Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 5Móz 8 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes%207&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes%207&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten, akinek szájából élet származik. Ez a fejezet felsorolja Isten gondoskodását, amint élelemről, ruházatról és népe egészségéről gondoskodott. Miután ezeket felsorolja, elmondja, hogy ehhez még kell valami, éspedig az, ami Isten szájából származik, az Ő szava, az Ő Igéje, az élet lelki és vallásos oldala.
2. A hűséget vizsgáló, de áldó Isten. Ez a fejezet arról beszél, hogy Isten megvizsgálja, hogy mi van az ember szívében. Ő szívesen áld, és szívesen ad, de az Ő adása nem éri el célját, ha szívünk nem hűséges hozzá. Akkor lesz igazán bövölködő életünk, ha Isten megáld bennünket és szívünk hűséges hozzá. A szív hűsége nélkül a ránk árasztott áldásai átokká válnak, nem használnak, hanem inkább ártásunkra lesznek. Ezért kell Istennek megvizsgálni a szívünket, hogy ajándéka tökéletesen célba tudjon érni.
3. Isten hálára tanítja népét és óvja a felfuvalkodottságtól. Az alázat, a hálaadó lelkület az istenfélő emberek jellemtulajdonsága. Aki hálát tud adni, az nem tud felfuvalkodni.
4. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, akinek vannak feltételhez kötött ígéretei; akinek ígéreteibe mindig bele lehet kapaszkodni; aki figyelmeztet, hogy a háláról soha ne feledkezzenek meg, ne a maguk érdemének tartsák az Úr ajándékait.
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 23. fejezet
23. fejezet – A hittérítő munka területei (1. rész)
Színes bőrűek
Létezik ebben az országban egy hatalmas feldolgozatlan munkaterület. A színes bőrűek ezrei számítanak minden igaz, gyakorlati Krisztus-hívő figyelmére és rokonszenvére. Ezek az emberek nem idegen országban élnek, és nem hajlongnak fa- és kőbálványok előtt. Itt élnek közöttünk, és Isten az ő Lelkének bizonysága által újra és újra felhívta rájuk a figyelmünket, azt mondva ezzel, hogy vannak emberi lények, akik mellett elmegyünk. Itt hever előttünk megmunkálatlanul ez a széles munkaterület az után a világosság után sóvárogva, amit Isten ránk bízott. (Testimonies, VIII, 205.)
Válaszfalak épültek a fehérek és a feketék között. Az előítéletnek ezen falai maguktól fognak leomlani, csakúgy, mint Jerikó kőfala, amikor a keresztények engedelmeskednek Isten Igéjének, amely lelkükre köti, hogy szeressék az Urat minden felett, felebarátaikat pedig részrehajlás nélkül… Valamennyi gyülekezet, amelynek tagjai vallják, hogy hisznek az erre az időre szóló igazságban, tekintsen erre a mellőzött, eltiport fajra, hogy a rabszolgaság következtében megfosztották őket a saját akaratuk szerinti gondolkodás és cselekvés kiváltságától. (Review and Herald, 1895. december 17.)
Lássunk hozzá a déliekért végzendő munkának. Ne érjük be merő tervekkel, sem egyszerű elhatározásokkal, amikből soha nem lesz semmi; tegyünk valamit szívből az Úrnak színes bőrű testvéreink nyomorúságának enyhítésére. (Review and Herald, 1896. február 4.)
A fekete ember neve a fehér ember neve mellé kerül az élet könyvében. Mindnyájan egyek Krisztusban. Születés, foglalkozás, nemzetiség vagy bőrszín nem teszi az embert sem magasabb rendűvé, sem alábbvalóvá másoknál. A jellem teszi az embert. Ha egy rézbőrű, egy kínai vagy egy afrikai hittel és engedelmesen Istennek adja szívét, Jézus bőrszínére való tekintet nélkül szereti és hőn kedvelt testvérének nevezi őt. (The Southern Work, 8. – 1891. március 20.)
Közeleg a nap, amelyen a királyok és a föld urai örülnének, ha helyet cserélhetnének a legalacsonyabb sorban levő afrikai emberrel, aki megragadta az evangélium reménységét. (The Southern Work, 8. – 1891. március 20.)
Isten nem visel kevésbé gondot az afrikai fajtához tartozó emberek lelkéről, amely megnyerhető az ő szolgálatára, mint egykor Izraelre. Sokkal többet vár el népétől, mint amennyit neki nyújtottak délen a különböző embercsoportok, de kivált a színes bőrűek között végzett hittérítői munkában. Nem kötelességünk még inkább fáradozni a színes bőrűekért, mint a nagyobb előnyöket élvezőkért? Ki tartotta ezeket az embereket szolgaságban? Ki tartotta őket tudatlanságban?… Ha a faj lezüllött, ha szokásaikban és modorukban ellenszenvesek, ki miatt váltak olyanná? Nincs a fehér embereknek súlyos tartozásuk velük szemben? Miután oly sok méltánytalanság érte őket, nem kéne komoly erőfeszítéseket tennünk a felemelésükre? Vigyük el nekik az igazságot. Meg kell menteni a lelküket, csakúgy, mint ahogy a mienket is. (The Southern Work, 11–12. – 1891. március 20.)
A mértékletességi reform
A magukat a mértékletességi reform barátainak tartó emberek sorában a hetednapi adventistáknak az élen kell állniuk. (Gospel Workers, 384.)
A mértékletességi kérdésben tétovázás nélkül tartsunk ki álláspontunkban. Legyünk sziklaszilárdak! (Gospel Workers, 394.)
A mértékletességi kérdésben nagyobb munkánk van annál, mint csupán nyilvános előadásokat tartani. Alapelveinket röpiratokban és folyóiratokban kell bemutatnunk. Használjunk fel minden eszközt, hogy népünket ráébresszük kötelességére, és érintkezésbe kerülhessünk azokkal, akik még nem ismerik az igazságot. A missziómunkában elért eredmény önmegtagadó és áldozatkész fáradozásainkkal áll arányban. Isten tudja egyedül, mit végezhettünk volna, ha mint nép, megalázzuk magunkat előtte, és a mértékletesség igazságát tisztán és nyíltan hirdetjük. (Gospel Workers, 385.)
A mértékletességi kérdésnek határozott támogatást kell kapnia Isten népétől. A mértéktelenség harcban áll az ember feletti uralom megszerzéséért; az élvhajhászás egyre nő, és nagy szükség van az egészségügyi megújulásról értekező kiadványokra. Az e kérdést érintő könyvek az evangélium jobb kezei, arra késztetve az embereket, hogy az igazság jobb megértése végett kutassák a Bibliát. A mértéktelenség súlyos gonoszsága ellen emelt figyelmeztető szó zendüljün fel; hogy pedig ez így legyen, valamennyi szombatünneplőnek tanulmányoznia kell az egészségügyi folyóiratainkba és egészségügyi tárgyú könyveinkbe foglalt útbaigazításokat. De még ennél is több kell: tegyünk komoly erőfeszítéseket annak érdekében, hogy terjesszék e kiadványokat szomszédaik között. (Southern Watchman, 1902. november 20.)
Érveljetek az ártalmas élvezetektől való teljes tartózkodás mellett, kérve, hogy a pénzt, amit egyébként pálinkára, dohányra vagy egyéb bűnös szenvedélyekre költenének el, szenteljék a betegek, a szegények támogatására vagy a gyermekek és ifjak nevelésére, hogy hasznára legyenek e világnak. (The Ministry of Healing, 211.)
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.1463/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyve 22-23. fejezeteihez (június 19-25.).
Emlékszem, amikor a férjem megkért, hogy legyek a felesége. Igent mondtam, és alig vártam, hogy elmondjam a családomnak és a barátaimnak. Olyan boldog voltam, hogy az életem hátralevő részét vele tölthetem. Még most is ugyanígy érzek iránta, ennyi évet követően is.
Ugyanezt tapasztaltam, amikor több évnyi várakozás után megtudtam, hogy az első gyermekünket várom. Azt akartam, hogy mindenki tudja, és alig tudtam megállni, hogy elkotyogjam magam azoknak az embereknek, akikkel csak találkoztam. Szerintem még néhány ismeretlennek is elmondtam.
Mikor volt legutoljára, hogy így éreztél egy imaóra kapcsán? Szoktad-e várni az órát, amikor megoszthatod másokkal, hogy Isten mit tesz az életedben és azoknak az életében, akikért imádkozol? Ha az a válaszod, hogy a közös ima unalmas, vagy sosincs semmi mondanivalód, vagy hogy régóta nem izgatott fel semmi az imaórával kapcsolatosan, akkor friss tapasztalatra van szükséged Istennel.
„Éljünk Krisztusnak percről percre, óráról órára, napról napra, és akkor a Megváltó lakozik majd bennünk. Akkor, ha majd egybegyűlünk, az ő szeretete él a szívünkben, felbuzog, mint egy forrás a sivatagban, felüdítve mindenkit, az elveszés szélén állókat pedig arra késztetve, hogy mohón igyanak az élet vizéből.” (Keresztény szolgálat, 211. o.) A napi, életet adó kapcsolat Istennel olyasmi, amit meg kell osztani másokkal, akár idegenekkel is.
Karen D. Lifshay
Kommunikációs asszisztens, Hermiston HNA Egyház, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐🙏👼🕊
VálaszTörlés