Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 11 - VASÁRNAP - 1 Sámuel 5

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1 Sámuel 5 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel%205&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel%205&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak 

 

1.    Isten bemutatkozik a filiszteusoknak. Habár az előző fejezetben Isten engedte magát megverettetni, emlékezteti őket arra, hogy kicsoda tulajdonképpen. Izrael veresége után a filiszteusok azt gondolták, hogy úgy bánhatnak Izrael Istenével, ahogy akarnak. Azzal, hogy istenük szobra a frigyláda elé esett, majd a következő éjjelen a feje és a kezei is letörtek, Isten jelezte istenük tehetetlenségét és saját maga hatalmát. Ezt erősítették az őket ért csapások is, bármelyik városukba szállították Isten ládáját. Isten leereszkedik az emberekhez, az ember megmentése érdekében vállalja a vereséget is, de bemutatja, hogy Vele nem lehet játszani.

2.    A filiszteusok vakmerősége nem marad következmények nélkül. A filiszteusok is Isten teremtményei és Isten nem akar szükségtelen szenvedést okozni nekik. Szeretné, ha megismernék Őt és közösségre lépnének Vele. A filiszteusok azonban saját isteneiket választják annak ellenére is, hogy Isten világosan bemutatta a különbséget Közötte és a filiszteusok istenei között. A filiszteusok olyan messzire mentek az Isten elleni lázadásban, hogy Isten kénytelen volt megengedni a rájuk nehezedő csapásokat.

3.    Amikor odavan Isten dicsősége. Fineás felesége, amikor megtudta, hogy a filiszteusok elvitték a frigyládát, szülés közben ezt mondta: „Odavan Isten dicsősége.” Ebben a fejezetben beteljesedik a mondása. Isten népét legyőzte az ellenség, a frigyládát pedig elrabolták. Isten azonban nem engedte, hogy dicsősége ilyen könnyen csorbát szenvedjen. Megmutatta hatalmát és dicsőségét a jelekben és csodákban. Megmutatta, hogy felette áll minden istennek.   

4.    Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben,

a.    aki nem az emberi elvárásoknak megfelelően cselekszik - a filiszteusok úgy gondolták, hogy az Úr mindent eltűr. Látták, hogy mi történik a saját istenükkel, de nem megtérés lett az eredménye, hanem tovább hurcolták a frigyládát, mint egy használati tárgyat

b.    akitől félnek ugyan a pogányok, de mégsem térnek meg hozzá

Olvasmány – E.G. White HIT ÉS CSELEKEDETEK 10. fejezet

10. fejezet – E. G. White beszámolója az ottawai prédikáció visszhangjáról (1. rész)

Beszámoló a Kansas álllambeli Ottawában tartott tábori összejövetelről, mely megjelent a Review and Herald 1889. július 23-i számában, és a Selected Messages, 1. kötetének 355-358. oldalán.

A Kansas-i összejövetelen azért imádkoztam, hogy bár megtörne az ellenség hatalma, és a nép, mely eddig sötétségben volt, nyissa meg szívét és elméjét az Isten által küldött igazságok előtt. Azért imádkoztam, hogy lássák végre az igazságot, mely bár sokak számára új, mégis régi, csak új keretben van. Isten népének látása nagyon homályos, mert Sátán rosszul mutatta be Isten jellemét. Jó és kegyelmes Urunkat saját jellemvonásaival felruházva mutatta be népünknek, és az igazságot kereső férfiak és nők oly régóta szemlélték Istent rossz fényben, hogy nagyon nehéz eloszlatni a felhőt, mely eltakartja Urunk dicsőségét szemük elől. Sokan a kétely légkörében éltek, és majdnem, hogy lehetetlennek tűnik számukra, hogy abba a reménységbe kapaszkodjanak, melyet Krisztus evangéliuma tár eléjük…

Szombaton (május 11-én) olyan igazságokról beszéltem, mely a hallgatóság nagy részének teljesen új volt. Új és régi dolgokat hoztam a gyülekezet elé Isten Igéjének kincsestárából. Olyan igazságokat tártam fel, melyeket az emberek ritkán tudnak felfogni, és alkalmazni. Isten kinyilatkoztatásaiból fény áradt a jelenlévőkre a törvénnyel és evangéliummal kapcsolatosan, valamint azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy Krisztus a mi igazságunk, mely az igazságot éhező emberek számára túl drágának tűnt ahhoz, hogy elfogadják.

Ám szombati erőfeszítéseim nem voltak hiábavalók. Vasárnap reggel már határozott bizonyítékát láttam annak, hogy Isten Lelke nagy változásokat vitt végbe az összegyűltek erkölcsi és lelki állapotában. Sokan átadták lelküket és szívüket Istennek, és drága bizonyságtételeket mondtak el azok, akik oly sokáig sötétségben voltak. Egyik testvérünk beszélt arról, micsoda harcot élt át, míg el tudta fogadni azt az örömhírt, hogy Krisztus a mi igazságunk. A harc nagyon heves volt, de az Úr munkálkodott érte, és gondolkodása megváltozott, ereje pedig megújult. Az Úr világosan bemutatta neki az igazságot, és kinyilatkoztatta számára azt a tényt, hogy Krisztus a mi reménységünk és üdvösségünk egyedüli forrása. “Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. … Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal” (Jn 1,4; 14).

Egyik fiatal lelkész testvérünk elmondta, hogy ezen az összejövetelen jobban tapasztalta Isten áldását és szeretetét, mint bármikor az életében. Egy másik azt állította, hogy az elméjében lezajló próbák, nehézségek és harcok már olyan mértékűek voltak, hogy arra érzett kísértést, hogy mindent feladjon. Úgy érezte, hogy ha nem képes több kegyelmet szerezni Krisztustól, akkor számára már nincs remény; de ezeknek az összejöveteleknek a hatására változást tapasztalt szívében, és jobban megértette a Krisztusba vetett hit általi üdvösséget. Megértette, micsoda kiváltság az, hogy hit által igazulhat meg, békességben lehet Istennel, és könnyek között vallotta meg azt, milyen nyugalom és áldás költözött lelkébe. Minden nyilvános összejövetelünkön sok-sok bizonyságtétel hangzik el azzal kapcsolatosan, milyen békét, vigaszt és örömet leltek az emberek, amikor elfogadták az igazságot.

Teljes szívből köszönjük az Úrnak, hogy drága világosság van a birtokunkban, melyet az emberek elé tárhatunk, és örvendhetünk annak, hogy üzenetünk van a mai időre, melyet jelenvaló igazságnak nevezünk. Az üzenet, hogy Krisztus a mi igazságunk, sokak lelkébe hozott nyugalmat, és Isten azt üzeni népének, hogy “Menjetek előre!”. A laodiceai gyülekezetnek küldött üzenet a mi állapotunkra is érvényes. Milyen világosan ábrázolja ez azok helyzetét, akik azt gondolják, hogy már minden igazságot ismernek, és kérkednek azzal, hogy mennyire ismerik Isten Igéjét, de annak megszentelő ereje mégsem látható életükben. Hiányzik szívükből az Isten iránti buzgó szeretet, pedig ez a szeretet teszi Isten népét a világ világosságává.

Forrás: Hit, remény, cselekvő szeretet – Heted7világ Kiadó, 2001