Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 5Móz 1 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes%201&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes%201&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten emlékeztet és ismétel. Mózes ötödik könyve elismétli mindazt, amit az előző könyvek már tartalmaztak Izrael életével kapcsolatosan. Emlékezniük kellett Isten hatalmára, hogy bízzanak Benne. Emlékezniük kellett történetükre, hogy tudják, miért kellett 40 évig vándorolniuk a sivatagban. Nem Isten terve volt ez, hanem az atyáik bűne és lázadása.
2. Isten megtanított valamit lázadó népével. Bár Izrael népe tudta, hogy lázadásuk miatt negyven évig fognak a pusztában vándorolni, mégis rendületlenül vánoroltak. Tudták, hogy nem fognak bemenni az ígéret földjére, de kitartóan vándoroltak a fiaikért és a jövő nemzedékért. Ez egy hatalmas áldozat volt a nemzet jövője érdekében. Megtanulták azt, hogy a nép és a nemzet érdekét a sajtjuk fölé helyezzék. Már nem a saját érdeküket és kényelmüket nézték, hanem a nép dicső jövőjét. A mai keresztényeknek is meg kell tanulni ezt. Enélkül nem lehet bemenni a mennyei Kánaánba. Gondolkozzunk el, milyen lenne a gyülekezetünk és közösségünk, ha ezt a leckét megtanulnánk Izrael népétől
3. Isten, aki karján hord. A legszebb kép ebben a fejezetben Istenről, amikor azt olvassuk, hogy úgy hordta karjain Izrael a 40 év alatt, mint a szülő a gyermekét. Ez különlegesen csodálatos, ha arra gondolunk, hogy Izrael egy lázadó nemzet volt. Isten mégis karjain hordta őket.
4. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki betartja ígéreteit (megérkeztek az ígéret földjének határához a sok nehézség ellenére is); aki nem veszíti el bizalmát még egy lázadó népben sem; aki minden segítséget megadott a nép vezetéséhez, védelméhez, tanácsolásához.
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 21. fejezet
21. fejezet – Az otthon missziós kiképző központ (1. rész)
Elsőrendű fontosságú
Az otthon a gyermek első iskolája, és itt kell lefektetni a szolgáló élet alapjait. (The Ministry of Healing, 400.)
Életed első számú nagy feladata, hogy otthon légy misszionárius. (Testimonies, IV, 138.)
Az emberiség meggyógyítása és felemelése otthon kezdődik el. A szülők munkája minden egyéb alapját képezi… A társadalom jóléte, a gyülekezet sikere, a nemzet felvirágzása az otthon befolyásán múlik. (The Ministry of Healing, 349.)
Minél inkább áthatja az otthont az igaz szolgálat lelkülete, annál jobban kifejlődik a gyermekek életében. Megtanulnak örömöt találni a szolgálatban és az áldozathozatalban mások javára. (The Ministry of Healing, 401.)
A szülők ne feledkezzenek meg arról a hatalmas misszióterületről, ami az otthonban tárul eléjük. A rájuk bízott gyermekekben minden anya szent felelősséget visel Istentől. „Vedd ezt a fiút, vedd ezt a leányt – szól az Úr –, és neveld őt nekem. Adj neki fényesre csiszolt jellemet, amely olyan legyen, mint egy palota, hogy ragyoghasson a menny udvaraiban örökké.” Az Isten királyiszékétől ragyogó fény és dicsőség megnyugszik a hívő anyán, amikor gyermekét a gonosz befolyásnak való ellenállásra igyekszik nevelni. (Testimonies, IX, 37.)
Krisztusért végzett munkánknak a családi körben kell elkezdődnie… Nincs ennél fontosabb misszióterület. A szülők szóval és példával tanítsák meg gyermekeiket arra, hogy fáradozniuk kell a megtéretlen emberekért. Neveljük őket úgy, hogy érezzenek együtt az idősekkel, a lesújtottakkal, s igyekezzenek enyhíteni a szegények és a megszomorítottak szenvedésein. Arra kell tanítanunk őket, hogy legyenek serények a missziómunkában; legzsengébb koruktól fogva beléjük kell oltanunk az önmegtagadást, az áldozathozatalt mások javára és Krisztus ügyének előmozdítására, hogy Isten munkatársai lehessenek. De hogy egyáltalán megismerjék, mit tesz igazi missziómunkát végezni másokért, előbb tanuljanak meg fáradozni családtagjaikért, akik természetes jogot formálhatnak szeretetszolgálatukra. (Testimonies, VI, 429.)
Háznépünket tartsuk rendben, és tegyünk komoly erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a család minden tagját érdekeltté tegyük a misszióvállalkozások iránt. Törekednünk kell megnyerni gyermekeink rokonszenvét, hogy buzgón munkálkodjanak a megváltatlan emberekért, hogy mindenkor és mindenütt a legjobb tudásuk szerint képviselhessék Krisztust. (Review and Herald, 1893. július 4.)
Az angyal feljegyzése
Ha nős férfiak indulnak munkába úgy, hogy feleségük gondjára bízzák gyermekeiket, az anya és a feleség szerepe ugyanolyan fontos, mint a férjé és az apáé. Míg egyikük a hittérítői munkaterületen fáradozik, a másik otthoni hittérítő, akinek gondjai, aggodalmai és terhei messze meghaladják a férjét és az apáét. Munkája ünnepélyes komolyságú és fontos – formálja a gyermekek elméjét, alakítgatja a jellemüket, hasznos evilági életre neveli őket, és felkészíti mindőjüket az eljövendő halhatatlan életre. A missziós területen munkálkodó férj elnyerheti az emberek tiszteletét, az otthon küszködő feleség azonban nem részesül földi elismerésben fáradozásaiért. De ha a család legfontosabb érdekeiért visel terheket, az isteni minta alapján igyekezve formálni gyermekei jellemét, úgy a feljegyzést készítő angyal a világ leghatalmasabb misszionáriusai közé sorolja. Isten nem aszerint látja a dolgokat, ahogy a véges emberi szem. (Testimonies, V, 594.) {ChS 207.2}
A gyermekek osztozzanak a lelki és a fizikai terhekben
Mindenki csinálhat valamit. Abbéli igyekezetükben, hogy maguk számára mentséget találjanak, egyesek azt mondják: „Otthoni feladataim és a gyermekeim veszik igénybe az időmet és anyagi javaimat.” Szülők, legyenek a gyermekek a ti segítő kezeitek, gyarapítva erőtöket és képességeteket a Mesterért végzendő munkában. A gyermekek az Úr családjának ifjabb tagjai. Késztetni kell őket arra, hogy szenteljék magukat Istennek, mert az ő tulajdonai ők teremtésük és megváltásuk okán. Meg kell őket tanítani arra, hogy minden testi, szellemi erejük és egész lelkük az övé. Arra kell nevelni őket, hogy ők is segédkezzenek az önzetlen szolgálat különböző területein. Ne hagyjátok, hogy gyermekeitek gátló körülmények legyenek. A gyermekeknek osztozniuk kell veletek a lelki áldozatvállalásokban csakúgy, mint a fizikai terhekben. Azzal, hogy segítenek másoknak, saját magukat teszik boldogabbá és hasznosabbá. (Testimonies, VII, 63.).
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.1371/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyve 20-21. fejezeteihez (június 12-18.).
Van egy mondás, mely szerint a csúcson mindenki magányos, és sajnálatosan igaz, hogy sok sikeres ember nagyon el van szigetelve. A szegények nem aggódnak azon, hogy valaki csak a pénzük vagy a befolyásuk miatt szereti őket. A munkásosztálybelieknek olyan társaik vannak, akikkel ugyanazokon a tapasztalatokon osztoznak, és megértik egymás gondjait. Kevesen mondanak viszont igazat a gazdag embereknek, attól való félelmükben, hogy elvesztik a szimpátiájukat. Minél magasabb pozícióban van valaki, annál elszigeltebbé válhat azoktól az emberektől, akik hajlandóak a valósággal szembesíteni. Az emberek úgy gondolják, butaság lenne megmondani az igazat azoknak, akiknek hatalmuk vagy befolyásuk van.
A királyok régen udvari bolondokat tartottak e célból. Az udvari bolond gyakran megtalálta a módját, hogy elmondja a királynak ezeket a kemény igazságokat, amelyeket a tanácsadók túlságosan is féltek volna elmondani.
Arra invitállak, hogy légy Krisztusért udvari bolond. Arra invitállak, hogy tanuld meg, hogyan oszd meg az evangéliumot olyasvalakivel, aki el van szigetelve azoktól, akik nyíltan szólnának hozzájuk a vagyonuk vagy a befolyásos pozíciójuk miatt.
„A társadalom magas rangban álló személyei között sok sebzett szívű és életunt ember van. … Sokan fogadnák el a segítséget, ha az Úr munkásai személyesen közelednének hozzájuk, éspedig kedvesen, azzal a gyengéd szívvel, amit Krisztus szeretete formált át ilyenné.” Krisztus példázatai 231. o., Keresztény szolgálat 204. o.
Enyhíthetsz azoknak a magányán, akiket a siker elszigeteltté tett, ha tudatod velük, hogy szerető mennyei Atyjuk van, és igaz barátjuk Krisztusban.
Karen D. Lifshay
Kommunikációs asszisztens, Hermiston HNA Egyház, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen 🛐🙏👼🕊
VálaszTörlés