Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 4Móz 35 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%2035&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%2035&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten népe által gondoskodik a léviták lakhatásáról és megélhetéséről. A léviták Isten és a nép szolgálatára szentelték életüket, ezért Isten felszabadította őket a megélhetésért folytatott harctól. Ez a gondoskodás népén keresztül érkezett. A léviták részesültek a tizedből, de a városaikat is a 11 törzs adományozta nekik, legeltetésre való legelőkkel.
2. Isten igazságos közteherviselést rendel. Izrael törzsei adták össze a lévita városokat. Akinek több jutott, az többet adott. Isten mindig odafigyel a társadalmi egyenlőtlenségekre és eszközöket tervez azok minimalizálására.
3. Isten menedéket biztosít a bűnösnek. A vérbosszú elterjedt volt abban az időben. Isten nem szüntette meg, hanem korlátok közé szorította. Abban az időben a vérbosszú nem volt mérlegelés tárgya. Nem számított, hogy valaki véletlenül vagy szándékosan követte el, a vérbosszuló bosszút állt. Isten nem engedte meg ezt a féktelen bosszúállást, hanem korlátok közé szorította. Igazi szándéka az volt, hogy egyáltalan ne álljanak bosszút. Később ezt ki is fejezi, amikor azt mondja, hogy hagyják rá a bosszú kérdését.
4. Isten az igazi menedék. A menedékvárosok Istent jelképezik. Isten azt akarja, hogy a bűnösök hozzá meneküljenek a vérbosszuló (Sátán) elől. Ő a védelem, a menedékvár és sosem szolgáltat ki bennünket ellenségünknek.
5. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki különbséget tesz bűn és bűn között – nemcsak a cselekedeteket nézi, hanem az indítékokat is; aki az élet védelmezője (még a véletlen gyilkolás sem maradt következmény nélkül – el kellett költözni a menedékvárosba és hosszú ideig ott élni)..
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 20. fejezet
20. fejezet – Jómódú és befolyásos emberek megszólítása (3. rész)
Az eredmények biztosítása
Csodák vannak készülőben, a valódi megtérés csodái – csodák, amiket jelenleg nem láthatunk! A Föld legkiválóbbjai sem esnek a csodatevő Isten hatalmán kívül. Ha munkatársai kihasználnák a lehetőségeket, és kötelességüket bátran és híven teljesítenék, akkor az Úr művelt, befolyásos és felelős állásokat betöltő embereket térítene meg. A Szentlélek ereje által sokan fogadnák el az isteni alapelveket; ezek, az igazságot elfogadva, jó eszközökké válnának a Mindenható kezében a világosság terjesztésére. Külön is a szívükön hordanák ennek az elhanyagolt osztálynak a tagjait. Időt és pénzt szentelnének az Úr művére, a gyülekezet friss hatóerővel bírna és új erőre kapna. (The Acts of the Apostles, 140.)
A társadalom magas rangban álló személyei között sok sebzett szívű és életunt ember van. Békességre vágynak, mert nincs nekik. A társadalom legmagasabb rangban levői között is vannak üdvösséget éhező és szomjazó emberek. Sokan fogadnák el a segítséget, ha az Úr munkásai személyesen közelednének hozzájuk, éspedig kedvesen, azzal a gyengéd szívvel, amit Krisztus szeretete formált át ilyenné. (Christ’s Object Lessons, 231.)
A világ legkiválóbb tudósai és államférfiai, a legkiemelkedőbb emberek közül sokan ezen utolsó napokban fordulnak el a világosságtól, mert a világ saját bölcsességében nem ismeri meg Istent. A menny szolgái mindazonáltal ragadjanak meg minden alkalmat az igazság közlésére ezen emberek számára. Lesznek majd, akik belátják tudatlanságukat az Isten dolgaiban, és alázatos tanítványokként telepednek majd le a Mester lábához. (The Acts of the Apostles, 241–242.)
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.1371/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyve 20-21. fejezeteihez (június 12-18.).
Van egy mondás, mely szerint a csúcson mindenki magányos, és sajnálatosan igaz, hogy sok sikeres ember nagyon el van szigetelve. A szegények nem aggódnak azon, hogy valaki csak a pénzük vagy a befolyásuk miatt szereti őket. A munkásosztálybelieknek olyan társaik vannak, akikkel ugyanazokon a tapasztalatokon osztoznak, és megértik egymás gondjait. Kevesen mondanak viszont igazat a gazdag embereknek, attól való félelmükben, hogy elvesztik a szimpátiájukat. Minél magasabb pozícióban van valaki, annál elszigeltebbé válhat azoktól az emberektől, akik hajlandóak a valósággal szembesíteni. Az emberek úgy gondolják, butaság lenne megmondani az igazat azoknak, akiknek hatalmuk vagy befolyásuk van.
A királyok régen udvari bolondokat tartottak e célból. Az udvari bolond gyakran megtalálta a módját, hogy elmondja a királynak ezeket a kemény igazságokat, amelyeket a tanácsadók túlságosan is féltek volna elmondani.
Arra invitállak, hogy légy Krisztusért udvari bolond. Arra invitállak, hogy tanuld meg, hogyan oszd meg az evangéliumot olyasvalakivel, aki el van szigetelve azoktól, akik nyíltan szólnának hozzájuk a vagyonuk vagy a befolyásos pozíciójuk miatt.
„A társadalom magas rangban álló személyei között sok sebzett szívű és életunt ember van. … Sokan fogadnák el a segítséget, ha az Úr munkásai személyesen közelednének hozzájuk, éspedig kedvesen, azzal a gyengéd szívvel, amit Krisztus szeretete formált át ilyenné.” Krisztus példázatai 231. o., Keresztény szolgálat 204. o.
Enyhíthetsz azoknak a magányán, akiket a siker elszigeteltté tett, ha tudatod velük, hogy szerető mennyei Atyjuk van, és igaz barátjuk Krisztusban.
Karen D. Lifshay
Kommunikációs asszisztens, Hermiston HNA Egyház, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐🙏👼🕊
VálaszTörlés