Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1Móz 25 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+25&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+25&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Az igazságos Isten. Isten nem feledkezik meg Ismáel nemzetségéről sem. A Szentírás lapjain követhetjük Ismáel nemzetségtábláját is, és szó esik Ismael haláláról is.
2. Isten, aki enged a könyörgésnek. Izsák könyörgött, hogy Rebeka szüljön és Isten engedett a könyörgésnek. Házasságkötésük után 20 évvel megszületik a gyermekük. Most is csoda történt, de nem kellett megvárni, hogy Izsák százéves legyen és Rebeka kilencven, mint Ábrahám és Sára.
3. Isten, aki odafigyel egy terhes asszony aggodalmaira. Isten válaszol Rebeka aggodalmaira és beavatja a titokba, elmondja neki két gyermeke jövőjét.
4. Isten, aki ellenzi a részrehajlást (személyválogatást). Bár a szülők beleesnek abba a hibába, hogy kivételeznek egyik vagy másik gyermekükkel, de Istennél nincs részrehajlás vagy személyválogatás.
5. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki elénk tárja azt is, amit mi sokszor lényegtelennek tartunk; aki türelemmel nézi, hogy az ember kicsi előnyért elveti hatalmas ajándékát; aki a botlásokban is segít, csak kitartóan kérjük, mindig emlékezve arra, hogy életünknek hatalmas célja van; aki odaáll a gyenge mellé, a csaló mellé és elindul vele egy olyan úton, amely győzelembe torkollik.
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 3. fejezet
3. fejezet – Isten népének állapota (2. rész)
Sátáni halálos kábultság
Isten népének ébernek kell maradnia és fel kell ismernie az idők jeleit. Krisztus eljövetelének jelei túlságosan egyértelműek ahhoz, hogy kételkedjünk bennük. E dolgokat látva pedig mindenkinek, aki az igazságot vallja, élő igehirdetőnek kell lennie. Az Úr mindenkit felszólít, a lelkészeket és a népet egyaránt, hogy ébredjenek fel. Az egész menny izgatott. A földi történelem jelenetei gyorsan lezárulnak. Az utolsó napok veszedelmei között élünk. Előttünk ennél is nagyobb veszélyek leselkednek ránk, de mi nem vagyunk ébren. Ijesztő a tétlenség és a buzgóság hiánya Isten ügyében. Ez a halálos kábultság Sátántól ered. (Testimonies, I, 260–261.)
A hitetlenség mint halotti szemfedél veszi körül gyülekezeteinket, mivel nem használják a talentumokat, amiket Isten adott nekik, azzal, hogy továbbadják a világosságot azoknak, akik nem ismerik a drága igazságot. Az Úr felszólítja a lelkeket, akik bocsánatot nyertek, és akik örvendeznek a világosságban, hogy ismertessék meg másokkal az igazságot. (General Conference Bulletin, 1893, 133.)
Sátán most arra törekszik, hogy Isten népét a tétlenség állapotában tartsa, hogy eltántorítsa őket attól, hogy az igazság terjesztésében ők is megtegyék a magukét, hogy aztán amikor megméretnek a mérlegen, híjával találtassanak. (Testimonies, I, 260.)
Az emberek veszélyben forognak. Nagy sokaság jár a pusztulás útján. Krisztus hitvalló követői közül mégis milyen kevesen viselnek terheket ezekért a lelkekért. Egy világ sorsa kerül a mérlegre. E tény azonban alig indítja meg még azokat is, akik vallják, hogy hisznek a halandóknak valaha adott legnagyobb horderejű igazságban. Nagy a hiány abból a szeretetből, ami Krisztust arra indította, hogy elhagyja mennyei otthonát és magára vegye az emberi természetet, hogy az emberi természet elérje az emberi természetet, és az emberit az istenihez vonja. Van egy kábulat, egy bénultság Isten népén, ami meggátolja őket abban, hogy megértsék, milyen feladat is vár rájuk ebben az órában. (Christ’s Object Lessons, 303.)
Sátán a hitvalló keresztények unott és álmos egykedvűségét használja fel seregei megerősítésére, valamint, hogy lelkeket nyerjen meg magának. Sokan, akik úgy gondolkoznak, hogy habár ténylegesen nem végeznek munkát Krisztusért, azért az ő oldalán vannak, és ezzel arra nyújtanak módot az ellenségnek, hogy mások előtt területeket foglaljon el és előnyre tegyen szert. Azzal, hogy nem válnak a Mester szorgalmas munkásaivá, és feladatokat hagynak elvégezetlenül és szavakat kimondatlanul, lehetővé teszik Sátánnak, hogy uralomra jusson azon lelkek felett, akiket nekik kellett volna megnyerniük Krisztusnak. (Christ’s Object Lessons, 280.)
