2022. június 18., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 18 - SZOMBAT - 5 Mózes 3

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 5Móz 3 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes%203&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes%203&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak 

 

1.    Isten a győzelem Istene. Isten nevéhez a győzelem kapcsolódik és sosem a kudarc. Aki Isten mellé áll, győzelemre van ítélve.        

2.    A nyugalmat adó Isten. Isten nyugalomba vezette népét a 40 éves vándorlás után, ami egy aktív nyugalom volt. Nem tétlenség, hanem aktív építkezés, gyarapodás, tervezés. Azért nevezi a Biblia nyugalomnak ezt az állapotot, mert Istenben békére és biztonságra találtak. Nem kellett félniük semmitől, mert Isten velük volt. Isten nekünk is nyugalmat ígér az ő országában, ami nem tétlenséget jelent, hanem igazi biztonságot és vonzó aktív életet.     

3.    Isten, aki a megkezdett munka befejezését más valakire bízza. Mózes, aki olyan sokat tett Isten népéért és olyan messzire elvezette őket az ígéret földjére vezető úton, szerette volna a beteljesedést is megtapasztalni, de Isten Józsuéra bízta ezt a feladatot. Mózes számára pedig valami jobbról gondoskodott. A mennyei országról.     

4.    Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki felügyeli harcainkat és az ellenséggel vívott küzdelmeinket; aki előtt nincs olyan ellenség, akit nem tudna legyőzni, aki minden gyermekének küldi a biztatást: ne féljünk, mert Ő hadakozik érettünk.             

Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 21. fejezet

21. fejezet – Az otthon missziós kiképző központ (3. rész)

Melyik lobogót válassza a család?

Láttam, hogy Sátán kitűzi lobogóját olyanok családi fészkére, akik Isten választottainak vallják magukat; de akik világosságban járnak, meg kell tudniuk különböztetni az ellenség fekete lobogóját Krisztus véráztatta zászlajától. (Testimonies, IV, 200.)

A családi oltár fontossága

Ti, akik valljátok, hogy szeretitek Istent, vigyétek magatokkal Jézust mindenkor, valahová mentek. Miként az ősatyák egykor, emeljetek oltárt az Úrnak, bárhol is ütitek fel sátratokat. Megújulásnak kell végbemennie ezen a téren – mélyreható és széles körű megújulásnak. (Testimonies, V, 320–321.)

Sátán mindent elkövet, hogy elvonja az embereket Istentől. Sikert is ér el, ha vallásos életünk az üzleti dolgainkkal kapcsolatos gondokba fullad, ha az üzlet annyira leköti gondolatainkat, hogy nem szakítunk időt Bibliánk olvasására, a titkos imára, valamint arra, hogy este és reggel hálával és dicsérettel áldozzunk Istennek. (Testimonies, V, 426.)

Legyenek a családi áhítatok kellemesek és érdekesek. (Testimonies, V, 335.)

Tanítsuk meg a gyermekeket arra, hogy tartsák tiszteletben az imádság idejét. Meg kell tőlük követelni, hogy keljenek fel időben és vegyenek részt a családi áhítaton. (Testimonies, V, 424.)

A gyermekek számára vonzóvá és ösztönzővé kell tennünk a vallást. A családi áhítat óráját a nap legörömtelibb szakaszává kell varázsolnunk. A felolvasásra szánt rész a Szentírásból válasszuk meg jól és legyen egyszerű; a gyermekek kapcsolódjanak be az éneklésbe; az imák legyenek rövidek és alkalomhoz illőek. (Southern Watchman, 1905. június 13.)

A vendégek szíves fogadtatásban részesülnek a családi asztalnál és a közös áhítatokon is. Az imádság órája mély benyomást tesz a vendégül látottakra, és akár egyetlen vendéglátás is eredményezheti, hogy egy lélek megmenekül a haláltól. Az Úr számon tartja ezt a cselekedetet, és így szól: „Én megfizetek.” (Testimonies, VI, 347.)

Tanítsuk meg gyermekeinket, hogy tartsák tiszteletben és nagy becsben az áhítat idejét. Munkába menetel előtt az egész család gyűljön egybe, s az apa vagy az apa távollétében az anya könyörögjön buzgón Istenhez, hogy tartsa meg őket a nap folyamán. Keressétek őt alázatosan, szívbéli gyengédséggel, a saját magatokat és gyermekeitek fenyegető veszély teljes tudatában. Kötözzétek őket hit által az oltárra, és esedezzetek azért, hogy az Úr viselje gondjukat. Az ily módon Istennek szentelt gyermekeket szolgáló angyalok fogják őrizni. A keresztény szülők kötelessége reggelenként és este, hogy buzgó ima és kitartó hit által védősövényt fonjanak gyermekeik köré. Tanítsák őket türelmesen, szeretettel és fáradhatatlanul arra, hogyan kell Isten tetszése szerint élni. (Testimonies, I, 397–398.)

Ábrahám, „Isten barátja” nagyszerű példát állított elénk. Élete az ima élete volt. Valahol felütötte sátorát, ott a közelben oltárt épített, reggeli és esti áldozatra hívta össze egész táborát. Amikor lebontotta sátorát, az oltár ott maradt. Az elkövetkező években voltak olyan vándorló kánaániták, akik Ábrahámtól tanultak. Valahányszor eljutott valaki közülük ahhoz az oltárhoz, tudta, ki járt ott előtte; és amikor felverte sátorát, kijavította az oltárt, és ott imádta az élő Istent. (Patriarchs and Prophets, 128.)   

https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.1371/

 

Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyve 20-21. fejezeteihez (június 12-18.).

Van egy mondás, mely szerint a csúcson mindenki magányos, és sajnálatosan igaz, hogy sok sikeres ember nagyon el van szigetelve. A szegények nem aggódnak azon, hogy valaki csak a pénzük vagy a befolyásuk miatt szereti őket. A munkásosztálybelieknek olyan társaik vannak, akikkel ugyanazokon a tapasztalatokon osztoznak, és megértik egymás gondjait. Kevesen mondanak viszont igazat a gazdag embereknek, attól való félelmükben, hogy elvesztik a szimpátiájukat. Minél magasabb pozícióban van valaki, annál elszigeltebbé válhat azoktól az emberektől, akik hajlandóak a valósággal szembesíteni. Az emberek úgy gondolják, butaság lenne megmondani az igazat azoknak, akiknek hatalmuk vagy befolyásuk van.

A királyok régen udvari bolondokat tartottak e célból. Az udvari bolond gyakran megtalálta a módját, hogy elmondja a királynak ezeket a kemény igazságokat, amelyeket a tanácsadók túlságosan is féltek volna elmondani.

Arra invitállak, hogy légy Krisztusért udvari bolond. Arra invitállak, hogy tanuld meg, hogyan oszd meg az evangéliumot olyasvalakivel, aki el van szigetelve azoktól, akik nyíltan szólnának hozzájuk a vagyonuk vagy a befolyásos pozíciójuk miatt.

„A társadalom magas rangban álló személyei között sok sebzett szívű és életunt ember van. … Sokan fogadnák el a segítséget, ha az Úr munkásai személyesen közelednének hozzájuk, éspedig kedvesen, azzal a gyengéd szívvel, amit Krisztus szeretete formált át ilyenné.” Krisztus példázatai 231. o., Keresztény szolgálat 204. o.

Enyhíthetsz azoknak a magányán, akiket a siker elszigeteltté tett, ha tudatod velük, hogy szerető mennyei Atyjuk van, és igaz barátjuk Krisztusban.

Karen D. Lifshay

Kommunikációs asszisztens, Hermiston HNA Egyház, Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba

2 megjegyzés: