Higgyetek az Ő prófétáinak - június 12 - VASÁRNAP - 4 Mózes 33

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 4Móz 33 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%2033&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%2033&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak 

 

1.    Isten átvezet az élet sötét szakaszain. Mózes negyedik könyvének 33. fejezete egyike a Biblia legsötétebb és legvilágosabb fejezeteinek. A legsötétebb fejezet, mert az Egyiptomból Móábba vezető út krónikája, amelyik ahelyett, hogy csak néhány hétbe telt volna, felemésztett négy évtizedet és egy teljes nemzedék életét. De egyben elénk tárul egy nemzet előre jutása is Isten őrző tekintete alatt. Miközben az Úr átvezette őket a terméketlen pusztán, mennyei mannát biztosított számukra és védelmet adott a portyázó csapatokkal szemben. A nép megtapasztalta Isten szerető gondoskodását, ugyanakkor fegyelmező erejét is.    

2.    Isten és Izrael mézeshetei. Bár sötét volt ez a negyven év, Izrael mégis úgy emlékszik vissza rá, mint az Istennel való közösségük mézesheteire. hiszen ekkor tapasztalták meg a legjobban Isten közvetlen közelségét. Isten a karjaiban hordozta népét, szeretettel körülvette őket, tanította, bátorította őket. Építette a legbensőségesebb kapcsolatot népével. Ott kötött szövetséget Izrael Istennel. Ettől kezdve Isten úgy tekintett népére, mint menyasszonyára.     

3.    Az emberiség történelme valójában Isten történelme. Mózes negyedik könyve lelkileg az egyik legmegterhelőbb könyv a Bibliában, a sok lázadással, megtorlással, halállal, de ez a könyv nem annyira Izraelről beszél, hanem Istenről. Meglátjuk benne, hogyan viszonyul Isten a népéhez, hogyan teljesíti ígéreteit. És meglátjuk azt is, hogy hogyan fegyelmez. Talán nehezen értjük a súlyos büntetéseket, de ha ismerjük Istent tudjuk, hogy csak akkor fegyelmez, ha nincs más lehetőség és nem mér nagyobb büntetést, mint amivel el tudja érni célját, hogy megvédje őket önpusztításuktól.   

4.    Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki mindig pontos tervet, haditervet készít gyermekei számára; akinek híre megelőzte érkezését (a pogány népek már tudtak Izrael érkezéséről, és Isten hatalmáról); aki népe érdekében kérte, hogy mindenkit űzzenek ki, mert az ő javukat szolgálta volna, ha nem marad tövisként, szálkaként a pogány népből senki.             

Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 20. fejezet

20. fejezet – Jómódú és befolyásos emberek megszólítása (1. rész)

Nem hanyagolhatjuk el őket

Munkálkodni kell a jómódúakért. Rá kell ébreszteni őket arra, hogy milyen felelősséggel tartoznak a mennytől kapott ajándékokért; el kell számolniuk Istennek, aki ítélni fog élőket és holtakat. A tehetős embernek szüksége van arra, hogy szeretettel és istenfélelemmel fáradozzunk érte. Túlságosan is bízik gazdagságában, és nem látja a veszélyt. Lelki szemeit a maradandó dolgokra kell irányítani. (Christ’s Object Lessons, 230.)

Ritkán fordulunk lelki életük iránti személyes érdeklődéssel azok felé, akik műveltségük, vagyonuk vagy állásuk miatt a világ nagyjainak számítanak. Sok keresztény munkás tétovázva közelíti meg ezt az osztályt. Ennek azonban nem szabad így lennie. Ha fuldoklót látnánk, nem néznénk tétlenül pusztulását csak azért, mert ügyvéd, kereskedő vagy bíró. Ha látnánk egy embert a szakadék felé rohanni, nem tétováznánk, hogy visszatartsuk-e, bármi legyen az állása vagy a hivatása. Így lelkük veszélyére is tétovázás nélkül figyelmeztetnünk kell az embereket. Senkit ne hanyagoljunk el azért, mert úgy tűnik, hogy túlságosan rajong a világi dolgokért. (Christ’s Object Lessons, 230–231.)

Lelki vajúdást kell folytatnunk a magas állásban levőkért; át kell nyújtanunk nekik a nyájas meghívást a menyegzői lakomára. (Southern Watchman, 1904. március 15.)

Az Úr arra vágyik, hogy a vagyonos emberek térjenek meg, és segítő kezet nyújtva tevékenykedjenek mások elérésében. Azt szeretné, hogy akik segítségül tudnak sietni a megújulás és a helyreállítás munkájában, lássák meg az igazság drága világosságát, jellemük alakuljon át és érezzenek késztetést arra, hogy a rájuk bízott pénzeszközöket az ő szolgálatára használják fel. Milyen nagyszerű volna, ha a nekik kölcsön adott eszközöket jót cselekedve ruháznák be, utat nyitva az evangélium prédikálásának minden osztálynak, közelieknek és távoliknak egyaránt. (Testimonies, IX, 114.)

Meg kell keresniük a társadalom magas rangú személyeit gyengéd jóindulattal, testvéri gondoskodással. Az üzletembereknek, a bizalmi állásban levőknek, a feltalálói képességekkel és tudományos szellemmel bíró embereknek, a lángelméknek, az evangélium tanítói közül is azoknak, akik lelkét még nem szólította meg az erre az időre szóló különleges igazság – nekik kell elsősorban meghallaniuk a felszólítást. Tolmácsolnunk kell nekik a meghívást. (Christ’s Object Lessons, 230.)

Hibákat követtünk el azzal, hogy nem törekedtünk megszólítani az igazsággal más egyházak lelkészeit és a magasabb társadalmi osztályokhoz tartozókat. Túlságosan is őrizkedtünk a más hitű emberektől. Jóllehet nem barátkozhatunk velük úgy, hogy átvegyük gondolkodásmódjukat, mindenütt vannak becsületesek, akikért körültekintően, bölcsen és értelemmel, a lelkük iránti szeretettel betöltekezve kell munkálkodnunk. Létesítsünk pénzalapot, hogy munkásokat képezzünk a magasabb társadalmi osztályok elérésére, külhonban és itthon egyaránt. (Testimonies, V, 580–581.)

https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.1371/

 

Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyve 20-21. fejezeteihez (június 12-18.).

Van egy mondás, mely szerint a csúcson mindenki magányos, és sajnálatosan igaz, hogy sok sikeres ember nagyon el van szigetelve. A szegények nem aggódnak azon, hogy valaki csak a pénzük vagy a befolyásuk miatt szereti őket. A munkásosztálybelieknek olyan társaik vannak, akikkel ugyanazokon a tapasztalatokon osztoznak, és megértik egymás gondjait. Kevesen mondanak viszont igazat a gazdag embereknek, attól való félelmükben, hogy elvesztik a szimpátiájukat. Minél magasabb pozícióban van valaki, annál elszigeltebbé válhat azoktól az emberektől, akik hajlandóak a valósággal szembesíteni. Az emberek úgy gondolják, butaság lenne megmondani az igazat azoknak, akiknek hatalmuk vagy befolyásuk van.

A királyok régen udvari bolondokat tartottak e célból. Az udvari bolond gyakran megtalálta a módját, hogy elmondja a királynak ezeket a kemény igazságokat, amelyeket a tanácsadók túlságosan is féltek volna elmondani.

Arra invitállak, hogy légy Krisztusért udvari bolond. Arra invitállak, hogy tanuld meg, hogyan oszd meg az evangéliumot olyasvalakivel, aki el van szigetelve azoktól, akik nyíltan szólnának hozzájuk a vagyonuk vagy a befolyásos pozíciójuk miatt.

„A társadalom magas rangban álló személyei között sok sebzett szívű és életunt ember van. … Sokan fogadnák el a segítséget, ha az Úr munkásai személyesen közelednének hozzájuk, éspedig kedvesen, azzal a gyengéd szívvel, amit Krisztus szeretete formált át ilyenné.” Krisztus példázatai 231. o., Keresztény szolgálat 204. o.

Enyhíthetsz azoknak a magányán, akiket a siker elszigeteltté tett, ha tudatod velük, hogy szerető mennyei Atyjuk van, és igaz barátjuk Krisztusban.

Karen D. Lifshay

Kommunikációs asszisztens, Hermiston HNA Egyház, Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba