Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 5Móz 9 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes%209&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes%209&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten óvja népét az elbizakodttságtól és emlékezteti őket a pátriárkáknak tett esküjére. Ebben a fejezetben megerősítésre kerülnek a 7. fejezetben említettek. Isten megismétli azt, hogy Izraelt nem a nagysága és jósága miatt választotta ki. Nem az igazságáért, és szíve egyenességéért, hanem Isten szeretetéért és ígéretéért. Sajnos nekünk is eszünkbe jut néha, hogy mi adventisták jobbak vagyunk másoknál, mert megtartjuk Isten törvényeit. Isten nekünk is azt üzeni, hogy nem az igaz voltunk miatt szeret, hanem kegyelméért és jóságáért.
2. Isten emlékezteti népét hűtlenségére, így szeretné megóvni őket az újabb hitehagyástól. Míg Isten ígéretei bizonyosak voltak, népe állhatatlannak bizonyult. Mózes felemlíti, hogy hányszor ingerelték az Urat és lázadtak ellene, de ő imádkozott Isten bocsánatáért. Egy alkalommal 40 napig térdelt Isten előtt és imádkozott. Nem ismerek még egy ilyen vezetőt, aki 40 napig folyamatosan imádkozott volna a népért. Isten nem a teljesítménye miatt hallgatta meg Mózest, hanem odaadó áldozatkészségéért és a nép iránti szeretetéért.
3. Izrael Isten öröksége, akit felemelt karral és nagy erővel váltott meg. Ez igaz Isten mai népére, családjára, az egyházra is. Isten öröksége, amelyet kinyújtott karral és nagy erővel váltott meg.
4. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben,
a. aki előtt nincs az embereknek saját igazságuk, de van annál nagyobb, Krisztus nekik tulajdonított igazsága;
b. aki elmondja népének, hogy kegyelmének köszönheti megmaradását, mert gonosz cselekedeteik alapján ők is pusztulást érdemelnek.
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 23. fejezet
23. fejezet – A hittérítő munka területei (2. rész)
Kapcsolattartás levelezés útján
Miután az igazságot bemutatták a nagy tömegek számára, sokan hamar tudakozódni kezdtek, ezért is különösen fontos, hogy ezt az érdeklődést személyes munka által kielégítsük. Azoknak, akik az igazság után vágynak kutatni, tanítsuk meg, hogy szorgalmasan kell tanulmányozniuk Isten Igéjét. Valakinek segítenie kell őket abban, hogy szilárd alapokra építsenek. Vallási tapasztalatuk e hallatlanul fontos időszakában mennyire fontos is az, hogy bölcsen irányított Biblia-munkások siessenek segítségükre, és nyissák meg értelmüket a Szentírás kincsestárának. (Testimonies, IX, 111.)
A legdrágább pillanatot hagyjuk veszni, merthogy a hallgatókra tett benyomásokat nem tartjuk fenn. Így pedig jobb lett volna, ha fel sem keltjük érdeklődésüket. Ugyanis amikor valaki egyszer már ellenáll a meggyőződésnek és leigázza azt, nagyon nehéz lesz újra mély benyomást gyakorolni rá az igazsággal. (Testimonies, II, 118.)
A javakkal való sáfárkodás
A javak felhasználásában mindenkor igyekeznünk kell arra, hogy betöltsük annak akaratát, aki minden keresztény munkálkodás alfája és ómegája. (Testimonies, IX, 49.)
A pénznek nagy értéke van, mert sok jót lehet tenni vele. Isten gyermekeinek kezében a pénz táplálék az éhezőnek, ital a szomjazónak és ruha a mezítelennek; eszköz az elnyomottak megvédésére és a betegek gyógyítására. De a pénz csak akkor ér többet a homoknál, ha a létszükséglet megteremtésére, mások áldására és Krisztus ügyének előbbre vitelére használjuk fel. (Christ’s Object Lessons, 351.)
Magától Istentől származnak a tervek az ő műve előrébb mozdítására, népe számára pedig anyagi fölöslegről gondoskodott, így amikor felszólítja őket, hogy segítsenek, ezt válaszolhatják: „Uram, a te girád tíz girát nyert.” (Testimonies, IX, 58.)
A pénzt nem vihetjük magunkkal az eljövendő életbe. Ott nem lesz szükség rá. Azokat a jó cselekedeteket azonban, amelyekkel lelkeket mentettünk meg Krisztusnak, magunkkal visszük a mennybe. Akik pedig az Úr ajándékait önző módon maguknak használják fel, támasz nélkül hagyva nincstelen felebarátaikat, és Isten földi műve előbbre viteléért semmit sem tesznek, azok meggyalázzák Alkotójukat. A mennyei könyvekben ez áll nevük mellett: megrabolták Istent. (Christ’s Object Lessons, 266.)
Ugyan mi értéke van ma a pénznek, ha összehasonlítjuk a lelkek értékével? Minden egyes dollárunkat úgy kell tekintenünk, mint ami az Úré, és nem a miénk; mint egy értékes letétet, amit a menny bízott reánk. Nem tékozolható el szükségtelen élvezetekre, hanem gondosan kell felhasználnunk azt Isten művében, abban a munkában, amelynek során férfiak és nők lelkét mentjük meg a pusztulástól. (Life Sketches of Ellen G. White, 214.)
Nem elég fontos az a hittérítő munka, amit el kell végeznünk a világban, ahhoz, hogy számíthasson a befolyásunkra és a támogatásunkra? Nem kell megtagadnunk magunktól minden kicsapongást, nem kéne adományainkat az Úr kincstárába helyeznünk, hogy az igazság eljusson más országokba, továbbá hogy missziókat tarthassunk fenn? Vajon nem fogja ez a munka élvezni a menny jóváhagyását? Az utolsó napok művét nem támogatták nagy hagyatékok, nem segítette útját világi befolyás. Olyan adományok tartották fenn, amelyek önmegtagadásból és az áldozathozatal lelkületéből fakadtak. Isten megajándékozott bennünket azzal a kiváltsággal, hogy részt vehetünk Krisztus szenvedéseiben itt e földön, valamint megadta a jogot ahhoz, hogy elvegyük örök részünket az újjáteremtett világban. (Review and Herald, 1890. december 2.)
A menny megmutatta nekem, hogy a feljegyzést készítő angyal minden Istennek szentelt adományt, amit elhoznak az ő kincstárába, hűségesen feljegyez, miként azt is, hogy mi lesz az eredménye az ily módon elhelyezett javaknak. Az Örökkévaló szeme észrevesz minden egyes fillért, amit az ő ügyének szenteltek, ahogy az adományozó készségét vagy éppen vonakodását is. Az adomány indítéka is bekerül a krónikába. Az önfeláldozó és odaszentelt emberek, akik visszaadják Istennek, ami az övé, ahogy azt el is várja tőlük, cselekedeteik szerint nyerik majd el jutalmukat. Ha netán rosszul használják fel az ily módon odaszentelt javakat (vagyis nem töltik be azt a rendeltetést – Isten dicsőségét és a lelkek megmentését –, amit az adományozó megvalósítani kívánt), azoknak, akik szívük őszinteségében hozták az áldozatot, egyes-egyedül Isten dicsőségét tartva szem előtt, nem marad el jutalmuk. (Testimonies, II, 518–519.)
Minden alkalom, amikor egy rászoruló testvéren segíthetsz, vagy mikor Isten művét támogathatod az igazság terjesztésében, gyöngy, amit előlegként, biztonságos megőrzésre, letétbe küldhetsz a mennyei bankba. Isten most megvizsgál és próbára tesz. Nagy bőséggel árasztotta rád áldásait, és most figyel és hallgat, hogy meglássa, mire használod fel ezeket, hogy meglássa, megsegíted-e azokat, akik segítségre szorulnak, hogy meglássa, vajon érzékeled-e a lelkek értékét és megteszel-e mindent, amit lehet, a reád bízott javakkal. Minden ilyen módon kihasznált lehetőség gyarapítja mennyei kincsedet. (Testimonies, III, 249–250.)
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.1463/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyve 22-23. fejezeteihez (június 19-25.).
Emlékszem, amikor a férjem megkért, hogy legyek a felesége. Igent mondtam, és alig vártam, hogy elmondjam a családomnak és a barátaimnak. Olyan boldog voltam, hogy az életem hátralevő részét vele tölthetem. Még most is ugyanígy érzek iránta, ennyi évet követően is.
Ugyanezt tapasztaltam, amikor több évnyi várakozás után megtudtam, hogy az első gyermekünket várom. Azt akartam, hogy mindenki tudja, és alig tudtam megállni, hogy elkotyogjam magam azoknak az embereknek, akikkel csak találkoztam. Szerintem még néhány ismeretlennek is elmondtam.
Mikor volt legutoljára, hogy így éreztél egy imaóra kapcsán? Szoktad-e várni az órát, amikor megoszthatod másokkal, hogy Isten mit tesz az életedben és azoknak az életében, akikért imádkozol? Ha az a válaszod, hogy a közös ima unalmas, vagy sosincs semmi mondanivalód, vagy hogy régóta nem izgatott fel semmi az imaórával kapcsolatosan, akkor friss tapasztalatra van szükséged Istennel.
„Éljünk Krisztusnak percről percre, óráról órára, napról napra, és akkor a Megváltó lakozik majd bennünk. Akkor, ha majd egybegyűlünk, az ő szeretete él a szívünkben, felbuzog, mint egy forrás a sivatagban, felüdítve mindenkit, az elveszés szélén állókat pedig arra késztetve, hogy mohón igyanak az élet vizéből.” (Keresztény szolgálat, 211. o.) A napi, életet adó kapcsolat Istennel olyasmi, amit meg kell osztani másokkal, akár idegenekkel is.
Karen D. Lifshay
Kommunikációs asszisztens, Hermiston HNA Egyház, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐🙏👼🕊
VálaszTörlés