2022. február 19., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 19 - SZOMBAT - 1 Mózes 37

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1Móz 37 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+37&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+37&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak  

 

1.    Isten a helyreállítás Istene. Habár Jákob jelleme az Úr próbái során folyamatosan tökéletesedett, korábbi bűnei miatt fiaiban is megjelentek a jellemhibák, hordozták Jákob korábbi fogyatékosságainak következményeit.  Simon és Lévi sekhemi vérfürdő során tanúsított kegyetlensége megdöbbentette Jákobot. Rúben elvesztette elsőszülöttségi jogát. De a szeretett Rákheltől született József minden fiúnál különb volt. Az ő jelleme Jákob újjászületett jellemét tükrözte: József számára mindennél fontosabb volt Istenének engedelmeskedni.              

2.    Isten, akinek célja van József életével. József Jézus ószövetségi előképe. József életének minden mozzanata Jézusra mutat előre, párhuzamok sora vonultatható fel: József atyja által igen szeretett fiú volt; bátyjai gyűlölték; testvérei összefogtak ellene; szenvedésének útja dicsőséghez vezetett és József megmentőjévé vált az őt igazságtalanul elutasító testvéreinek; példaképként áll előttünk.  

3.    Isten, aki a mélység mélységeibe is beengedi kiválasztottjait. Ez a fejezet arról szól, hogy Jákob, Isten szövetségese micsoda mélységbe jutott fia elvesztése kapcsán, József pedig testvérei bánásmódja kapcsán. Ez a fejezet arra is megtanít, hogy a mélység nem a végállomás. Isten megerősítette őket a próbában és csodálatos szabadulást biztosított számukra.          

4.    Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki kiemelkedő feladatot ad egyeseknek a megváltási tervében, de ez nem azt jelenti, hogy semmilyen problémája, próbája nincs az ilyen embernek; mindent megtesz az emberért, álom útján is szól hozzá; folyamatosan szól a gyermekeihez, csak gyakran nem azokon keresztül, akiket ők alkalmasnak találnak, régen sem szerették, ha a legkisebb dirigál; aki folyamatosan figyelemmel kíséri gyermekei útját, ha tanácstalanok, gyakran idegenek által küldi a megoldást; aki közbelép, amikor a gonoszságnak végzetes következményei lennének.

Aki még szeretne szép és mélységes dolgokat olvasni erről a történetről és tanulságairól, látogasson el ide: https://docs.google.com/document/d/15iq9QLpqFl9lxTbRNn58HBjPP-ojdZ-9/edit?usp=sharing&ouid=112613153225130011517&rtpof=true&sd=true

Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 4. fejezet

4. fejezet – A világ állapota, amellyel a keresztény munkás szembetalálja magát (7. rész)

A búza elválasztása a konkolytól

Isten pusztító ítélete a kegyelem ideje azok számára, akiknek nem volt alkalmuk megismerni az igazságot. Az Úr gyöngéd szeretettel fog rájuk tekinteni. Irgalmas szíve megindul rajtuk, karját még kinyújtva tartja, hogy üdvösséget adjon, miközben az ajtó bezárul azok előtt, akik nem lépnek be rajta. (Testimonies, IX, 97.)

Hamarosan hevessé válik a küzdelem az őt szolgálók és azok között, akik nem követik a Megváltót. Hamarosan minden, ami kirostálható, kirostáltatik, hogy az, ami nem rostálható ki, megmaradjon. (Testimonies, IX, 15–16.)

Amikor a nemzeteket a szorongás és a nyugtalanság hatja át, sokan lesznek majd olyanok, akik nem adták át teljesen magukat a világ megrontó befolyásának és Sátán szolgálatának, s akik meg fogják alázni magukat Isten előtt, és teljes szívükből őhozzá fordulnak, elfogadást és bűnbocsánatot nyernek. (Testimonies, I, 269.)

Sokan vannak, akik olvassák a Szentírást, mégsem képesek felfogni annak igazi értelmét. Világszerte férfiak és nők tekintenek csendes vágyódással fel a mennybe. Imák, könnyek és esedezések szállnak fel a világosság, a kegyelem és a Szentlélek után sóvárgó lelkektől. Sokan rostokolnak az ország határán, várva, hogy begyűjtsék őket. (The Acts of the Apostles, 109.)

Illés tapasztalatának tanulságai

Illésnek a csüggedés és a látszólagos kudarc napjaiban átélt tapasztalatából számos tanulság szűrhető le, amely felbecsülhetetlen értékű Isten szolgái számára ebben a korban, amit a jótól való általános elhajlás jelez. A ma eluralkodó hitehagyás hasonló a próféta korának Izraeléhez. Az emberinek az isteni fölé magasztalásával, a népszerű vezetők ajnározásával, a mammon imádatával, továbbá a tudomány által tanítottaknak a kinyilatkoztatás igazsága fölé helyezésével tömegek járnak ma a Baál után. A kétely és a hitetlenség fejti ki átkos befolyását a szívben és az elmében, és sok ember cseréli fel Isten jövendöléseit emberek elméleteivel. Nyilvánosan tanítják, hogy eljutottunk egy olyan korba, amikor az észt az Ige tanításai fölé kell magasztalnunk. Az Úr törvényéről, az igaz élet mennyei mércéjéről kijelentik, hogy már nincs érvényben. Minden igazság ellensége hitető hatalmával azon munkálkodik, hogy emberi intézményeket állítsanak fel ott, ahol egyedül Istennek van helye, s hogy ily módon feledkezzenek meg arról, ami az ember boldogsága és üdve érdekében lett elrendelve. A hitehagyás azonban, bármilyen széles körben uralkodik is, így sem egyetemes. De nem az egész világ él törvénytelenségben és bűnben, nem mindenki állt az ellenség oldalára. Istennek sok ezer embere van, aki nem hajtott térdet a Baál előtt; sokan vannak, akik Krisztus és az ő törvénye dolgában teljesebb megértés után sóvárognak; sokan a reménység ellenére is bíznak abban, hogy Jézus hamarosan visszajön, véget vet a bűn és a halál uralmának. De sokan tudatlanságból imádják Baált, és akikért Isten Lelke még mindig küzd. (Prophets and Kings, 170–171.)

https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.327/

Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 4. fejezetéhez (február 13-19.).

Az omikron nem az első fenyegetés, amivel szembe kell néznünk, mint tudjuk, és nem is az utolsó. A járványok, katasztrófák és háborúk mindig velünk voltak; és ahogy egyre közeledünk az idők végezetéhez, a természeti, társadalmi csapások és az emberi szív nyomorúságai növekedni fognak.

A bűneset óta a föld fizikailag és lelkileg is a bűn hatása alatt áll. Mi a különbség a múlt és a jövőbeli dolgok között? Ha alaposan megvizsgáljuk a próféciákat, ráébredünk, hogy a társadalom utolsó állapotának lényege a hamisság. A múltban az emberek tudták, hogy a gonosz az gonosz, de végül fokozatosan hozzászoknak, míg nemcsak elfogadhatóvá válik, hanem normálissá.

Így van ez a vallásban és a hitben is. „Sátán számos tervet talál ki arra, hogy lekösse az emberek gondolatait, és eltérítse a figyelmüket az üdvösség szempontjából létfontosságú igazságokról.”

Ilyen időkben hova szegezzük tekintetünket? Az idők jeleire, hogy lássuk, hogyan rosszabbodnak egyre a dolgok? Sátán szolgáinak cselekedeteire?

Hamarosan az emberiség ránk fog figyelni, hogy az életünk különbözik-e, mert a mi szemünk az igazságra és az eljövendő világra tekint. A próba azonban nem csak a külsőségekben megmutatkozó erkölcsi viselkedésből áll, hanem inkább hogy a Biblia Ura milyen helyet foglal el az életünkben.

„Istennek sok ezer embere van, aki nem hajtott térdet a Baál előtt.” Köztük vagyunk vajon?

Luis Iván Martínez Toledo

Újszövetség-oktató a Linda Vista Egyetemen, Chiapas, Mexico

Fordította Gősi Csaba 

2 megjegyzés: