2022. szeptember 12., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 12 - HÉTFŐ - 1 Sámuel 6

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1 Sámuel 6 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel%206&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel%206&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak 

 

1.    A filiszteusok meg akarják dicsőíteni Istent. Miközben Izraelben az „Odavan Isten dicsősége” a jelmondat, a filiszteusok eldöntik, hogy megdicsőítik Istent.

2.    A filiszteusok tanulnak a fáraó esetéből. Bár több száz év eltelt az Egyiptomból való szabadulás óta, a filiszteusok tudják, hogy a fáraó vesztét az okozta, hogy megkeményítette a szívét. Mivel nem akarnak a fáraó sorsára jutni, eldöntik, hogy nem keményítik meg a szívüket, nem becsmérlik Istent, hanem ajándékokat készítenek neki és visszaküldik a ládát Izraelbe.

3.    Isten jelt ad a filiszteusoknak. A borjas tehenek nem a borjaikhoz mennek, hanem Izrael határa felé veszik az irányt, ezzel jelezve azt, hogy Isten áll az események mögött.    

4.    Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben,

a.    aki kijelenti magát a pogányoknak is

b.    aki nem akad fenn Izrael hűtlenségén – csodái által tovább viszi művét Izrael által

c.    akinek saját népét nehezebb megnevelni, mint a filiszteusokat – a bétsemesi emberek nem tanulták meg tisztelni Istent, amiért többen életüket is vesztették

Olvasmány – E.G. White HIT ÉS CSELEKEDETEK 10. fejezet

10. fejezet – E. G. White beszámolója az ottawai prédikáció visszhangjáról (2. rész)

A laodiceai üzenet

A Hű Tanúbizonyság ezt mondja a rideg, élettelen, Krisztus nélküli gyülekezetnek: “Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból” (Jel 3,15-16). Figyeljük meg a következő szavakat: “Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen.” Itt egy olyan népet jellemez a Szentírás, mely büszke önmagára, lelki dolgokban szerzett ismeretei és előnyei miatt; ám nem válaszoltak azokra a meg nem érdemelt áldásokra, melyeket Isten rájuk árasztott. Tele vannak lázadással, hálátlansággal, és elfeledkeznek Istenről, Aki ennek ellenére mégis szerető, megbocsátó Atyaként bánik hálátlan, makacs fiaival. Ők visszautasították kegyelmét, visszaéltek az Uruktól kapott kiváltságokkal, semmibe vették az általa felkínált lehetőségeket, és megelégedtek önmagukkal, miközben belesüllyedtek a megelégedettségbe, a szánalmas hálátlanságba, a szenteskedő formalizmusba, és az álszent képmutatásba. Farizeusi büszkeséggel magasztalták önmagukat, ezért ezt írta róluk a Szentírás: “Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire”.

Vajon nem küldött az Úr Jézus egymás után több feddő, figyelmeztető, könyörgő üzenetet önelégült gyermekeinek? És nem utasították-e el, és nem vetették-e meg üzeneteit? Vajon nem bántak-e gúnnyal az Ő küldötteivel, és nem tartották-e üres meséknek azok szavait? Krisztus látja, amit az ember nem lát. Ő látja, hogy a bűnök, melyekből gyermekei nem térnek meg, ki fogják meríteni a hosszútűrő Isten türelmét. Krisztus nem tudja felvállalni azok neveit, akik elégedettek önmagukkal, és önhittek. Ő nem tud közbenjárni egy olyan népért, mely nem érzi azt, hogy szüksége van az Ő segítségére, és amely azt állítja, hogy mindent tud, és mindene megvan.

A hatalmas Üdvözítő úgy mutatja be önmagát, mint gazdagsággal megrakott mennyei kereskedőt, aki házról házra járva mutatja be portékáit, és így szól: “Tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, s ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss” (Jel 3,18-20).

Vizsgáljuk meg állapotunkat Isten előtt; figyelmezzünk a Hű Tanúbizonyság tanácsára! Senkit se töltsön be az előítélet, mint ahogy a zsidókat betöltötte, hogy fény járhassa át szívünket! Ne kelljen Krisztusnak azt mondania rólunk, amit róluk mondott: “…mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen” (Jn 5,40).

A Generál Konferencia óta minden összejövetelen vannak lelkek, akik buzgón elfogadták a Krisztusban való megigazulás értékes üzenetét. Hálásak vagyunk Istennek ezekért a lelkekért, akik felismerik, hogy szükségük van valamire, aminek még nincsenek birtokában: a hit és szeretet aranyára, Krisztus igazságának fehér ruhájára, és a lelki ítélőképesség szemgyógyító írjára. Ha már tiéd ez a három drága ajándék, akkor lelked temploma nem lesz olyan, mint egy meggyalázott szentély. Testvéreim, testvérnők! A názáreti Jézus nevében kérlek titeket, hogy ott dolgozzatok, ahol Isten munkálkodik! Ma van a drága lehetőségek és kiváltságok napja!

Forrás: Hit, remény, cselekvő szeretet – Heted7világ Kiadó, 2001

1 megjegyzés: