkának a felvállalására szólítja fel az Úr most a gyülekezetet. Nem állhatunk tétlen, mondván: „De kicsoda az én felebarátom?” Emlékeznünk kell arra, hogy az a felebarátunk, akinek szüksége van az együttérzésünkre és segítségünkre. Felebarátunk minden lélek, akit az ellenség megsebzett és összetört. Felebarátunk mindenki, aki Isten tulajdona. Krisztusban eltűnnek az olyan különbségek, mint amilyeneket a zsidók tettek arra vonatkozóan, hogy ki számít felebarátnak. Nincs területi választóvonal, mesterséges különbségtétel, nincs kaszt és nincs arisztokrácia. (Testimonies, VI, 294.)
Vakbuzgóság és hideg formaiság
Sátán most teljes megnyerő és hitető hatalmával munkálkodik, hogy eltérítse az embereket a három angyal üzenetétől, amelyet nagy hatalommal kell hirdetni. Amikor az ellenség azt látja, hogy Isten áldást áraszt népére és felkészíti őket a sátáni hitetések felismerésére, mesteri hatalommal dolgozik azon, hogy egyeseket vakbuzgóságba, másokat hideg formaiasságba vigyen, hogy ily módon arathassa le magának a lelkeket. Itt az idő, amikor szüntelenül vigyázni kell. Vigyáznunk kell az első lépésnél, amit Sátán netán köztünk tenne meg. (Review and Herald, 1893. január 24.)
Gyülekezeteinkben léteznek erkölcsi jéghegyek. Van egy csomó formai hívő, akiknél lenyűgöző a látszat, mégsem tudnak a világ világosságaként ragyogni. (Review and Herald, 1891. március 24.)
Az önzés beszűkít
A menny megmutatta nekem, hogy az ok az, amiért Isten népe nem rendelkezik lelki látásmóddal és több hittel, hogy az önzés beszűkíti őket... Az Úr nem gyönyörködik összejöveteleitek sokaságában. Sem az imák tömegében nem, hanem a jó cselekvését kedveli: azt, ha a jót cselekszitek, és a jót is jókor. (Testimonies, II, 36.)
Irigység
Mégis sokan utasítják el a megtérést. Nem akarnak a mennyei úton járni, és amikor Isten ügyének előmozdítása céljából önkéntes adakozásokra hangzik felhívás, sokan csüngnek önző módon földi javaikon. Ezek az irigy emberek el fognak különülni a hívők csoportjától. (Testimonies, IX, 126.)
Húszból egy sincs felkészülve
Ünnepélyesen kijelentem a gyülekezetnek, hogy azok között, akiknek neve be van írva a gyülekezeti könyvbe, húszból egy sincs felkészülve földi történetük lezárására, és annyira Isten és reménység nélkül valók a világon, mint a közönséges bűnös ember. Hitvallásuk szerint az Urat szolgálják, mindazonáltal buzgóbban követik a mammont. Ez a fél szívvel végzett munka inkább Krisztus folyamatos tagadása, mint az Üdvözítő megvallása. Oly sokan hozták be a gyülekezetbe megfékezetlen, nyers lelkületüket; lelki ízlésüket megrontották az erkölcstelen és lealacsonyító, romlott cselekedeteik, lélekben, szívben, szándékban a világot ábrázolják, megerősítik magukat buja szokásaikban, és teljesen megcsalják magukat hitvalló keresztény életükben. Úgy élnek, mint a bűnösök, de azt állítják, hogy keresztények! Akik keresztényeknek vallják magukat, és megvallják Krisztust, ki kell jönniük közülük, és nem illethetnek tisztátalant, és el kell különülniük…
Leteszem a tollamat, és imában emelem fel lelkemet, hogy az Úr leheljen életet a visszaeső gyülekezetébe, amely olyan, mint a megszáradt csont, hogy feléledjen. A vég közel, oly lopva, észrevétlenül, zajtalanul lep meg bennünket, mint a tolvaj nesztelen léptei éjjel, hogy rajta üssön a vigyázatlan és készületlen alvókon. Bár kiárasztaná az Úr Szentlelkét a szívekre, akik most kényelemben érzik magukat, hogy ne aludjanak tovább, ahogy mások, hanem legyenek józanak és vigyázzanak. (General Conference Bulletin, 1893, 132–133.)
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.220/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 3. fejezetéhez (február 5-12.).
A világosság metaforáján keresztül Ésaiás próféta arra hívja Sion népét, hogy világítson az üdvösség evangéliumával. „Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége!” (Ésaiás 60:1) A világosság az üdvösség jelképe (Zsoltárok 27:1). A kettős felszólítással a próféta cselekvésre buzdít: kelj fel és tündökölj!
Manapság az emberek félelemben élnek. A jelenlegi járvány alatt az emberek a sötétségben járnak és a halál árnyékának földjén lakoznak (Ésaiás 9:2). Tudniuk kell, hogy a halálfélelmet le lehet győzni. Isten népének elhívása van, hogy hirdesse az új nap hajnalát. Kelj fel!
Jézus a szolgálatát a világosság metaforájának összefüggésében kezdte. „A nép, amely sötétségben ült, látott nagy világosságot, és akik a halálnak földében és árnyékában ültek, azoknak világosság támadt.” (Máté 4:16) Rögtön ezután Máté beszámol arról, hogy Jézus megkezdte szolgálatát: „Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa.” (Máté 4:17) Jézus a világ világossága (János 8:12), aki megszabadít bármilyen sötétségből. Ez az az üzenet, amit hirdetnünk kell.
A „tündökölj” egy buzdítás Jézus tanítványainak, hogy az üdvösség világosságát osszák meg másokkal. Jézus azt mondta: „Ti vagytok a világ világossága” (Máté 5:14), „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt” (Máté 5:16). Pál apostol szintén arra bátorít minket, hogy „fényletek, mint csillagok e világon.” (Fil. 2:15) Hirdessétek az üdvösség világosságát sötétségmentes szívvel. Ne hagyjátok, hogy a világosságotok halványan égjen!
Rudi Sanchez
Ószövetség-oktató a Linda Vista Egyetemen, Chiapas, Mexico
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés