Higgyetek az Ő prófétáinak - február 13 - VASÁRNAP - 1 Mózes 31

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1Móz 31 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+31&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+31&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak  

 

1.    Isten, aki észreveszi az igazságtalanságot. Jákobnak, aki megcsalt másokat, rosszul esik, ha őt is becsapják. Isten észreveszi az igazságtalanságot, amely tovább is folytatódott volna Lábán részéről, ha Isten nem bátorítja Jákobot arra, hogy induljon haza. Istennek van egy menetrendje és erre emlékezeti Jákobot, mert Jákob enélkül nem látja a nagy tervet.          

2.    Isten, aki az engedelmességet áldással jutalmazza. Isten áldása gazdagon kárpótolja a Jákobot ért igazságtalanságot. Isten annyira hatalmas, hogy gyermekének ellenségei nem tudnak olyan kárt okozni nekik, amit Isten áldása nem múlna felül sokszorosan.    

3.    A békéltető Isten. Isten azt akarja, hogy a nézeteltérésbe kerülő emberek béküljenek meg egymással. Isten aktívan közreműködik Jákob és Lábán megbékélésében; tanáccsal és figyelmeztetéssel látja el őt. Ha nem tette volna ezt, Lábán kárt okozott volna Jákobban és családjában.    

4.    A becsapott Isten. Jákob családjának nem volt elég az az Isten, aki ennyire megáldotta őket. Biztonság kedvéért Ráhel ellopja Lábán tehetetlen Istenét. Vajon, hogy érezhetett Isten, amikor azt látta, hogy felcserélik, vagy kiegészítik őt egy tehetetlen bálvánnyal? Úgy látszik, hogy Jákobnak és családjának nem elég, hogy egymást megcsalják,  becsapják, arra is vetemednek, hogy megcsalják őt egy bálvánnyal   

5.    Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, akiről azt gondoljuk, hogy elfelejti ígéretét, ezért ijed meg Jákob  Lábán fiainak beszédétől; aki könyörül azon is, aki saját cselekedetét isteni útmutatásként értelmezi; aki féken tartja gyermekei ellenségét, ahogy Lábánt is; aki segít az embernek felismerni, hogy akkor is "vele van", ha az ellenség túl akar járni az eszén.     

Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 4. fejezet

4. fejezet – Isten népének állapota (1. rész)

A világ állapota, amellyel a keresztény munkás szembetalálja magát

A világdráma

A világ egy színház; a színészek a világ lakói, és egyre készülnek, hogy eljátsszák szerepüket az utolsó nagy drámában. A hatalmas embertömeg között nincs egység, kivéve a tekintetben, ahogy saját önző szándékaik keresztülvitele érdekében szövetkeznek. Isten szemléli a jelenetet. Lázadó alattvalóival kapcsolatos szándékait véghez fogja vinni. A világot nem adta az emberek kezébe, noha az Úr megengedi a zűrzavar és rendetlenség elemeinek, hogy egy rövid időre eluralkodjanak. Egy alulról származó hatalom munkálkodik az utolsó nagy jelenetek előidézésén a drámában – Sátán Krisztus képében jelenik meg, és a gonoszság minden csalárdságával munkálkodik azokban, akiket titkos társaságok fűznek közös kötelékbe. Akik engednek a szövetségkötés szenvedélyének, az ellenség tervét viszik keresztül. Az okra jönni fog az okozat. (Testimonies, VIII, 27–28.) {ChS 50.1}  

A dráma utolsó felvonása

Soha ez az üzenet nem bírt nagyobb érvénnyel, mint ma. A világ mindinkább semmibe veszi Isten követelményeit. Az emberek arcátlanokká váltak a törvény áthágásában. A Föld lakóinak gonoszsága már-már betöltötte bűneik mértékét. E világ majdnem eljutott arra a helyre, ahol az Atya meg fogja engedni a pusztítónak, hogy elvégezze akaratát. A dráma utolsó felvonása az Isten törvényének felcserélése emberek törvényeivel, a pusztán emberi tekintéllyel bíró vasárnap felmagasztalása a bibliai szombat ellenében. Amikor ez a csere világszerte végbemegy, az Úr akkor fogja kinyilatkoztatni önmagát. Megmutatkozik az ő fenségében, hogy rettenetesen megrázza a Földet. Kijön a helyéről, hogy megbüntesse a lakosokat a gonoszságukért, és a föld feltárja a benne levő vért, és nem takarja el többé az ő megöletettjeit. (Testimonies, VII, 141.)

https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.327/

 

Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 4. fejezetéhez (február 13-19.).

Az omikron nem az első fenyegetés, amivel szembe kell néznünk, mint tudjuk, és nem is az utolsó. A járványok, katasztrófák és háborúk mindig velünk voltak; és ahogy egyre közeledünk az idők végezetéhez, a természeti, társadalmi csapások és az emberi szív nyomorúságai növekedni fognak.

A bűneset óta a föld fizikailag és lelkileg is a bűn hatása alatt áll. Mi a különbség a múlt és a jövőbeli dolgok között? Ha alaposan megvizsgáljuk a próféciákat, ráébredünk, hogy a társadalom utolsó állapotának lényege a hamisság. A múltban az emberek tudták, hogy a gonosz az gonosz, de végül fokozatosan hozzászoknak, míg nemcsak elfogadhatóvá válik, hanem normálissá.

Így van ez a vallásban és a hitben is. „Sátán számos tervet talál ki arra, hogy lekösse az emberek gondolatait, és eltérítse a figyelmüket az üdvösség szempontjából létfontosságú igazságokról.”

Ilyen időkben hova szegezzük tekintetünket? Az idők jeleire, hogy lássuk, hogyan rosszabbodnak egyre a dolgok? Sátán szolgáinak cselekedeteire?

Hamarosan az emberiség ránk fog figyelni, hogy az életünk különbözik-e, mert a mi szemünk az igazságra és az eljövendő világra tekint. A próba azonban nem csak a külsőségekben megmutatkozó erkölcsi viselkedésből áll, hanem inkább hogy a Biblia Ura milyen helyet foglal el az életünkben.

„Istennek sok ezer embere van, aki nem hajtott térdet a Baál előtt.” Köztük vagyunk vajon?

Luis Iván Martínez Toledo

Újszövetség-oktató a Linda Vista Egyetemen, Chiapas, Mexico

Fordította Gősi Csaba