Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1Móz 41 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+41&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+41&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten, aki szándékát a megfelelő időben fedi fel. Két évnek kellett eltelnie, hogy a főpohárnoknak eszébe juthasson József álom magyarázó képessége. Isten felhasználta a főpohárnok feledékenységét, és ütemtervében elérkezett az idő, hogy megmutathassa, mit gondolt el József felől. A rabszolgaságból, a börtönből a fáraó álmának megfejtésén keresztül vezetett az út József felemelkedéséig.
2. Isten, aki bemutatkozik Egyiptomban. Egyiptomnak sok istene volt. Pompás szertartásokon és templomokban imádták őket. Úgy tartották, hogy az ő isteneik a leghatalmasabbak. Amikor viszont az egyszerű rabszolga Istene bemutatkozik, minden isten dicsősége porba hullik, hiszem Ő az egyetlen Isten, a hatalmas Isten, aki szereti a rabszolgát (Józsefet), szereti a királyt (a fáraót), szereti Egyiptom bálványimádó népét és többi nemzetet is, mert megmentésükre tervet készít, és ebben használja hűséges szolgáját, Józsefet.
3. Isten, aki ott keresi meg az embert, ahol van. Az egyiptomiak hittek az álmokban, ezért Isten álomban szól hozzájuk, de nemcsak az ő követőinek szól álomban, hanem a főpohárnoknak, fősütőmesternek és a fáraónak is. Ebben a helyzetben Isten prófétájának nevezi ki a fáraót, mert a Biblia azt mondja, hogy Isten a prófétákhoz álomban és látomásokban szól. Isten nemcsak egy kis vándorló nép (Izrael) Istene, hanem az egész világmindenség Istene. Isten Egyiptomban is Isten.
4. Isten, aki kiválasztottjait a próbákban edzi meg, s az engedelmességéért jutalmat ad. 10 év rabszolgaság, több mint 2 börtönben eltöltött év után a fáraó álmának megfejtésével, a megoldás kivitelezésének tervével József bebizonyította, hogy jelleme a próbák alatt megedződött. A fáraó felismeri a héber rabszolga bölcsességét és méltóságra emeli, Egyiptom megmentőjét tiszteli benne.
5. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki mindent megtesz azért, hogy az ember figyeljen rá saját érdekében; aki véghez viszi tervét mindig, minden körülmények között, de előtte figyelmeztet, megmentő tanácsokkal lát el; aki hatalmat is ad embereknek, de próbál segíteni, hogy ne éljenek vissza vele.
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 5. fejezet
5. fejezet – A gyülekezet, mint kiképző központ (4. rész)
A képzésről való gondoskodás felelőssége
Amikor ígéretes és rátermett férfiak tértek meg, amint ezt Timótheus esetében is láttuk, Pál és Barnabás komolyan igyekezett bizonyítani nekik a szőlőben való munkálkodás szükségességét. Amikor az apostolok más helyre távoztak, e férfiak hite nemhogy nem fogyatkozott meg, hanem inkább növekedett. Őket hűségesen megtanították az Úr útjára és arra is, hogyan fáradozzanak önzetlenül, buzgón és kitartón felebarátaik üdvösségéért. Az újonnan megtérőknek ez a gondos kiképzése fontos tényező volt abban a figyelemreméltó sikerben, amit Pál és Barnabás az evangélium pogány vidékeken való prédikálása során ért el. (The Acts of the Apostles, 186–187.)
Amikor gyülekezeteket alapítunk, tárjuk eléjük, hogy közülük is ki kell választani némelyeket, akik elviszik majd másoknak az igazságot és új gyülekezeteket alapítanak. Ezért aztán mindnyájuknak dolgozniuk kell, s a tőlük telhető mértékben ápolniuk az Istentől kapott talentumaikat, felkészíteniük szívüket és elméjüket a Mesterük szolgálatában való részvételre.
A misszionáriusi tevékenységet folyamatosan hátráltatja a helyes gondolkodással bíró munkások hiánya, akiknek a vallásossága és hitbuzgalma alkalmas módon képviseli hitünket. Sokaknak kellene misszionáriusoknak lenniük, de ők mégsem lépnek a munkába, mert akikkel kapcsolatban állnak gyülekezeteinkben vagy iskoláinkban, nem érzik annak terhét, hogy velük együtt fáradozzanak abban, hogy erejük felett is feltárják előttük Isten akaratát, és nem imádkoznak velük és értük. (Counsels to Teachers, 500–501.)
Azoknak, akik lelki felügyeletet gyakorolnak a gyülekezet felett, utakat és módokat kell kigondolniuk, amelyek révén minden tagnak lehetősége lenne valami módon részt venni Isten munkájában. A múltban ez túlságosan is sokszor elmaradt. Nem fektettünk le világos terveket, amiket aztán mindenestül kiviteleztek volna, ami által a talentumokat tevékeny szolgálatba állíthatták volna. Ámde alig vannak néhányan, akik értik, mennyit veszítettek emiatt. (Testimonies, IX, 116.)
A tagoknak minden gyülekezetben olyan kiképzésben kell részesülniük, hogy idejüket lelkek megnyerésére szenteljék Krisztusnak. Hogyan lesz igaz a gyülekezetre az, hogy „ti vagytok a világ világossága”, hacsak nem úgy, hogy megosztják a világosságot? Akiket Jézus nyájának őrzésével bíztak meg, ébredjenek kötelességük tudatára, és állítsanak sok lelket munkába. (Testimonies, VI, 436.)
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.380/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 5. fejezetéhez (február 20-26.).
Az oktatás az egyház fontos célja és az egyik eszköze ahhoz, hogy a Jézustól kapott küldetését betöltse. Az oktatás része annak, hogy hogyan éri el a megváltás terve a csúcspontját.
A keresztény oktatásnak jól körülhatárolható célja van, és úgy érhető el, hogy tanulási helyzeteket irányítanak egy bizonyos cél érdekében. A maga részéről az egyháznak meg kell értenie Isten tervét és életképes stratégiákat kell alkalmaznia, hogy teljesítse ezt a tervet. Az egyháznak szüksége van az oktatásra, hogy megossza Isten örök megváltási tervét. Hogy a megváltás célja megvalósulhasson, az egyháznak és a keresztény oktatóknak együtt kell működniük és össze kell hangolódniuk.
Az oktatás viszont a megváltott egyház tevékenysége, amelyet azzal bíztak meg, hogy megossza a megváltási tervet.
Így az egyház az oktatás központjaként tekintendő. A tudásnak, amelyet kutatnak és megosztanak, hasznosnak, szerteágazónak és gyakorlatinak kell lennie, de mindenekfelett összhangban kell lennie Isten tervével. A missziós tudást kutatni és gyakorolni kell. Ez a tudás tartalmazza a mentális, fizikai, érzelmi és lelki fejlődést, amelynek alapja a megváltási terv.
Természetesen minden hívő fogadója és továbbadója Isten tervének, tudományának. Miközben tanítja, bátorítja és megszervezi, hogy szolgáljon, az egyház betölti ezt a missziót. Ahol szükség van, igazítsuk hozzá az oktatási tantervet. Vegyük figyelembe azokat a területeket, amelyeken sürgősen javítani kell, mint például az egészséges ételek vásárlása és elkészítése. Minden új hívőnek szüksége van arra, hogy átformáló oktatásban részesüljön, amely felkészíti őket arra, hogy a további átformáló oktatás új csatornájává váljanak. Ez a végidők egyházának feladata.
José Luis Jiménez
A keresztény szolgálat és vallás professzora, Linda Vista Egyetem, Mexico
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés