Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 5Móz 5 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes%205&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes%205&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. A szövetség Istene. Isten az ókori szövetségek mintájára kötött szövetséget népével. Egy győztes hadvezér egyoldalú szövetséget köthetett a legyőzött néppel. Életben hagyta őket, de engedelmességet várt el és feltétételeket szabott. Ezek egyoldalú szövetségek voltak, a legyőzött fél nem szabhatott feltételeket. Isten is így kötött szövetséget, hogy feltételeket szabott, de a népnek nem adta meg azt az előjogot, hogy feltételeket szabjon meg Neki. A különbség csupán az, hogy az ókori hódítók kegyetlenül bántak és sanyargatták a legyőzötteket, viszont Isten a nép javát és áldását kereste. Nem kizsákmányolta őket, hanem minden szükséges dologgal és védelemmel ellátta őket.
2. Isten, aki szemtől szembe beszél népével. A közvetlenségnek, törődésnek és közelségnek a jele, hogy Isten közvetlenül beszél népével. A Mindenható hatalmas Isten, a világmindenség Ura szóba áll hűtlen, bizalmatlan és sokszor lázadó népével.
3. Isten elfogadja népe kérését a közbenjáróval kapcsolatosan. Isten közvetlen kapcsolatot akart fenntartani népével, de a nép félt ettől a közelségtől. Először rácsodálkoznak, hogy hallották Isten hangját a tűzből és nem lett semmi bajuk, utána meg azt mondták Mózesnek, hogy legyen ő a közbenjáró, aki meghallgatja Istent és majd elmondja nekik, mert féltek, hogy meghalnak. Isten elfogadta álláspontjukat, de azon dolgozott, hogy népe felnőjön a vele való kapcsolattartásra. Jézus földre jövetelekor és az Újszövetségben, már nincs emberi közbenjáró. Mindenki beszélhet az Istennel és nem fog meghalni.
4. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki türelmesen ismétel, mert tudja gyermekeiről, hogy hamar felejtenek; aki a szövetségét minden emberre kiterjeszti (nemcsak azokra vonatkozik, akikkel akkor megkötötte, hanem a későbbi generációkra és ránk is); aki mindig azt szeretné, hogy gyermekeinek jó dolga legyen, féltő szeretete látszik minden cselekedetéből.
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 22. fejezet
22. fejezet – Az ima- és a missziós alkalom (2. rész)
Bizonyságtétel a személyes tapasztalatokról
Nekünk, Krisztus követőinek úgy kell szólnunk, hogy szavainkkal segítsük és bátorítsuk egymást a keresztény életben. Sokkal többet kellene beszélnünk életünk értékes fejezeteiről. (Christ’s Object Lessons, 338.)
A gyülekezetnek szüksége van azon tagjainak üdítő, élő tapasztalataira, akik szokásszerűen kapcsolatban élnek Istennel. Ha a száraz és áporodott bizonyságtevésekben és imákban Krisztus nem nyilatkozik meg, nem segítik az embereket. Ha minden egyes lélek, aki Isten gyermekének vallja magát, betöltekezne hittel, világossággal és élettel, mily csodálatos bizonyságul szolgálna azok számára, akik azért jönnek, hogy hallják az igazságot. Hány lelket nyerhetnénk meg így Krisztusnak! (Testimonies, VI, 64.)
A menny Jézus hűségéről tett hitvallásunk útján akarja kinyilatkoztatni a Megváltót a világnak. Hirdessük kegyelmét, ahogy azt a régen élt szent emberektől megismertük; de bizonyságtevésünk akkor lesz a legeredményesebb, ha saját tapasztalatainkat mondjuk el. Isten tanúi vagyunk, ha életünkben megmutatkozik az ő munkája, a menny hatalma. Minden ember élete más, mint a többieké, és a tapasztalataink is különbözőek. Az Örökkévaló olyan dicsőítést vár el tőlünk, amely magán viseli egyéniségünket. Ha az Úr kegyelmének e dicsőítését Krisztuséhoz hasonló élet fémjelzi, akkor a lelkek megmentéséért való munkálkodásunkat olyan erő kíséri, amelynek nem lehet ellenállni. (The Ministry of Healing, 100.)
Dicséret és hála
Éppoly kötelességünk Istent teljes szívből, őszintén dicsőíteni, mint imádkozni. Meg kell mutatnunk a világnak és a mennyei lényeknek, hogy értékeljük az Úrnak a bukott emberiség iránti csodálatos szeretetét, és egyre nagyobb áldásokat várunk végtelen tárházából. Sokkal többet kellene beszélnünk életünk áldott tapasztalatairól. Amikor a Szentlélek különleges mértékben árad reánk, nagyobb örömünk lesz az Úrban és sokkal eredményesebben szolgálunk, ha beszélünk gyermekei iránti jóságáról és értük tett csodáiról. Ezzel a módszerrel leküzdhetjük Sátán hatalmát. Megszabadulhatunk a zúgolódó, panaszkodó lelkülettől, és a kísértő csatát veszít. Kialakulnak bennünk azok a jellemtulajdonságok, amelyek a Föld lakóit alkalmassá teszik a mennyei életre. Ennek a bizonyságtevésnek másokra is hatása lesz. A lélekmentésnek nincs ennél eredményesebb eszköze. (Christ’s Object Lessons, 299–300.)
Az Úr azt akarja, hogy beszéljünk jóságáról és hatalmáról. Dicséretünkkel és hálaadásunkkal megdicsőítjük őt. Ezt mondja: „Aki hálával áldozik, az dicsőít engem.” (Zsolt 50:23) Izrael népe szent énekekkel dicsőítette Istent a pusztai vándorlás alatt. Parancsolatait és ígéreteit megzenésítették. A zarándokok egész úton énekelték ezeket az énekeket. Kánaánban pedig amikor szent ünnepet ültek, elsorolták a Mindenható csodálatos tetteit, és hálás szívvel mondtak neki köszönetet. Az Úr azt akarta, hogy népe egész életében dicsőítse. Így kellett volna megismertetni e földön Isten útját, és „minden népek közt” a szabadítását (Zsolt 67:3). (Christ’s Object Lessons, 298–299.)
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.1434/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyve 22-23. fejezeteihez (június 19-25.).
Emlékszem, amikor a férjem megkért, hogy legyek a felesége. Igent mondtam, és alig vártam, hogy elmondjam a családomnak és a barátaimnak. Olyan boldog voltam, hogy az életem hátralevő részét vele tölthetem. Még most is ugyanígy érzek iránta, ennyi évet követően is.
Ugyanezt tapasztaltam, amikor több évnyi várakozás után megtudtam, hogy az első gyermekünket várom. Azt akartam, hogy mindenki tudja, és alig tudtam megállni, hogy elkotyogjam magam azoknak az embereknek, akikkel csak találkoztam. Szerintem még néhány ismeretlennek is elmondtam.
Mikor volt legutoljára, hogy így éreztél egy imaóra kapcsán? Szoktad-e várni az órát, amikor megoszthatod másokkal, hogy Isten mit tesz az életedben és azoknak az életében, akikért imádkozol? Ha az a válaszod, hogy a közös ima unalmas, vagy sosincs semmi mondanivalód, vagy hogy régóta nem izgatott fel semmi az imaórával kapcsolatosan, akkor friss tapasztalatra van szükséged Istennel.
„Éljünk Krisztusnak percről percre, óráról órára, napról napra, és akkor a Megváltó lakozik majd bennünk. Akkor, ha majd egybegyűlünk, az ő szeretete él a szívünkben, felbuzog, mint egy forrás a sivatagban, felüdítve mindenkit, az elveszés szélén állókat pedig arra késztetve, hogy mohón igyanak az élet vizéből.” (Keresztény szolgálat, 211. o.) A napi, életet adó kapcsolat Istennel olyasmi, amit meg kell osztani másokkal, akár idegenekkel is.
Karen D. Lifshay
Kommunikációs asszisztens, Hermiston HNA Egyház, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐🙏👼🕊
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés