Higgyetek az Ő prófétáinak - február 16 - SZERDA - 1 Mózes 34

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1Móz 34 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+34&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+34&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak  

 

1.    Isten, aki arra tanít, hogy a bűnnel nem lehet játszani. Isten tudja, hogy a bűnnek milyen hatása van életünkre, ezért óvni akar bennünket tőle. A Dinával történt eset megmutatja, hogy a bűn kész egy teljes életet elrontani. Főleg a fiataloknak nagyon fontos tudni ezt. Valaki azt mondta, hogy az emberek nagy része életének első, kisebb részét arra használják fel, hogy tönkre tegyék a másodikat, a hosszabbat. Néha elég egy meggondolatlan cselekedet egy egész élet elrontásához, tönkretételéhez.            

2.    Isten felelősségérzetet táplált belénk, de ennek bölcsességgel kell párosulnia. Dina megszeplősítése miatt Simeon és Lévi felháborodása jogos volt. Mindhármuk anyja Lea volt. A patriarchális világban, ahol egy férfi megront egy nőt, férfi(ak) dolga az is, hogy ezt jóvátegyé(k).  Hogy Simeon és Lévi elégtételt akartak venni húgukért, tiszteletre méltó jellemtulajdonság is lehetett volna! A probléma viszont abban gyökerezett, hogy ők mindezt álnok, galád módon, nagyon –nagy kegyetlenséggel kivitelezték, ráadásul mindeközben együttműködést színlelve. Az istentelen Shekem tettére istentelen módon válaszoltak. A Biblia azt tanítja, hogy Isten a bosszúállást nem bízta az emberre.

3.    Isten, aki megmutatja, hogy a cél nem szentesíti az eszközt. Bármennyire jogos volt felháborodásuk húguk miatt, a gyilkosság, az álnokság, a hazugság, az erőszak soha semmivel sem igazolható.      

4.    Isten megbocsát. Lévi a sekhemi vérfürdő másik kivitelezője később hatalmas kegyelemben részesül: Az Úr az ő leszármazottait bízza meg az Isten előtti legszentebb szolgálatok végzésével.    

5.    Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki ismeri gondolatainkat, megmutatja az embernek is, hogy semmi jó nem lakik a szívében; aki tudja, hogy gyakran szégyent hozunk a nevére, de érdekünkben nagy türelmű; aki nem mindig akadályozza meg azt, hogy cselekedeteinkkel másokra is szégyent hozzunk (A fenti gondolatok összeállításában közreműködött Shiller Alíz és Metty Luca.     

Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 4. fejezet

4. fejezet – A világ állapota, amellyel a keresztény munkás szembetalálja magát (4. rész)

A világ, akár egy pestiskórház

Az emberek vakságukban csodálatos fejlődésükkel és felvilágosultságukkal büszkélkednek, ámde a mennyei figyelők azt látják, hogy a Föld telve van romlottsággal és erőszakkal. Világunk légköre a bűn miatt olyanná vált, mint egy pestiskórház levegője. (Testimonies, VI, 10–11.)

A bűnözés járványa

Egy „bűnözési járvány” kellős közepén élünk, amely előtt a gondolkodó, istenfélő emberek mindenütt döbbenten állnak meg. Az eluralkodó gonoszság meghaladja azt a mértéket, amit az emberi szív még képes lenne elviselni. Naponta a politikai viszály, megvesztegetés és fondorlat újabb megnyilatkozásairól kapunk hírt. Minden nap meghozza a maga szívfájdító feljegyzéseit az erőszaknak, a törvénytelenségnek, a szenvedés iránti közönyösségnek, az emberi élet kegyetlen és pokoli pusztításának. Minden újabb nap az elmezavarok, a gyilkosságok és öngyilkosságok számának növekedéséről tanúskodik. Ki kételkedik vajon abban, hogy sátáni erők munkálkodnak az emberek között, amik növekvő szorgalommal vonják el és rontják meg az elmét, fertőztetik meg és pusztítják el a testet? (The Ministry of Healing, 142–143.)

Az anarchia szelleme hatja át a nemzeteket mindenestül, és a zendülések, amelyek időről időre rettegést váltanak ki a világban, csupán jelzései a szenvedély és törvénytelenség felgyülemlett tüzeinek, és ha egyszer elszabadulnak, megpróbáltatásokkal és pusztításokkal töltik be a Földet. Az a kép, amit az ihletett Ige az özönvíz előtti világról ad, nagyon is hűen ábrázolja azt az állapotot, ami felé ma siet a mai világ. Még e mostani században, éspedig azokban az országokban is, amely túlnyomórészt hitvalló keresztényekből áll, vannak ismétlődő jelleggel, nap nap után elkövetett bűncselekmények, amelyek olyan sötétek és borzalmasak, mint amik miatt Isten elpusztította a valaha élt bűnösöket. Az özönvíz előtt a Mindenható elküldte Noét figyelmeztni a világot, az embereket bűnbánatra vezesse, hogy elkerüljék a fenyegető pusztulást. Amikor Krisztus második eljövetele közeleg, az Úr elküldi szolgáit a világnak szóló figyelmeztető üzenettel, hogy felkészítse őket a nagy eseményre. Egész embertömegek élnek úgy, hogy folyamatosan áthágják a menny törvényét, most pedig kegyelmesen felszólítja őket, hogy engedelmeskedjenek szent parancsolatainak. Minden ember, aki az Úrnak megvallott bűnbánat nyomán elhagyja bűneit, bocsánatot nyer. (Patriarchs and Prophets, 102.)

A dolgok mai állapota a világban azt mutatja, hogy zavaros idők következnek ránk. A napilapok telis-tele vannak arra utaló jelekkel, hogy a közeljövőben rettenetes viszály robbanhat ki. Szemérmetlen rablótámadások fordulnak elő nagy gyakorisággal. Megszokottak a munkabeszüntetések. Akármerre nézünk, mindenütt lopásokat és gyilkosságokat láthatunk. Démonoktól megszállottak veszik el férfiak, nők és kisgyermekek életét. Az emberek bolondulnak a kicsapongó életvitelért, és a gonoszság legkülönbözőbb válfajai uralkodnak el. (Testimonies, IX, 11.)

https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.327/

 

Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 4. fejezetéhez (február 13-19.).

Az omikron nem az első fenyegetés, amivel szembe kell néznünk, mint tudjuk, és nem is az utolsó. A járványok, katasztrófák és háborúk mindig velünk voltak; és ahogy egyre közeledünk az idők végezetéhez, a természeti, társadalmi csapások és az emberi szív nyomorúságai növekedni fognak.

A bűneset óta a föld fizikailag és lelkileg is a bűn hatása alatt áll. Mi a különbség a múlt és a jövőbeli dolgok között? Ha alaposan megvizsgáljuk a próféciákat, ráébredünk, hogy a társadalom utolsó állapotának lényege a hamisság. A múltban az emberek tudták, hogy a gonosz az gonosz, de végül fokozatosan hozzászoknak, míg nemcsak elfogadhatóvá válik, hanem normálissá.

Így van ez a vallásban és a hitben is. „Sátán számos tervet talál ki arra, hogy lekösse az emberek gondolatait, és eltérítse a figyelmüket az üdvösség szempontjából létfontosságú igazságokról.”

Ilyen időkben hova szegezzük tekintetünket? Az idők jeleire, hogy lássuk, hogyan rosszabbodnak egyre a dolgok? Sátán szolgáinak cselekedeteire?

Hamarosan az emberiség ránk fog figyelni, hogy az életünk különbözik-e, mert a mi szemünk az igazságra és az eljövendő világra tekint. A próba azonban nem csak a külsőségekben megmutatkozó erkölcsi viselkedésből áll, hanem inkább hogy a Biblia Ura milyen helyet foglal el az életünkben.

„Istennek sok ezer embere van, aki nem hajtott térdet a Baál előtt.” Köztük vagyunk vajon?

Luis Iván Martínez Toledo

Újszövetség-oktató a Linda Vista Egyetemen, Chiapas, Mexico

Fordította Gősi Csaba