A Szentírást tanulmányozva aggódom Isten mai Izraeléért. Az Úr figyelmezteti őket, hogy tartózkodjanak a bálványimádástól. Félek, hogy álomban szenderegnek, és annyira e világ ábrázata szerint valók, hogy alig-alig lehet különbséget tenni azok között, akik a mennyei Fenséget követik és akik nem szolgálják őt. A távolság egyre nő Krisztus és az ő népe között, miközben egyre csökken közöttük és a világ között. A Jézus hitvalló népe és a világ közti megkülönböztető jegyek jóformán eltűntek. Az ősi Izraelhez hasonlóan a körülöttük levő nemzetek utálatosságai után járnak. (Testimonies, I, 277.)
Gyengülő lelki ítélőképesség
Nem csupán a világban látjuk annak eredményét, hogy a gyülekezet elhanyagolja a Krisztus seregében való szolgálatot. E hanyagság eredményeképpen egy egész lelkiállapot szüremkedett be a gyülekezetbe, amely elhomályosította Isten művének magas és szent érdekeit. A bírálat és a keserűség szelleme talált utat közénk, miközben sokak lelki ítélőképessége elhalványult. Krisztus ügye emiatt nagy veszteséget szenvedett. (Testimonies, VI, 297.)
Szívem szomorúsággal telik meg, amikor népünk állapotára gondolok. Az Úr nem zárta be előttünk a mennyet, ám a mi folyamatosan lecsúszó életvitelünk elválasztott bennünket tőle. Büszkeség, kívánság, a világ szeretete uralta el a szíveket, a kiűzetés és a kárhoztatás félelmét nem ismerve. Súlyos és vakmerő bűnök találtak otthonra közöttünk. Mégis az az általános vélekedés, hogy a gyülekezet fejlődik, és mindenütt békesség és lelki virágzás honol. A gyülekezet elfordult Krisztusnak, az ő vezetőjének követésétől, és rendíthetetlenül hátrál vissza Egyiptomba. Mindazonáltal kevesen aggodalmaskodnak vagy döbbennek meg saját lelki erejük hiánya miatt. Az Isten Lelke bizonyságtételeivel szembeni kétely, sőt hitetlenség terjed mindenütt gyülekezeteinkben. Sátán akarta ezt. (Testimonies, V, 217.)
A lelki gyengeség állapota
Felhalmozott világosság áradt Isten népére, de sokan hanyagolták el a menny követését, emiatt pedig lelkileg nagyon legyöngült állapotba kerültek. Az Úr népe nem az ismeret hiánya miatt vész el. Nem azért éri majd a kárhoztatás, mert nem ismerik az utat, az igazságot és az életet. Az igazság, amely eljutott az értelmükig, a világosság, amely kiáradt a lélekre, ámde amit aztán elhanyagoltak vagy elutasítottak, az fogja kárhoztatni őket. Azok, akik soha nem bírtak azzal a világossággal, amit visszautasíthattak volna, nem lesznek kárhoztatva. Mi egyebet lehetett volna még tenni az Úr szőlőjéért? Világosság, drága világosság árad Isten népére, de ami csak akkor nyújtja nekik az üdvösséget, ha elfogadják az általa felkínált kegyelmet, és teljesen kiélik, miközben a sötétségben élőknek továbbadják azt. (Testimonies, II, 123.)
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.220/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 3. fejezetéhez (február 5-12.).
A világosság metaforáján keresztül Ésaiás próféta arra hívja Sion népét, hogy világítson az üdvösség evangéliumával. „Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége!” (Ésaiás 60:1) A világosság az üdvösség jelképe (Zsoltárok 27:1). A kettős felszólítással a próféta cselekvésre buzdít: kelj fel és tündökölj!
Manapság az emberek félelemben élnek. A jelenlegi járvány alatt az emberek a sötétségben járnak és a halál árnyékának földjén lakoznak (Ésaiás 9:2). Tudniuk kell, hogy a halálfélelmet le lehet győzni. Isten népének elhívása van, hogy hirdesse az új nap hajnalát. Kelj fel!
Jézus a szolgálatát a világosság metaforájának összefüggésében kezdte. „A nép, amely sötétségben ült, látott nagy világosságot, és akik a halálnak földében és árnyékában ültek, azoknak világosság támadt.” (Máté 4:16) Rögtön ezután Máté beszámol arról, hogy Jézus megkezdte szolgálatát: „Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa.” (Máté 4:17) Jézus a világ világossága (János 8:12), aki megszabadít bármilyen sötétségből. Ez az az üzenet, amit hirdetnünk kell.
A „tündökölj” egy buzdítás Jézus tanítványainak, hogy az üdvösség világosságát osszák meg másokkal. Jézus azt mondta: „Ti vagytok a világ világossága” (Máté 5:14), „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt” (Máté 5:16). Pál apostol szintén arra bátorít minket, hogy „fényletek, mint csillagok e világon.” (Fil. 2:15) Hirdessétek az üdvösség világosságát sötétségmentes szívvel. Ne hagyjátok, hogy a világosságotok halványan égjen!
Rudi Sanchez
Ószövetség-oktató a Linda Vista Egyetemen, Chiapas, Mexico
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés