2022. június 28., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 28 - KEDD - 5 Mózes 13

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 5Móz 12 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes%2012&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes%2012&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak 

 

1.    Isten mindent megtesz, hogy a Hozzá való hűséget segítse. A bálványimádás alattomos veszély volt az izraeliták számára. Ezek a bálványok általában a termékenységgel voltak kapcsolatosak. Fontos volt számukra, hogy minél több utód szülessen, minél jobban szaporodjanak az állataik és minél több termésük legyen. Ezeket gyakran veszélyeztették természeti csapások, vagy az eső elmaradása. A pogányok ezek ellen a különböző istenek imádatával próbálták magukat bebiztosítani. Mivel a zsidók is ki voltak téve a természet szeszélyeinek, gyakran megkísértette őket az a gondolat, hogy úgy védekezzenek, mint a pogányok. Ez a veszély főként akkor jelentkezett, amikor körülöttük sikeres pogány országokat láttak. Ma is fennáll a veszély, hogy hívő emberek kétes lehetőségekkel élnek, csakhogy egészségüket megőrizzék vagy visszakapják.      

2.    Isten szigorúan állt azokhoz, akik bálványimádásra ösztönöztek másokat. Három irányból érkezhetett a kísértés, és mindhárom esetben szigorúan kellett eljárni a kísértés emberi eszközeivel:

a.    próféta vagy jós bátorított az idegen istenek imádatára. Még akkor sem volt szabad az ilyen prófétára hallgatni, ha jövendölései teljesedtek.

b.    egy családtag vagy barát csábított bálványimádásra

c.    vagy egy város döntött úgy, hogy hűtlenek lesznek Istenhez és bálványokhoz fordulnak.     

3.    Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben,

a.    aki óv a hamis prófétáktól

b.    aki nem személyesen lép fel a hamis próféták ellen, hanem népére bízza, hogy az ilyenektől tisztítsák meg a népet

c.    aki szigorú büntetést helyett kilátásba azok számára, akik Istentől elfordították a népet

d.    aki a szigort elrettentő példaként alkalmazta

Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 24. fejezet

24. fejezet – A sikeres keresztény szolgálathoz szükséges képesítések (3. rész)

Türelem

Ha Jézus munkatársa akarsz lenni, akkor legyél végtelen türelemmel azokkal szemben, akikért fáradozol, nem vetve meg a munka egyszerűségét, hanem tekints az áldott eredményre. Ha azok, akikért munkálkodsz, nem felelnek meg pontosan az elképzeléseidnek, gyakran így szólsz a szívedben: „Csak menjenek, úgysem méltók az üdvösségre.” Mi lett volna, ha Jézus hasonlóképpen bánt volna a szegény kivetettekkel? Ő azért halt meg, hogy nyomorult bűnösöket mentsen meg, és ha te is ugyanezzel a lelkülettel és hozzáállással munkálkodsz, amire ő, akinek követője vagy, adott példát, Istenre bízva az eredményt, akkor soha nem tudod majd felmérni annak a jónak a sokaságát, amit véghezviszel. (Testimonies, IV, 132.)

Munkálkodjatok saját érdekeiteket félretéve szeretettel és türelmesen mindenkiért, akivel kapcsolatba kerültök. Ne legyetek soha türelmetlenek. Egyetlen bántó szó se hagyja el ajkatokat. Krisztus szeretete éljen a szívetekben, kedvesség ömledezzen ajkatokról. (Testimonies, IX, 41.)

Tapintat

Akik teljesen átadják magukat Istennek, azok megfontoltságot és imát, valamint buzgó, megszentelt tapintatot visznek fáradozásaikba. (Signs of the Times, 1893. május 29.)

Ha egy emberben van tapintat, szorgalom és lelkesedés, akkor sikerre viszi evilági vállalkozásait. Ugyanezek a tulajdonságok, ha Isten művének szenteljük őket, kettőzötten hathatósak lesznek, ugyanis a mennyei hatalom egyesülni fog az emberi erőfeszítéssel. (Testimonies, V, 276.)

A lelkek megnyeréséhez nagy tapintatra és bölcsességre van szükség. A Megváltó sohasem hallgatta el az igazságot, de mindig szeretetteljesen fejezte ki azt. A másokkal való érintkezésben a legnagyobb tapintattal viseltetett, mindenkor kedves és figyelmes volt. Sosem volt goromba, soha nem ejtett ki fölöslegesen egyetlen szigorú szót sem, és az érzékeny lelkűeknek sem okozott fájdalmat. Nem ítélte el az emberi gyengeséget. Ugyan félelem nélkül megfeddte a képmutatást, a hitetlenséget és a bűnt, de a megrovás szigorú szavainál könnyek fátyolozták el hangját. Soha nem hagyta, hogy az igazság kegyetlen dolognak tűnjék, ellenben mélységes gyengédséget tanúsított az emberiség iránt. Minden lélek drága volt a szemében. Bár isteni méltósággal lépett fel, a leggyengédebb könyörülettel és figyelmességgel hajolt le Isten családjának minden egyes tagjához. Mindenkiben a lelket látta, amelynek megmentésére jött e világra. (Gospel Workers, 117.)

Némely hirtelen, hűbelebalázs, habár becsületes ember az igehirdetés egyértelmű szavainak elhangzása után meglehetősen faragatlan módon szólítja meg azokat, akik nem tartoznak a sorainkba, és teszi az igazságot visszataszítóvá számukra, holott az a vágyunk, hogy befogadják azt. „E világ fiai bölcsebbek a maguk nemében a világosság fiainál.” Az üzletemberek és a politikusok nagy gondot fordítanak az előzékenységre. Feladatukká teszik, hogy olyan vonzók legyenek, amennyire csak lehetséges. Tanulmányozzák, hogyan tehetik beszédüket és modorukat olyanná, hogy a lehető legmélyebb benyomást gyakorolják az őket körülvevő emberek lelkére. A lehető legügyesebben használják fel tudásukat és képességeiket céljaik elérésére. (Testimonies, IV, 68.)

Ezt az üzenetet át kell adnunk, de közben vigyáznunk kell arra, hogy ne tolakodjunk, ne erőltessük, ne ítélgessük azokat, akik nem rendelkeznek azzal a világossággal, amellyel mi bírunk. Nem kell azon igyekeznünk, hogy nagy kirohanásokat intézzünk a katolikusok ellen. Sokan vannak közöttük, akik felettébb lelkiismeretes keresztények, és a reájuk áradó világosság szerint járnak, így Isten munkálkodni fog értük. (Testimonies, IX, 243.)

Állhatatosság

Az igaz keresztény Istenért munkálkodik, nem indulatból, hanem elvből; nem egy napig vagy egy hónapig, hanem teljes életén át. (Counsels to Teachers, 518.)

Az Üdvözítő fáradhatatlan munkás volt. Ő nem órákban mérte a szolgálatát. Idejét, szívé és erejét az emberiség javát szolgáló fáradozásnak szentelte. Egész napokat áldozott a munkálkodásra, éjszakákat töltött el imában, hogy erővel feltöltve szállhasson szembe a ravasz ellenséggel és annak minden megtévesztésével, megerősödve az emberiség felemelésére és meggyógyítására végzendő munkájában. Az Istent szerető ember nem nyolcórás rendben méri ki a munkáját. Állandó műszakban van, és sosincs szolgálaton kívül. Valahányszor lehetősége van rá, jót tesz. Mindenütt és  minden helyen talál alkalmat arra, hogy Istenért munkálkodjon. Valahová megy, jó illatot visz magával. (Testimonies, IX, 45.)

Aki bármilyen meggondolatlan tettel gyalázatnak teszi ki Isten művét, vagy meggyengíti munkatársai kezét, az nehezen eltávolítható foltot ejt jellemén, és komoly akadályt képez saját maga számára, hogy akár később hasznára legyen a műnek. (Prophets and Kings, 659.)

„Vegyétek föl magatokra az én igámat”, mondja Jézus. Az iga a szolgálat eszköze. Az ökröt munkavégzésre fogják igába, mert feltétlenül szükséges a hatékony munkához. Ezzel a példával Krisztus arra tanít minket, hogy elhívásunk a szolgálatra élethossziglan szól. Ha munkatársai akarunk lenni, fel kell vennünk az ő igáját. (The Desire of Ages, 329.)

Együttérzés és barátságosság

Isten művének valamennyi területén férfiakra és nőkre van szükség, akik együttérzést tanúsítanak az emberi nem baja iránt. Az ilyen együttérzés azonban ritka. (Review and Herald, 1890. május 6.)

Több krisztusi együttérzésre van szükségünk; nemcsak azok iránt, akiket hibátlannak látunk, hanem azokért a szegény, szenvedő, küzdő lelkekért is, akiket sokszor kapnak azon, hogy megtévednek, vétkeznek és megbánják bűneiket, vagy hogy megkísértetnek és elcsüggednek. Erőtlenségeiken megindulva menjünk el felebarátainkhoz azzal a megindultsággal, amilyet irgalmas Főpapunk is tanúsít. (Gospel Workers, 141.)

Népünket súlyos veszteség éri, mert hiányzik sorainkból az együttérzés és a barátságosság. Aki függetlenséggel hivalkodik és magába zárkózik, az nem tölti be azt a helyet, amit Isten jelölt ki számára. A menny gyermekei vagyunk, boldogságunk tekintetében kölcsönösen egymásra vagyunk utalva. Isten és az emberiség elvárásai nehezednek ránk. Mindnyájunknak be kell töltenünk a magunk részét ebben az életben. Emberi mivoltunk társas jellegének helyes művelése ösztökél bennünket az együttérzésre testvéreink iránt, és kölcsönöz nekünk boldogságot, valahányszor mások áldására igyekszünk élni. (Testimonies, IV, 71–72.)

Az Üdvözítő egy farizeus lakomáján vendégeskedett. Ő elfogadta mind a jómódúak, mind a szegények meghívását, és szokásához híven az elé táruló jelenetet egybekötötte az igazságról adott tanításaival. (Christ’s Object Lessons, 219.)

Egyszerűség

Midőn Krisztus kiküldte tanítványait, hogy menjenek el és gyűjtsenek be minden hívőt a gyülekezetbe, figyelmüket egyértelműen felhívta arra, hogy őrizzék meg az egyszerűségüket. Minél kevesebb súlyt helyeznek külsőségekre és pompára, annál nagyobb lesz a befolyásuk a jóra. A tanítványoknak olyan egyszerűen kellett szólniuk, ahogy Mesterük is tette. (The Acts of the Apostles, 28.)

Ezreket lehet megközelíteni a legegyszerűbb és legszerényebb eszközökkel. A legintelligensebb embereket, akiket a világ legtehetségesebbjeinek tartunk, sokszor felüdítik azoknak az egyszerű szavai, akik szeretik Istent, és akik olyan egyszerűen beszélnek erről a szeretetről, amilyen természetesen társalognak a világ fiai az őket leginkább érdeklő dolgokról. A jól meggondolt és felépített beszéd sokszor csekély hatással bír. A szív ajtaja pedig, amely sokáig zárva volt Krisztus szeretete előtt, Isten gyermekének keresetlen egyszerűséggel elmondott, őszinte, nyílt szavaira kitárul. (Christ’s Object Lessons, 232.)

Hit

A menny munkásainak Istenbe vetett hitre van szükségük. Ő nem feledkezik meg fáradozásaikról. Nagyra értékeli a munkájukat. Isteni eszközök vannak kirendelve arra, hogy működjenek együtt az Úrral munkálkodókkal. Amikor úgy gondolkodunk magunkban, hogy a Mindenható nem tartja meg a szavát, s úgysincs neki arra ideje, hogy figyelemmel kísérje minden egyes munkását, akkor Alkotónkat gyalázzuk. (Southern Watchman, 1904. augusztus 2.)

Aki Istennek dolgozik, annak erős hitre van szüksége. A látszat lehet bár vészjósló, de a legsötétebb órában a felhők mögött világosság ragyog fel. Akik hitben és szeretetben szolgálják az Örökkévalót, napról napra megújulnak. (Gospel Workers, 262.)

Az őszinte hittel olyan emelkedettség, elvhűség és állhatatosság jár együtt, amely sem az idő múlásával, sem a fárasztó munkával nem hagy alább. (Christ’s Object Lessons, 147.)

A keresztények élete gyakran tele van veszedelmekkel és olyan kötelességekkel, amelyeket felettébb nehéz vagy szinte lehetetlen teljesítenünk. Képzeletünk hamarosan bekövetkező romlást lát elöl, szolgaságot és halált hátul. Isten hangja azonban tisztán csendül a fülünkbe: „Indulj előre!” E parancsnak akkor is engedelmeskednünk kell, ha nem látunk át a lelki vagy testi szemünk elé ereszkedő sötétségen, és a lábunk körül már érezzük a hideg hullámokat. Az előrehaladásunkat gátló akadályok sohasem tűnnek el előlünk, ha a lelkünk ingadozik vagy kételkedik. Ha nem tudunk engedelmeskedni addig, amíg a bizonytalanság minden árnyéka nem szűnik meg előttünk, és a vereség veszélye el nem hárul, akkor sohasem fogunk engedelmeskedni. A hitetlenség ezt suttogja fülünkbe: „Várjunk addig, amíg az akadályok el nem tűnnek, és világosan nem látjuk az utat, amelyen járnunk kell!” A hit arra ösztönöz és bátorít, hogy induljunk el, mert mindent hisz és mindent remél. (Patriarchs and Prophets, 290.)     

https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.1521/

 

Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyve 24. fejezetéhez (június 26 – július 2.).

Mit gondolsz, hogy mik a sikeres keresztény szolgálathoz szükséges tulajdonságok? Ellen White listája elgondolkodtató:

·         hatékonyság

·         pallérozott beszéd

·         az elme művelése

·         keresztény méltóság és udvariasság

·         természetesség

·         határozott fellépés (ma asszertivitásnak vagy kiállásnak nevezhetjük)

·         eltökéltség

·         buzgóság

·         türelem

·         tapintat

·         állhatatosság

·         együttérzés és barátságosság

·         egyszerűség

·         hit

·         bátorság

·         odaszentelődés

·         teljes szívvel végzett szolgálat

·         hűség

·         ügyesség

·         magas színvonal

·         körültekintés és előrelátás

·         képesség, hogy ellenálljunk a csüggedésnek

·         szelídség

·         kiválóság

·         becsületesség, hűség, szorgalom

·         önzetlenség

·         az isteni hitelesítő jegyek viselése

·         őrállók

·         bátrak és igazak

·         pásztori gondoskodás

·         alázatosság

·         mértékletesség

·         pihenésre és elmélkedésre való képesség.

Micsoda lista! Rászántam valamennyi időt, hogy eltöprengjek, vajon rendelkezem-e ezekkel a tulajdonságokkal, illetve hogy melyekben kérjem Jézus segítségét, hogy különösen erősítse meg. Amikor ezt az utolsó bejegyzést teszem, kilenc évnyi szolgálat után a Megújulás és reformáció blogszerkesztőjeként, azért imádkozom, hogy egyesüljünk a mennyei királyság felé tartó út utolsó szakaszára, és együtt igyekezzünk kialakítani ezen tulajdonságok mindegyikét a hatékony szolgálat érdekében. Legyünk hűségesek az elhívásunkhoz Jézus Krisztusban, addig a napig, amíg megjelenik az Ő dicsőségében!

Cindy Tutsch

Fordította Gősi Csaba

2 megjegyzés: