Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1Móz 46 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+46&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+46&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Az Izrael jövőjét előkészítő Isten. Isten megerősítése Jákobék egyiptombeli tartózkodását illetően fontos volt. Kánaánban a bálványimádás veszélye fenyegette őket. Gósen gazdag termőföldjén kedvező körülmények várták őket, s mivel az egyiptomiak lenézték a juhpásztorokat, még az egyiptomiak bálványimádásának veszélye sem fenyegette őket. Minden azt munkálta, hogy az Ígéret beteljesedhessen.
2. A családegyesítő Isten. Ábrahám fiai (Izsák és Izmáel), Izsák fiai (Jákob és Ézsau) között szakadásra került sor. Jákob és családja együtt marad, és a nemzetségtábla felsorolja a 70 tagú családot, a teljes zsidó népességet, akik elindultak Egyiptomba. Gósen földje egy kialakuló nemzet otthona lett 400 évre. Úgy az egész család együtt maradása, mint nagy létszámuk, az isteni áldás megnyilvánulása.
3. A kegyelmes Isten. Isten kegyelme domborodik ki ebben a fejezetben abban, hogy Júda bűnbocsánatot kap és elnyeri az elsőszülöttségi jogot. Ő vezeti Jákob családját Egyiptomba. És abban is, ahogy az idős Jákob találkozik fiával, akiről azt hitte, hogy már nem él. El sem tudjuk képzelni, milyen volt, amikor Jákob átölelhette fiát. Ez előrevetíti Jézus feltámadását és megjelenését az Atya előtt. Azt sem tudjuk elképzelni, hogy milyen lehetett az a találkozás az Atya és a Fiú között, akik örök és tökéletes kapcsolatban voltak egymással, de a családegyesítés miatt egy időre el kellett szakadniuk egymástól.
4. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki beszél az emberrel (Jákobbal); aki bátorít; aki ígéreteket tesz; aki biztosít az ő jelenlétéről; aki mindent javunkra fordít; akinek a névsorából senki sem hiányzik, mert a tenyerébe írt fel bennünket.
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 6. fejezet
6. fejezet – Főiskolások: missziómunka a képzés ideje alatt is (2. rész)
Tanulás gyakorlás által
Hogy pedig az oktatás teljes értékű legyen, szükséges, hogy a főiskolásoknak adjunk időt misszionáriusi munka végzésére – időt arra, hogy megismerkedjenek a lakóhelyükön körülöttük élő családok lelki szükségleteivel. Nem szabad, hogy tanulmányaik annyira kimerítsék őket, hogy ne maradjon idejük a megszerzett ismeretek gyakorlati felhasználására. Bátorítani kell őket arra, hogy tegyenek komoly missziós erőfeszítéseket a tévelygők érdekében, megismerkedni velük s elvinni nekik az igazságot. Ha alázatosan dolgoznak, Krisztusnál keresve a bölcsességet, imádkozva és vigyázva, másoknak is átadhatják az ő életüket gazdagító ismeretet. (Counsels to Teachers, 545–546.)
A főiskolások, ahol csak lehetséges, vegyenek részt az iskolaév alatt a városi missziómunkában, valamint a körülvevő városokban és falvakban is. Kisebb csoportokat alkothatnak a keresztény segítő munka végzésére. A főiskolásoknak széles látókörrel kell rendelkezniük a tekintetben, hogy mik az Isten iránti jelen kötelezettségeik. Nem várhatnak arra az időre, amikor majd befejezve tanulmányaikat valami nagy munkát végezhetnek az Üdvözítőért, hanem mélyedjenek el abban, hogy iskolaéveik alatt is hogyan vehetik fel magukra Krisztus igáját a másokért végzett önzetlen szolgálatban. (Counsels to Teachers, 547.)
Nem elég teletömni a fiatalok fejét nagy fontossággal bíró tananyagokkal; azt is meg kell tanulniuk, hogyan oszthatják meg másokkal, amit kaptak. (Counsels to Teachers, 545.)
Főiskoláinkról és kiképző központjainkból misszionáriusokat kell kiküldeni távoli országokba. Iskolaéveik alatt a hallgatók ragadjanak meg minden alkalmat, amely felkészíti őket erre a munkára. Itt vizsgát tehetnek, megpróbálhatják magukat, ami által nyilvánvaló lehet, mennyire használhatók, s hogy vajon keresztülárad-e rajtuk a mennyei jó befolyás. (Counsels to Teachers, 549.)
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.423/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 6-7. fejezetéhez (február 27 – március 5.).
A növekvő egyház megerősödéséhez szakosodott lelkészségre van szükség. Az egyházi szolgálat számára áldás a szakosított szolgálatok léte, amelyek segítségével a gyülekezetet képzésekben részesülnek feladataik elvégzéséhez, céljaik megtervezéséhez és megbízható munkatervek kidolgozásához, valamint a hibákra is felhívják a figyelmet . Ugyanakkor ezen szakosodás miatt tévesen néhány szolgálattevő és laikus azt hiszi, hogy csak a „hivatásosak” töltik be a missziós küldetést, míg az egyház többi része csupán nézője az evangelizációs küldetésnek, amit azok visznek előre, akik az evangélium hirdetésében képzettek.
A lelki megújulás cselekvést, mozgást… életet feltételez! – de nem csak néhány ember részéről. Sok mai gyülekezetet azért tartanak élőnek, mert van egy nagyszerű prédikátoruk, vagy működésileg vagy szerkezetileg hatékony osztályokkal rendelkeznek. Ugyanakkor ez nem feltétlenül jelenti a teljes gyülekezet bevonását.
Az egyház akkor lesz igazi egyház, amikor az identitását élő szervezetként éli meg, amely minden tevékenyen részt vevő tagját magában foglalja, akik mindannyian arra lettek elhivatva és kiképezve, hogy egy különleges missziót töltsenek be: az evangélium hirdetését. Tagként lehetsz misszionárius, lelkész vagy laikus. „A világot nem az fogja meggyőzni, ami a szószékről tanítás gyanánt elhangzik, hanem ahogy a gyülekezet él.” (Keresztény szolgálat, 67. o.)
Nestor Narez
Ifjúsági szolgálatok tanító, Linda Vista Egyetem, Chiapas, Mexikó
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐🙏👼🕊
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés