Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1Móz 24 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+24&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+24&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten a szeretet és Ő az emberi kapcsolatok Istene is. Ábrahám szereti fiát és szeretné biztosítani Isten ígéretének a beteljesülését. Életkora miatt háza öregebb szolgáját, Eliézert bízza meg azzal, hogy keressen feleséget Izsáknak. Isten szereti Ábrahámot, Ábrahám szereti Izsákot, Eliézer szereti Ábrahámot, Izsák szereti Rebekát és Rebeka szereti Izsákot. Akik Istent szeretik, azok egymást is szeretni fogják.
2. Isten, aki reményt ad Eliézernek. Eliézer reménykedik Isten segítségében és ez a remény az események alakulásával egyre erősödik. Sikerét annak tulajdonítja, hogy Ábrahám Istene vele volt ezen az úton.
3. Isten, aki méltó a belé vetett hitre és bizalomra. Az Istenbe vetett hit tette késszé Rebekát, hogy igent mondjon. Mekkora hit kellett ahhoz, hogy egy idegen karavánnal elmenjen egy messzi földre és felesége legyen annak a valakinek, akit sosem látott?
4. Isten, aki odafigyel gyermekei házasságára. Isten a háttérben alakítja gyermekei házasságát, hogy az a legjobb legyen. Ha nem kérjük, ha nem bízunk benne, ha nem vesszük figyelembe az útmutatását és a saját belátásunk szerint döntünk, ennek meglesznek a következményei a házasságban. Isten a legjobbat akarja gyermekeinek. Bízzuk rá életünk ezen területét is, mert ez hatással lesz egész életünk minőségére.
5. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, akinek folyamatos áldása kíséri gyermekei életét; aki bölcsességet ad az embernek döntéseihez; aki előttünk jár, és elkészíti számunkra az utat; aki segít a jó választásban; aki arra tanít, hogy az Úr által ránk bízott feladatot tegyük első helyre az életünkben, ahogy a szolga is tette; akinek folyamatosan hálával tartozunk; akitől jó dolgok származnak, ahogy Rebeka rokonai is elismerték, hogy „ez a dolog az Úrtól van.”
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 3. fejezet
3. fejezet – Isten népének állapota (1. rész)
A misszionáriusi lelkület hiánya
Nagyon csekély mértékben van jelen a misszionáriusi lelkület a szombatünneplő adventisták között. Ha a lelkészek és a nép igazán felébrednének, nem ülnének közömbösen a helyükön, miközben Isten megtisztelte őket azzal, hogy törvénye letéteményeseinek tette meg őket, elméjükbe vésve és szívükbe írva azt. (Testimonies, III, 202.)
Az igazi misszionáriusi lelkület, ami oly felmagasztalttá tesz egy hitvallást, elhagyta a gyülekezetet; szívükben nem ég immár a lelkekért érzett szeretet, sem a vágy, hogy Krisztus nyájába vezessék őket. Buzgó munkásokra van szükségünk. Nincs talán válasz a mindenfelől érkező kiáltásra: „Jöjjetek át és segítsetek nekünk!”? (Testimonies, IV, 156.)
A menny megmutatta nekem, hogy népünk fogyatkozásban levő. Munkánk nem áll összhangban hitünkkel, ami arról tesz bizonyságot, hogy a halandóknak valaha adott legünnepélyesebb és legfontosabb üzenet hirdetésének idején élünk. Ám hiába vagyunk teljességgel tisztában e ténnyel, igyekezetünk, buzgóságunk és önfeláldozás lelkülete nem említhető egy lapon a mű jellegével. Fel kell ébrednünk halottainkból, és Krisztus fog életet lehelni belénk. (Testimonies, II, 114.)
A szívem sajog, amikor arra gondolok, mennyire kevéssé érzékelik gyülekezeteink ünnepélyes számadási kötelezettségüket Isten előtt. Nem csak a lelkészek számítanak katonáknak, hanem minden férfi és nő, aki besorozást nyert Krisztus seregébe. Vajon készek elfogadni egy katona életvitelét, ahogy az Üdvözítő is az önmegtagadás és áldozathozatal példáját adta nekik? Milyen önfeláldozásról tettek bizonyságot gyülekezeteink úgy egészben? Adhattak ugyan pénzbeli adományokat, önmagukat azonban visszatartották. (General Conference Bulletin, 1893, 131.)
Krisztus hitvalló követői közül sokan nem éreznek nagyobb kötelességtudatot a lelkek iránt, mint amilyet a világ érez. A szem kívánsága, az élet büszkesége, a hivalkodás és a kényelem szeretete választja el a hitvalló keresztényeket Istentől, és a misszionáriusi lelkület a valóságban kevesekben található meg. Vajon mit lehetne tenni azért, hogy Sion e bűnöseinek felnyíljon a szeme, és a képmutatók megremegjenek? (General Conference Bulletin, 1893, 132.)
Létezik egy embercsoport, amelyet Méroz ábrázol. A misszionáriusi lelkület soha nem érintette meg őket. A külhoni missziók felhívásai nem rázták fel őket a cselekvésre. Hogyan adnak számot Isten előtt az ilyenek, akik semmit nem tesznek ügyéért – semmit, hogy lelkeket nyerjenek Krisztusnak? Ők fogják majd szembetalálni magukat ezzel a kárhoztatással: „gonosz és rest szolga”. (Historical Sketches, 290.)
Annak ábrázolására, hogy milyen mulasztást követtek el azzal, ha nem veszitek ki részeteket Isten művéből, ami pedig kiváltságotok, Isten ezen Igékhez irányított: „Átkozzátok Mérozt – mondta az Úr követe –, átkozva átkozzátok annak lakosait! Mert nem jöttek az Úrnak segítségére, az Úrnak segélyére vitézei közé.” (Testimonies, II, 247.)
Önelégült emberek
Az Úr elémtárt egy olyan embercsoportot, amely tudatában van annak, hogy nemes indítékokkal, áhítatos érzelmekkel rendelkeznek és szeretnek jót cselekedni; ugyanakkor mégsem tesznek semmit. Elbizakodottak, és azzal hízelegnek maguknak, hogy ha lenne rá alkalmuk vagy a körülményeik kedvezőbben alakulnának, nagyszerű és jó munkát végezhetnének. Ők azonban állandóan az alkalmat várják. Megvetik annak a szánalmas, fösvény embernek a beszűkült gondolkodásmódját, aki vonakodik némi alamizsnát adni a szűkölködőknek. Látják, hogy az énnek él, s nem bújik ki a bőréből, hogy jót tegyen másokkal és áldást nyújtson a befolyás és az anyagi javak talentumaival, amiket reá bíztak, hogy éljen – nem pedig, hogy visszaéljen – velük, nem hagyva, hogy a rozsda egye meg, sem pedig, hogy eltemetve heverjen a földben. Akik átengedik magukat fösvénységüknek és önzésüknek, számonkérhetők zsugoriságukért és felelősek helytelenül használt talentumaikért. De náluk is inkább felelősek azok, akik nemes indítékokkal bírnak, és természet szerint gyorsan különbséget tudnak tenni a lelki dolgok között, ha tétlenül ülnek, s várják az alkalmat, amiről azt gondolják, hogy még nem jött el, mindazonáltal szembeállítják tettrekészségüket a zsugori hajlandóságával, amiből arra következtetnek, hogy helyzetük kedvezőbb, mint aljas lelkületű szomszédaiké. Ezzel csapják be meg magukat. Bizonyos tulajdonságokkal pusztán rendelkeznek, de nem használják azokat, csak növelik felelősségüket. Ha csupán tartogatják Mesterük talentumait, halmozzák, de nem hasznosítják azokat, állapotuk nem jobb, mint azoké a szomszédaiké, akiket a lelkük ilyen lekicsinylőn néz. „Tudtad a te Urad akaratát, és mégsem cselekedted.” (Testimonies, II, 250–251.)
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.220/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 3. fejezetéhez (február 5-12.).
A világosság metaforáján keresztül Ésaiás próféta arra hívja Sion népét, hogy világítson az üdvösség evangéliumával. „Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége!” (Ésaiás 60:1) A világosság az üdvösség jelképe (Zsoltárok 27:1). A kettős felszólítással a próféta cselekvésre buzdít: kelj fel és tündökölj!
Manapság az emberek félelemben élnek. A jelenlegi járvány alatt az emberek a sötétségben járnak és a halál árnyékának földjén lakoznak (Ésaiás 9:2). Tudniuk kell, hogy a halálfélelmet le lehet győzni. Isten népének elhívása van, hogy hirdesse az új nap hajnalát. Kelj fel!
Jézus a szolgálatát a világosság metaforájának összefüggésében kezdte. „A nép, amely sötétségben ült, látott nagy világosságot, és akik a halálnak földében és árnyékában ültek, azoknak világosság támadt.” (Máté 4:16) Rögtön ezután Máté beszámol arról, hogy Jézus megkezdte szolgálatát: „Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa.” (Máté 4:17) Jézus a világ világossága (János 8:12), aki megszabadít bármilyen sötétségből. Ez az az üzenet, amit hirdetnünk kell.
A „tündökölj” egy buzdítás Jézus tanítványainak, hogy az üdvösség világosságát osszák meg másokkal. Jézus azt mondta: „Ti vagytok a világ világossága” (Máté 5:14), „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt” (Máté 5:16). Pál apostol szintén arra bátorít minket, hogy „fényletek, mint csillagok e világon.” (Fil. 2:15) Hirdessétek az üdvösség világosságát sötétségmentes szívvel. Ne hagyjátok, hogy a világosságotok halványan égjen!
Rudi Sanchez
Ószövetség-oktató a Linda Vista Egyetemen, Chiapas, Mexico
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés