Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1Móz 30 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+30&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+30&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten, aki a félreértéseket is kezelni tudja. Ebben a fejezetben több olyan dolgot tulajdonítanak Istennek, ami nem az ő akarata szerint való. Ráhel úgy érzi, hogy Isten megjutalmazta azért, mert a szolgálóját férjének adta ágyasnak. Lea is Isten előtt való jó cselekedetnek véli ugyanezt a tettét. Ráhel úgy érezte, hogy Isten segíti őt a nővérével való harcában. Jákob úgy gondolja, hogy a félig meghámozott vesszők miatt születnek tarka bárányai. Isten nem javítja ki őket, hanem türelemmel gondoskodik róluk.
2. Isten, aki elnézi szövetséges társának (Jákobnak), hogy mások irányítsák. Jákobnak, mint családfőnek az Isten útjára kellett volna vezetni családját, de amikor a felesége egy másik nőt ad neki, elfogadja, Ráheltől is Leától is.
3. Isten, aki megmutatja, hogy a hithősök sem voltak tökéletesek. A Zsidókhoz írt levélben felsorolt hithősök mind komoly jellemhibákkal rendelkeztek, de Isten türelemmel dolgozott jellemükön és a legjobbat hozta ki belőlük. Ha elcsüggedünk jellemhibáink láttán, jussanak eszünkbe a hithősök, és az, ahogyan Isten szeretettel és jobbító szándékkal tett velük. Így is rászolgáltak a hithős névre. Nekünk is lehet reményünk és bizodalmunk.
4. Isten, akinek fáj az emberi önfejűségből származó szenvedés. Ábrahám leszármazottai sokszor figyelmen kívül hagyták Isten útmutatásait, aminek sok szenvedés lett az eredménye, úgy a családon belül, mint azon kívül. Isten szerető szívének ez nagyon fájhatott, de nem hagyta magukra őket, letekintett rájuk, vigasztalta, bátorította és gyógyította őket.
5. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki megmutatja, hogy elődeink sem voltak tökéletesek, Rákhel is irigykedett, Jákob haragra gerjedt; akinek nagyon fájhat, hogy az emberi gondolkodás korlátain belül keresik a megoldást; aki még azt is eltűri, hogy áldásait egy sikeres üzletnek tekintsék; aki úgy adja áldásait gyermekeinek, hogy a körülöttük élőre is kiterjed.
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 3. fejezet
3. fejezet – Isten népének állapota (7. rész)
(a tegnapi történet folytatása)
„De hát még nem is hoztatok semmit – válaszoltam nekik erre. – Megeszitek az összes ennivalónkat úgy, hogy nem gyűjtötök hozzá. Én most nem tudok enni, mert túl sok a szednivaló gyümölcs. Ti azért nem találtatok, mert nem kerestetek elég közel. Nem a bokor külső részein lógnak, nem ott kell keresni. Igaz, nem szedhetitek marokszámra, de ha alaposan szétnéztek a zöld szemek között is, szebbnél szebbeket fogtok találni.” {ChS 47.3}
Kis kosaram nemsokára megtelt gyümölccsel, és odavittem a szekérhez. Így szóltam: „Életemben nem szedtem még ilyen szép gyümölcsöt, és itt találtam őket a közelben, míg ti kimerítitek magatokat azzal, hogy annyira távol keresgéltek sikertelenül.”
Ekkor mindnyájan odajöttek, hogy megnézzék, amit szedtem. Így szóltak: „Ezek magas bokrokról valók, épek és jók. Nem gondoltuk, hogy a magas bokrokon is találhatunk valamit, ezért aztán az alacsonyan szedhető gyümölcsökre vadásztunk, de ilyet nem sokat találtunk.”
Ekkor megkérdeztem tőlük: „Elrendeznétek ezt a gyümölcsöt, aztán velem tartanátok, hogy keressünk még gyümölcsöt a magas bokrokon is?” Ők azonban nem készültek semmivel a gyümölcs eltevésére. Voltak ott edények és zsákok bőven, ők azonban élelmiszer tárolására használták azokat. Belefáradtam a várakozásba, és megkérdeztem: „Nem gyümölcsöt szedni jöttetek? Ha igen, akkor miért nem készültetek fel a gyümölcs tárolására?”
Valaki ezt felelte: „White testvérnő, igazából mi nem is számítottunk arra, hogy gyümölcsöt találunk ott, ahol annyi ház volt és oly nagy a jövés-menés; de mivel te annyira fontosnak tartottad a gyümölcsszedést, elhatároztuk, hogy veled tartunk. Arra gondoltunk, hogy hozunk magunkkal elég elemózsiát, és ha nem is találunk gyümölcsöt, akkor is élvezzük a pihenést.”
Ezt válaszoltam: „Nem tudom megérteni az ilyen munkát. Vissza kell mennem újra és újra a bokrokhoz. A nap már ugyancsak előrehaladt, mindjárt leszáll az est, amikor már nem tudunk gyümölcsöt szedni.” Néhányan velem jöttek, mások viszont ott maradtak a szekérnél enni.
Az egyik helyen egy kisebb társaság verődött össze, és nagyon lekötötte őket a beszélgetés valamiről, ami szemmel láthatóan nagyon érdekelte őket. Közelebb mentem, és láttam, hogy figyelmüket az egyik asszony karján ülő kisgyermek vonta magára. Így szóltam: „Kevés időtök van már csak, jobban tennétek, ha dolgoznátok, amíg lehet.”
Sokak figyelmét elvonta, amikor egy fiatalember és egy ifjú nő versenyt futottak a szekérig. Ahogy odaértek, annyira elfáradtak, hogy le kellett ülniük és megpihentek. Mások is lehuppantak velük együtt a fűbe.
Így telt el a nap, és nagyon keveset végeztünk. Legvégül ezt mondtam: „Testvéreim, ti ezt sikertelen vállalkozásnak nevezitek. Ha ti így dolgoztok, nem csodálkozom sikertelenségeteken. Sikeretek vagy kudarcotok azon múlik, hogyan ragadjátok meg a munkát. Itt vannak a gyümölcsök, mivel megtaláltam őket. Némelyek közületek hasztalan kerestek az alacsony bokrokon; mások kevés gyümölcsöt találtak; de a magas bokrok mellett elmentetek, egyszerűen azért, mert nem számítottatok rá, hogy azokon is találhattok gyümölcsöt. Látjátok, hogy az áfonya, amit szedtem, nagy szemű és érett. Nem sok idő múlva újabb gyümölcsök fognak beérni, és újra kimehetünk a bokrokhoz. Engem arra tanítottak, hogy így kell gyümölcsöt szedni. Ha a szekér közelében kerestetek volna, ti is ugyanúgy találtatok volna érett szemeket, ahogy én.
A lecke, amit ma nyújtottatok azoknak, akik épp, hogy csak tanulják, hogyan kell végezni ezt a fajta munkát, ők is meg fogják ismételni. Az Úr e sűrűn lakott vidék közepette helyezte el e gyümölcstermő bokrokat, és elvárja, hogy találjátok meg őket. Ti azonban mind túlságosan belemerültetek az evésbe és a magatok szórakoztatásába. Nem azzal a komoly eltökéltséggel jöttetek ki a mezőre, hogy márpedig gyümölcsöt fogtok találni.
Mostantól fogva nagyobb komolysággal és buzgósággal kell munkálkodnotok, és egészen más céltudatossággal, különben fáradozásaitokat soha nem kíséri siker. Azzal, hogy helyesen munkálkodtok, az ifjabb munkásoknak is megtanítjátok, hogy az evés és a pihenés kevésbé fontos. Nehéz volt kihozni a terepre a társzekeret, de ti többet gondoltatok a hozott eledelre, mint arra a gyümölcsre, amit nektek kellene fáradozásaitok eredményeképpen behoznotok. Szorgalmasaknak kell lennetek, gyorsaknak a hozzátok legközelebb beért gyümölcsök leszedésére, majd azután a távolabb levők megkeresésére. Ezután visszatérhettek és ismét munkálkodhattok közelebb. Így sikeresek lesztek.” (Gospel Workers, 136–139.)
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.220/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 3. fejezetéhez (február 5-12.).
A világosság metaforáján keresztül Ésaiás próféta arra hívja Sion népét, hogy világítson az üdvösség evangéliumával. „Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége!” (Ésaiás 60:1) A világosság az üdvösség jelképe (Zsoltárok 27:1). A kettős felszólítással a próféta cselekvésre buzdít: kelj fel és tündökölj!
Manapság az emberek félelemben élnek. A jelenlegi járvány alatt az emberek a sötétségben járnak és a halál árnyékának földjén lakoznak (Ésaiás 9:2). Tudniuk kell, hogy a halálfélelmet le lehet győzni. Isten népének elhívása van, hogy hirdesse az új nap hajnalát. Kelj fel!
Jézus a szolgálatát a világosság metaforájának összefüggésében kezdte. „A nép, amely sötétségben ült, látott nagy világosságot, és akik a halálnak földében és árnyékában ültek, azoknak világosság támadt.” (Máté 4:16) Rögtön ezután Máté beszámol arról, hogy Jézus megkezdte szolgálatát: „Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa.” (Máté 4:17) Jézus a világ világossága (János 8:12), aki megszabadít bármilyen sötétségből. Ez az az üzenet, amit hirdetnünk kell.
A „tündökölj” egy buzdítás Jézus tanítványainak, hogy az üdvösség világosságát osszák meg másokkal. Jézus azt mondta: „Ti vagytok a világ világossága” (Máté 5:14), „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt” (Máté 5:16). Pál apostol szintén arra bátorít minket, hogy „fényletek, mint csillagok e világon.” (Fil. 2:15) Hirdessétek az üdvösség világosságát sötétségmentes szívvel. Ne hagyjátok, hogy a világosságotok halványan égjen!
Rudi Sanchez
Ószövetség-oktató a Linda Vista Egyetemen, Chiapas, Mexico
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen 🛐🙏👼🕊
VálaszTörlés